pünkösd címkével jelölt bejegyzések

Orvosi látlelet

„Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja: Kiszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az Úr.” (Ez 37,11-14)

Úgy érzem teljesen kiszáradtam. A nap perzsel, a víz nem oltja a szomjam. Kétségbe estem, mert pár napja felnéztem, és Ezékiel látomásához hasonló képet láttam magam körül. A kép azonban sokkal bizarrabb volt, mert a csontok nem hevertek némán, hanem próbálták elhitetni, hogy telve vannak élettel, s az az út, amelyen ők járnak, az a hely, ahol ők „élnek”: jó.

Betegségben él a világ, amely körülvesz. A diagnózis: kiszáradás.

olvasás folytatása

Nem a félelem Lelke

Pünkösd ünnepe talán a legközvetlenebb keresztyén ünnep. Ma ünnepeljük a Szentlélek kitöltetését, aki lebontotta a falakat tanítvány és tanítvány, Krisztust ismerő és pogány között. Az ünnep első napján nem tanítani szeretnénk Titeket, TeSók, hanem szeretnénk megosztani veletek két olyan közvetlen, ünnepi bizonyságtételt, amivel a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet két lelkésze kerül közelebb hozzánk. Hallgassuk meg, hogyan tapasztalták és tapasztalják meg ők a Szentlélek működését az életükben!

Paraklétosz

“A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” Jn 14,26

Mikor fáradtan leültem, hogy összeszedjem csapongó gondolataimat pünkösd ünnepéről, már éreztem, nem vállalkozom könnyű feladatra. Ott volt bennem a nap futása, az elvégzett és hátralévő feladatok, íróasztalom és életem rendetlensége, és mikor mindezek elnyomták bennem azt a hangot, amelyet segítségül hívtam, elment a kedvem az írástól. De még az ünneptől is egy kicsit. Megkérdeztem magam: hogyan jutottam ide? Mikor aludt ki a láng, amit táplálnom kellett volna? Miért hagytam, és miért nem kértem új tüzet az Úrtól? A kérdések könnyebben jöttek, mint a karakterek – és lassan elborítottak. Kedvetlenségemben pedig ismét előjött a vád: nem vagyok alkalmas arra a szolgálatra, amelyen állok.

olvasás folytatása

Antibábel

„Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni” ApCsel 2, 5-6

A Szentírásban hajlamosak összekuszálódni a dolgok. Olvasása közben sokszor húzzuk fel a szemöldökünket: hogy lehetett eddig eljutni? Hogyan történhetett meg, hogy egy ember, aki világos küldetést kap Istentől, pont az ellenkező irányba indul el és egy hal gyomrában kell célba érjen? Vagy hogy lehet megvásárolni az elsőszülöttségi jogot egy tál lencsén, aztán elég csúnyán megvezetni a saját édesapám? Illetve hogyan juthat el egy nép, amivel isten szövetséget kötött, a bálványimádás és ember- illetve gyermekáldozat, kultikus prostitúció mélységeibe?

olvasás folytatása

Kezdetben…

espirito-santo-e1402164124348

Kezdetben volt az üresség, szívben és gondolatban. Üresség, amely megbénította az értelmet, elnémította az imát, amelyből sem kiáltani, sem menekülni nem tudtam, nem lehetett. Egy szó kellett csupán, hogy vereséget szenvedjen; egy szó, amelyben erő és hatalom van. De a néma, süket üresség nem eresztett markából – bár éreztem, már nyelvemen van a szó, ami megtörné átkát és uralmát, mégsem tudtam kimondani, leírni, elimádkozni. Egyedül maradtam, eltévedtem.”

olvasás folytatása