őszinteség címkével jelölt bejegyzések

Amit nem kenhetsz a Sátánra

Néhány évvel ezelőtt a vizsgaidőszak ideje alatt történt, hogy egy késő esti beszélgetés során egy kedves barátommal azon elmélkedtünk, hogy az emberek, miért teszik azt, amit, és miért úgy, ahogyan. Persze a legtöbb kérdésre sablonszerűen ráhúztuk a következő választ (és annak különböző megfogalmazásait): hát a Sátán ösztönzése miatt.

A beszélgetés azonban egyszer csak nem várt fordulatot vett – egy sajátos pillanatban, olyan mondat hagyta el egyikünk száját, ami mindkettőnket meglepett: „Jólvanmár’, ne kenjünk mindent szegény Sátánra.” Ezután egy perc néma csend következett, amiben csak egy nagyon messze lévő tücsök ciripelését lehetett hallani. Cirip, cirip.

14980574_1163953337018131_2844204574831914733_n

olvasás folytatása

Gyújts éjszakánkba fényt…

Kedves olvasóm! Most azt kérem tőled, hagyj fel minden mással, amivel esetleg foglalkozol. Zárd be böngésződ minden ablakát, tedd félre a munkád öt percre. Hajtsd be az ajtód, ha kint zajong a család – találj ma öt percet arra, hogy egyedül legyél Isten előtt. Indítsd el a zenét és Istenre figyelve kísérj végig engem az alábbi imán!

https://www.youtube.com/watch?v=D9GRQosIErY

olvasás folytatása

Hol vagy?

13493524_1102180343180420_898101226_o

„De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1Móz 3,9)

A bűnbeesést követően az ember a meztelenségét felismerve, a világtörténelem legésszerűbb dolgát tette: elbújt Isten elől a bokrok mögé. És Isten járt-kelt az Édenben és kereste az embert: hol vagy? Nem azért kérdezte, mert nem látta őt. Nem, ő nagyon is tudta, hol van az emberlátta amint nevetségesen egy bokor alatt lapul, leszegett fejjel remélve, hogy gyerekes taktikája beválik: ha ő nem néz Istenre, akkor az Úr sem látja őt. Azonban tévedett: Isten jól tudta, hol van, látta őt. Nem ezért kérdezgette, kereste. A kérdésével a célja az volt, hogy szembesítse az embert önmagával, a helyzetével, a tettével – ráébressze őt ezek igazi valóságára.

Hol vagy?
Mennyire ijesztő és vesébe hatoló a kérdés ma is.

olvasás folytatása

Böjti egypercesek 30.

5

Apró eltérések az igazságtól, kis szépítések a történteken, a részletek árnyalatnyi módosítása, elenyésző információk elhallgatása; talán egy iciripicirit másnak látszani, mint aki vagyok valójában. Parányi dolgok ezek, melyek gyakran némiképp, hangyányit részei a mindennapjainknak. Persze nem kirívóan, csak épp egy kicsikét.

Viszont ezzel is az a helyzet, mint minden más gyarlóságunkkal: sokáig nem kóstolunk bele, majd csak egy pici falatot eszünk belőle, aztán vagy megállunk a lassú falatozásnál, vagy fékeveszetten tömni kezdjük magunkat. Így van ez az iciripiciri valótlanságainkkal is. Nagymamám gyakran elmeséli, hogy illemtudó kislányként hogyan is mondtam: nem szabad hazudni. Én pedig homályosan arra emlékszem, hogy milyen volt először kicsit lódítani, milyen sok volt bennem a félsz és a bűntudat. S milyen volt aztán egyre másra leheletnyit alakítani a történéseken, gondolatokon, érzéseken… eltűnt a félsz, eltűnt a bűntudat – helyére lépett a rutin.

Nehéz beismerni, hogy szoktunk hazudni.

És igazából nehéz őszintének lenni: őszintének lenni másokkal és magammal. Elmondani a dolgokat a maguk valóságában, még ha azzal kellemetlen, ciki és csöppet sem menő történéssé alakulnak át. Felvállalni a tetteimért a következményeket és látni embertársam szemében a csalódottságot. Kegyetlenül nehéz a másik ember előtt minden álarc, minden fiktív tulajdonság, gondolat nélkül megállni és egyszerűen csak önmagunkat megmutatni. Odaállni Isten elé és a kegyes szólamok helyett egyenesen elmondani a gondolatainkat, kérdéseinket, kételyeinket, lázongásaink okát.

Ezek mind valóban nehéz dolgok, egyedül talán képtelenek is lennénk rá, de Istennel ez is lehetséges.

„Uram, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! (Zsolt 120,2)

Kihívás: A mai nap folyamán vizsgáld meg, hogy mennyire vagy őszinte Istennel, másokkal és magaddal. Mennyire őszinték a szavaid, a viselkedésed, a motivációd? S ha felfedezed magadban, hogy néha csak egy picikét is eltérsz a valóságtól, az egyenességtől, akkor imában kérd Istent, hogy segítsen őszintének lenni.

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Lerobbanva (1. rész)

Mész az úton, sietsz, hogy hamar haza tudj érni, mert már hamar sötétedik. Ahogy elhaladsz a benzinkút mellett, elfog egy nagyon rossz érzés, de inkább nem foglalkozol vele. Mész, mert sietned kell. És egyébként is butaság az egész, hiszen pár napja tankoltál. Negyedóra múlva viszont furcsa hangokat hallasz az autó motorja felől. Lerobbantál. Egy fránya, régen megszokott gödör, amin már annyiszor keresztülhajtottál most kifogott rajtad, és kilyukasztotta a tankodat. Megállhattál volna, de nem tetted meg.

Sokszor képesek vagyunk, arra, hogy elrohanjunk a rossz gondolatok, megérzések mellett. Inkább megrázzuk magunkat, és megyünk tovább azzal, hogy elrohanjunk a rossz gondolatok, megérzések mellett. Inkább megrázzuk magunkat, és megyünk tovább azzal, hogy minden rendben van. Álltatjuk magunkat ezzel a tudattal, mintsem szembenéznénk azzal, hogy az üzemanyagunk fogyóban van, nem lesz elég a célig, segítségre van szükségünk.

12270382_1191635540852666_1996389061_n olvasás folytatása