öröm címkével jelölt bejegyzések

Hogy ne érjen csalódás

Ül mellettem a tini lány, és arról beszél, hogy ő ezelőtt nagyon naiv volt, de ez megváltozott. Most már bölcsebb és tapasztaltabb, már nem vár semmi jót az élettől. „És jó neked ez a szemléletmód?”- kérdem tőle. „Persze, hogy jó”- feleli. „Ha a rosszra készülök, nem érhet csalódás. Ha mégis valami jó történik velem, az kellemes meglepetésként ér. Ez így duplán jó, nem?”

Néhány héttel később egy vizsgabizottságban ülve kerülök ismét szembe a lánnyal. A bizottság elnöke arra kéri őt, hogy az utolsó szó jogán győzze meg a vizsgáztatókat az alkalmasságáról. „Erre én nem tudok mit mondani, úgyis az lesz, amit ők akarnak”- hangzik a válasz.

Tényleg jó a borúlátás? Duplán?

Még szimplán se. Az ürességnek teret ad, de küzdeni nem tanít meg.

Tizenéves korban nagy divatját éli a világvége hangulat, mostanság meg, hogy az internet is rásegít, futótűzként terjed. Rossz nekünk, mindenki csak bánt, senki nem ért meg, keressük meg azokat, akik hasonló borúlátással szemlélik az életet, és sírjuk el egymásnak a bánatunkat. Segíteni ugyan nem fog, de legalább lesz, aki foglalkozik velünk. Ha egyszer úgy rossz a világ, ahogy van, akkor mi értelme küzdeni?

Nos, ha valóban úgy rossz a világ, akkor tényleg semmi. Csakhogy:

  1. a világot mi tesszük rosszá,
  2. Isten egyáltalán nem földi poklot tervezett számunkra.

Tény, hogy az élet nem habos torta. Igen, vannak rossz periódusok, kudarcok, nehézségek, bántalmak, amiket nagyrészt nem tudunk elkerülni. De aki valóban bölcsen, a tapasztalataiból okulva éli az életét, annak nem ez lesz az általános. Meg lehet tanulni, hogy az ember hogyan ne okozzon magának felesleges fájdalmat vagy céltalan erőlködést. Meg lehet tanulni szembenézni a nehézségekkel, és leküzdeni az akadályokat. Minden egyes győzelemmel, még a legapróbbal is nő az ember életereje, mert megtapasztalja, hogy képes felülemelkedni a problémáin bármekkorák is azok. Különösen akkor, ha nem önerőből teszi, hanem segítségül hívja a mindenható Úr nevét. Isten apai karjaiban megtapasztalja, hogy ő fontos, értékes, egyszeri és pótolhatatlan.

 

Tudod, a depis közösségi oldalakon nem mondják el neked, hogy van kiút a rossz közérzetből – és az nem az öngyilkosság.

Ott nem beszélnek neked a Sátán pusztító tervéről, aki ki akarja készíteni Isten választottait, különösen azokat, akik nagy veszélyt jelentenek rá.

Ott nem fogsz hallani Isten Szentlelkéről, aki nem egy teológiai fogalom, hanem az élet, a vidámság, a szabadság, a mindent túlélő reménység kiapadhatatlan forrása.

Ott nem fogod megtudni, hogy ha nem (vagy nemcsak) a barátnődnek meg ezer idegennek sírod el a világfájdalmad, hanem Isten elé hozod, akkor Ő tud neked megoldást mutatni. Ő ad erőt a terhek hordozásához, bölcsességet a megfelelő válaszok megfogalmazásához, építő(!) közösséget a jövőd formálásához.

És főleg arról nem fogsz ott tudomást szerezni, hogy amúgy Istennek van egy nagyszerű terve az életeddel. Békességet tervez számodra, nem romlást, és reményteljes jövőt készít neked.[1] El sem tudod képzelni, mekkora dolgokat akar elvégezni benned, körülötted és általad.

Ha meghidegült a szíved, nem azzal teszel jót magadnak, hogy beletörődsz: ez a világ csak baj halma.

Isten tüzére van szükséged, amely átforrósít, lendületet ad, rendíthetetlenné tesz, elvezet téged abba az állapotba, ahol elkerülnek a csalódások – ahol érteni fogod az embereket, és minden nehézség a barátoddá válik, mert a szebb jövődet készíti elő.

Ez a tűz kérhető, kapható.

Bármikor.

Akár most azonnal is 🙂

Olasz Tímea

[1] Jer 29,11

Böjti egypercesek 20.

4_nap (13) [157524]

“Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Filippi 4,4)

Öröm. Nevetés. Tanulás. Verseny. Együttműködés. Csapat. Odafigyelés. Koncentráció. Beszélgetés. Megismerés. Rácsodálkozás. Közösen töltött idő. Utánzás. Feszültségoldás. Fantázia. Kreativitás. Önfegyelmezés. Mítosz…És még annyi sok minden, amit a játékkal kaphatsz és adhatsz!

TeSó, mikor játszottál utoljára? Arra az időre gondolok, amikor elengeded a fantáziád, lerázod a napi gondokat, valahogy belemerülsz egy másik világba, s közben észre sem veszed, milyen hamar repülnek a percek. Emlékszel arra, milyen ez? Talán úgy érezheted, hogy játszani a gyerekek szoktak, te pedig már régen nem vagy az. Számos olyan (felnőtt!) emberrel találkoztam, akik előbb vonakodva kapcsolódtak be a nekik szánt játékba, de aztán önfeledten próbálták megoldani a feladatot, elérni a célt, megnyerni a versenyt – és újra meghódította őket a játék, újra lehettek gyerekek.

Talán el fog jönni az az idő, amikor már nem játszhatsz a gyermekeiddel vagy a barátaiddal. De ez nem az a nap! Ma gyűljetek össze, játsszatok és énekeljetek, adjatok időt az örömnek!

Kihívás: Szakíts időt a játékra! Az öröm Isten országának a jellemző vonása. Szakíts időt arra, hogy gyermekeiddel játssz, társasjátékozz, énekelj vagy mesélj nekik!

Egy rövid hozzászólásban meséld el nekünk a legkedvesebb játék-élményed!

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Örüjjé’ má’!

„Három hónapig volt az ÚR ládája a gáti Óbéd-Edóm házában, és megáldotta az ÚR Óbéd-Edómot és egész háza népét. De jelentették Dávid királynak, hogy megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment Dávid, és örvendezve vitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába. Amikor hat lépést tettek azok, akik az ÚR ládáját vitték, ő egy bikát és egy hízott borjút áldozott. Dávid teljes erővel táncolt az ÚR színe előtt, és gyolcs éfódot kötött magára Dávid. Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az ÚR ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel.” (2Sámuel 6, 11–15)

képppp

Nem olyan régen, egy beszélgetés alkalmával megkérdeztem egy-két ismerősömet, hogy mi az, aminek örülni tudnak, mi az, ami örömöt okoz nekik, és hogyan fejezik azt ki. Megdöbbentő volt az a csend, ami a kérdést követte. Senki sem szólalt meg. Kicsit elképedtem. Nincs öröm? Csak a rosszat vesszük észre? Félünk örülni? Tudunk egyáltalán? Ki merjük mutatni? olvasás folytatása