nyugalom címkével jelölt bejegyzések

Tízparancsolat 4.10

14202878_10208508176155506_646048085_o

Idő van! Igyekezz! Gyerünk már! Naponta elhangzó szavak, szókapcsolatok, amelyek mind jelzik, mennyire rabjai vagyunk a mérhető és múló időnek és mennyire versenyt futunk vele. A teendőink listája duzzad, az adott idő pedig fogy. Szeretnénk megfordítani a dolgot. Ábrándozunk arról, hogy egyszer sok szabadidőnk lesz. Aztán mégsem. Mert a muszáj nagy úr, mert mások osztják be az életünket. Mert abban az illúzióban élünk, hogy egyszer csak a végére érünk annak a listának. És talán házanként, naponként ismétlődik meg észrevétlenül Zorán dalának a refrénje: „– Apa, mikor jössz? –Fiam, mennem kell! Az élet csupa kötelesség. De sokat leszünk együtt még…”

olvasás folytatása

Átrobogtam az életemen

Pár hete történt, hogy az  egyik álmos reggelen, miután az ágy is úgy döntött, hogy kivet immár magából, elindultam a fürdőszoba felé. Akkor még nem gondoltam rá, hogy micsoda epikus pillanatok kereszttüzébe kerülök majd néhány perc múlva. Csap megnyit, víz folyik, az arc megmosva – s ekkor felpillantva találkoztam saját magammal a tükörben. Szembenéztünk egymással. És számomra meghökkentő volt abban a pillanatban ennek a szembenézésnek  a groteszk és egyben ijesztő volta. Merthogy úgy éreztem, mintha azon a reggelen egy régi ismerőssel futottam volna össze, akit az évek alatt megváltoztatott már az idő keze, vékony, finom, de annál észrevehetőbb nyomokat hagyva arcán. Néztünk – mit néztünk, meredtünk – egymásra, s próbáltuk felvenni ott a beszélgetés fonalát, ahol három éve abbahagytuk…

olvasás folytatása

Biztonságérzet

 “Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűrjeimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12,16-20)

Joe looks in the mirror. He sees a superhero in the reflection. It's a metaphor of the power which is in each person

olvasás folytatása

A hetedik napon

pause-and-rest_cr

Szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelül legyenek köztem és köztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. Ez 20,20

Szenteljétek meg szombatjaimat. Hogy mit jelent ez, azt úgy gondolom, hogy sokan ismerjük a negyedik parancsolatból: Emlékezzél meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt. Hat napon át dolgozz és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. (2Móz 20,8-10). Persze, ez nem csupán arról szól, hogy most már vasárnap fel sem kell kelnünk, egész nap ülünk az ágyban és nem foglalkozunk semmivel. Igeversünk arról ír, hogy szenteld meg, vagyis válaszd el a többitől, különítsd el az Isten számára, add oda ezt a napot az Istennek. Ez nem csupán egy parancsolat, amit csak azért kell megtennünk, mert Isten a nagyobb és kész. Két okot is felmutat ez a vers.

olvasás folytatása