nyugalom címkével jelölt bejegyzések

Egy nyári kérdés

Hova menjek lelked elől?
Orcád elől hova fussak?

139. zsoltár

Hova menjek? – Talán ez a nyár legégetőbb kérdése…

Ha már nem kell a suliban gubbasztani, ha az utolsó vizsga is megvan, ha kivehetem végre a szabit; hova menjek? Ha elég volt a horvát tengerpartból, és a görög szigeteket is unom, akkor hova menjek? Ha az Alpokban és a Tátrában is megmásztuk már a legjobb csúcsokat, akkor hová menjek? Ha nem akarom idén újra hallgatni otthon a rokonok minden nyűgét-baját, akkor hova menjek? Ha a haverok nem akarnak velem tartani, hova menjek? Ha idén nem sikerült félretenni a nyaralásra, hova menjek? Ha csak pár napom van az utazásra, hova menjek? Ha magányos vagyok, hova menjek?

Hova menjek, ha izgalomra vágyom – és ha nyugalomra?

olvasás folytatása

Jól vagyok

Napok óta Szabó Balázs Jól vagyok című száma jár az eszemben, s bár az övé kicsit depressziósabb hangvételű, én mégis azt kell mondjam, tényleg jól vagyok. Erre akkor csodálkoztam rá, amikor az egyik kedves barátom kérdezte, mi újság velem, és én őszintén tudtam kimondani ezt a már-már klisének tűnő mondatot – most az egyszer teljesen komolyan gondolva azt.

Idáig is út vezetett, s csak kérni tudom az Istent, tartson meg ebben az állapotban minél hosszabb ideig.

Vasárnap istentiszteleten voltam, ahol ez volt az alapige: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem.” (János 14,1)

olvasás folytatása

Tízparancsolat 4.10

14202878_10208508176155506_646048085_o

Idő van! Igyekezz! Gyerünk már! Naponta elhangzó szavak, szókapcsolatok, amelyek mind jelzik, mennyire rabjai vagyunk a mérhető és múló időnek és mennyire versenyt futunk vele. A teendőink listája duzzad, az adott idő pedig fogy. Szeretnénk megfordítani a dolgot. Ábrándozunk arról, hogy egyszer sok szabadidőnk lesz. Aztán mégsem. Mert a muszáj nagy úr, mert mások osztják be az életünket. Mert abban az illúzióban élünk, hogy egyszer csak a végére érünk annak a listának. És talán házanként, naponként ismétlődik meg észrevétlenül Zorán dalának a refrénje: „– Apa, mikor jössz? –Fiam, mennem kell! Az élet csupa kötelesség. De sokat leszünk együtt még…”

olvasás folytatása

Átrobogtam az életemen

Pár hete történt, hogy az  egyik álmos reggelen, miután az ágy is úgy döntött, hogy kivet immár magából, elindultam a fürdőszoba felé. Akkor még nem gondoltam rá, hogy micsoda epikus pillanatok kereszttüzébe kerülök majd néhány perc múlva. Csap megnyit, víz folyik, az arc megmosva – s ekkor felpillantva találkoztam saját magammal a tükörben. Szembenéztünk egymással. És számomra meghökkentő volt abban a pillanatban ennek a szembenézésnek  a groteszk és egyben ijesztő volta. Merthogy úgy éreztem, mintha azon a reggelen egy régi ismerőssel futottam volna össze, akit az évek alatt megváltoztatott már az idő keze, vékony, finom, de annál észrevehetőbb nyomokat hagyva arcán. Néztünk – mit néztünk, meredtünk – egymásra, s próbáltuk felvenni ott a beszélgetés fonalát, ahol három éve abbahagytuk…

olvasás folytatása

Biztonságérzet

 “Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűrjeimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12,16-20)

Joe looks in the mirror. He sees a superhero in the reflection. It's a metaphor of the power which is in each person

olvasás folytatása