Címke

nyitottság

Címke

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Mát 5,7) Irgalom. Valamiért rögtön az alamizsnáért könyörgő koldus képe ugrott be. Aztán a parázna nő. Majd pedig a bethesdai beteg. Utóbbihoz érve elő is kerestem az igeszakaszt (János 5,1-15). Azt hiszem, EZ az irgalom. Amit Jézus a Bethesda tavánál harmincnyolc…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép hegyvidék gazdag erdőkkel. Itt éldegélt egy őzgida őzmamájával, nem szenvedtek hiányt semmiben. Az őzgida azonban vágyakozva nézegette a távoli, gyönyörű kék hegyeket, és kicsi szíve minden melegével oda vágyott. Ismeritek ezt a történetet? Nem mesélem tovább. A sztori röviden…

Néha hosszú perceket tudok eltölteni ezelőtt a szobor előtt. És egyszerűen csak nézem. Belelátok mindent. Aztán újra tisztára törlöm a millió gondolatokkal és kérdésekkel teli táblát a fejemben, s újra teleírom felkiáltójelekkel, pontokkal. A legtöbbször mégiscsak kérdőjelek maradnak.

Valahogy sosem álltak közel hozzám a szilveszter és az újév napjai. Mindig kicsit mondvacsinált ünnepeknek és erőltetett party-napoknak tartottam őket. Buli, pezsgő, tűzijáték, még több buli, mámoros január elseje – ez a hardcore-verzió. Sas-kabaré, éjfél, koccintás, Himnusz, elnöki beszéd – ez a szolid, hatvan pluszos megoldás. Aztán belekezd…

Wislawa Szymborska: Pocsolya (Kałuża) Emlékszem gyerekkoromból e rémületre. Kikerültem minden pocsolyát, hát még a frisseket, zivatar után. A frisset, hisz feneketlen is lehetett, jóllehet egészen másnak látszott. Belelépek s eltűnök hirtelen, süllyedni kezdek a mélybe, még annál is lejjebb, a mélybe, a felhők tükörképe felé, vagy még annál…

A gyülekezet és a fiatal távol állnak egymástól –  az én tapasztalataim ezt mutatják. Kell-e valamit kezdeni ezzel vagy sem? Alapjában véve ez egy olyan helyzet, amikor a generációk közt egy kisebb-nagyobb szakadék van, amit áthidalni elég nehéz, de nem lehetetlen. A kérdés sokkal inkább az: akarom-e? Lehet most…

Ki az, aki szívesen vitázik mostanság a keresztyén élet mindenféle kérdéséről? Főleg nagyon határozott partnerekkel… jajj. A hitünkkel kapcsolatosan persze mindig akad vitatéma, sok mindent nem egyformán értelmezünk, amit a Bibliában olvasunk, meg aztán vannak olyan dolgok is, amikről egyáltalán nem olvasunk benne. Most akkor van valami szerepünk…

Mi, reformátusok tapasztalataim szerint úgy vagyunk a böjttel, mint a nagyapa, aki hazajön az afrikai vadászatról. Az unokája rögtön megrohanja: „Nagypapa, nagypapa! Mit lőttél Afrikában?” Az öreg elmosolyodik, kihúzza magát és felel: „Leginkább oroszlánt, zebrát meg nóplízt”. Az unoka szemei elkerekednek: „Nóplíz?! Az micsoda?” „Hát kisunokám az bokorban…

Az elmúlt évben volt néhány egészen érdekes gondolatom… Buddhista kisfiúkra gondoltam, az életükre, a hitükre, a békés mosolyukra, és arra, hogy vajon üdvözülnek-e. És olyan nehéz volt elképzelni az én mindenható, szerető, de igazságos Istenemet, amint kitessékeli őket Maga mellől, mert hopsz, pechükre rossz helyre születtek, és rossz…