nézőpont címkével jelölt bejegyzések

Hogyan (ne) használd a Bibliát?

A következő írás olvasásához javasoljuk feltenni a szarkazmus-szemüvegünket, ellenkező esetben az alábbi sorok alkalmasak a nyugalom megzavarására.

C.S. Lewis sokak által ismert könyvében, a Csűrcsavar leveleiben végig az ördög, a gonosztevő szemszögéből olvashatunk örvendezésről az ember megvezethetősége felett, s arról, hogyan lehet a legkönnyebben csapdába csalni, mik azok a trükkök, amelyekre mindig vevő. A szerző így tart görbe tükröt elénk és vesz rá arra, hogy elgondolkodjunk, vajon mi is hajlamosak vagyunk-e ezekbe a hibákba esni.

Valami hasonló fog itt is történni. A lent összegyűjtött, helytelen bibliahasználati módszerek némelyike sajnos saját tapasztalaton alapszik, másokat csak hírből, netes trolloktól ismerek, és vannak olyanok is, amelyek a képzelet szüleményei. A megfogalmazás ellenére egyik sem követendő példa…

olvasás folytatása

Ezt hiszem az isteni iránymutatásról

Vasárnap az istentiszteleten arról volt szó, hogy honnan ismerheti fel a keresztyén ember minden kétséget kizáróan az isteni vezetést. Volt szó például a számomra is ismerős „igét kaptam” típusú életvitelről, és arról, hogy milyen könnyen félre tudjuk vezetni saját magunkat, ha a Bibliát horoszkópként használjuk. Mivel a mindennapi hitéletünket nagyban meghatározó kérdés az, hogy hogyan képzeljük és hogyan „használjuk” a Szentlélek irányítását, úgy gondoltam, én is megosztom a saját perspektívámat.

olvasás folytatása

A lelkem a barátom 2.

(Az első részhez kattints ide)

myshoulder,love,myself,cute,selflove,illustration-fb5a9ef7e2a52887b336d27934344f29_h

A lelkem a barátom. Nem kesergek azon, hogy milyen vagyok.

– Elfogadom az érzéseimet, a gondolataimat, a személyes igényeimet, mert tudom, hogy Isten teremtett ilyenné. Amiről kiderül, hogy hamis forrásból táplálkozik, azt odaviszem Krisztus keresztjéhez és az Ő segítségével megváltoztatom.

– Elfogadom a döntéseimet, még akkor is, ha nem jól sülnek el. Mindig a legjobb tudásom szerint hozom őket. Ha ez kevésnek bizonyul, legközelebb még körültekintőbb leszek, és jobban rátámaszkodom Isten igéjére, erejére.

– Elfogadom a reakcióimat, akkor is, ha utólag butaságnak gondolom. Nem vagyok tisztában az értékeimmel, Isten erejével, gyenge vagyok, félek. Legközelebb többet fogok beszélgetni Istennel, és az Ő Lelke vezetésével bölcsebben cselekszem majd.

– Elfogadom a tökéletlenségemet. Az Úr dicsősége az én erőtlenségem ellenére is fényesen ragyog. Hű az Isten, tanít, formál, visszafogad, kipótolja a hiányosságaimat s még a gyarlóságomat is fel tudja használni mások javára. A szégyen nem megölni akar, hanem Istenhez láncolni.

– Nem haragszom amiatt, amit elmulasztottam vagy rosszul tettem. Szégyellem, bánom, Krisztus elé hozom, és ott hagyom a megbocsátás ködében. Az önbecsmérlés, az önkárhoztatás, az önostorozás nem az Isten eszköze, hanem a Sátáné, aki az életemre tör.

– Nem büntetem magamat. Meghagyom ezt Istennek, többre megy Ő az atyai szerelmével, mint én az öngyűlöletemmel.

– Nem félek olyat tenni vagy mondani, amit mások talán nem fogadnak el. Más vagyok, másképp látom a világot. Nem jobban, nem rosszabbul, csak másképp.

– Nem számít, milyen helyezést érek el mások ranglistáján. Isten csodálatos alkotása vagyok, különleges, egyedi, megismételhetetlen. Még nem vagyok az, akinek lennem kell, de már nem vagyok az, aki Isten nélkül voltam.

A lelkem a barátom.

Kész vagyok rá, hogy másokat is elfogadjak, megbecsüljek, szeressek.

summer,expressive,people,ocean,tumblr,silence-0de494646e486c9bd73ab515f9cbde83_h

Olasz Tímea

A lelkem a barátom

Érdekes az, ahogyan az ember magára talál. Amint a kisgyermek felfedezi, hogy ő egy különálló lény, nagyon gyorsan megtanulja, hogyan juttassa érvényre az „akarom” és a „nem akarom” jogait. Pár évvel később, amikor kiskamaszként másokhoz kezdi hasonlítgatni magát, felborul a harmónia. Megjelennek a menők, akiknek a szava törvény, és a nyomik, akik általában vesztesként jönnek ki a megmérettetésekből.

why_high_school_losers_come_out_on_top

olvasás folytatása

Szavak

Talán nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy mikor bemegyek egy templomba és körülnézek, a fények megfigyelése után rögtön az ötlik az eszembe, mennyi szót hallhattak már ezek a falak. Vallásos szavakat, szavakat, amiket komolyan sem vettek, elhamarkodott és át nem gondolt szavakat. Ahogy felmérem a falak vastagságát, megkérdezem magamtól: vajon a gyülekezet kimondott szavai, megtartják-e a közösséget? Vagy csak olyanok, mint a vastag gipszkarton falak – nekik lehet támaszkodni, de beszakadnak és fény derül az ürességre.

IMG_0103

 

olvasás folytatása