megújulás címkével jelölt bejegyzések

Akkor végül is lesz idén reformáció?

A lenti bejegyzés alapgondolatával komolyabban foglalkoztak az Erdélyi Református Egyházkerületben dolgozó lelkipásztorok. Az általuk kidolgozott, az egyház megújulását szorgalmazó „mai 95 tétel” itt olvasható. 

 

Az 500. jubileum kapcsán egész évben, az elmúlt hónapban pedig különösen sokat beszéltünk az egyház megújulásáról. Arról, hogy mit hozott a reformáció fél évezreddel ezelőtt, és mit üzen nekünk ma. Beszéltünk anyanyelvű igehirdetésről, könyvnyomtatásról, Bibliaolvasásról, személyes hitről, kegyelem általi üdvösségről, és sokszor, sokféleképpen levontuk a tanulságot: reformációra ma is szükség van. Az egyház nincs „kész”, ma sem tökéletes, ma is észre kell vennünk a gyengeségeit és változtatni kell. De leginkább hol? Mindenkinek a saját életében.

Hmmm.

olvasás folytatása

Antibábel

„Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni” ApCsel 2, 5-6

A Szentírásban hajlamosak összekuszálódni a dolgok. Olvasása közben sokszor húzzuk fel a szemöldökünket: hogy lehetett eddig eljutni? Hogyan történhetett meg, hogy egy ember, aki világos küldetést kap Istentől, pont az ellenkező irányba indul el és egy hal gyomrában kell célba érjen? Vagy hogy lehet megvásárolni az elsőszülöttségi jogot egy tál lencsén, aztán elég csúnyán megvezetni a saját édesapám? Illetve hogyan juthat el egy nép, amivel isten szövetséget kötött, a bálványimádás és ember- illetve gyermekáldozat, kultikus prostitúció mélységeibe?

olvasás folytatása

A Biblia, mint a megújulás könyve

madar
Fotó: transindex.ro

„Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!”(Galata 2,20)

 „Nem vagyok jó keresztyén, mert…” – gondoltam, mondtam már sokszor. Vannak olyan periódusai az életemnek, amikor a hívő keresztyén ember rossz példája vagyok; adódnak olyan helyzetek, amelyekre a reakcióm nem éppen krisztusi. És igen: jó lenne néha megmondani a magamét, kiosztani a másikat, mindezt egyáltalán nem építő szándékkal. Szívesen ítéletre küldenék másokat egy-egy tette alapján, jogosan vagy épp jogtalanul. Talán sokakhoz hasonlóan én is szeretném időnként felhasználni akár testi erőmet is, hogy rendezzek egy igazságtalan helyzetet. De miért is nem teszem, tesszük mindezeket meg?

olvasás folytatása

Jóllakott éhező

447006ae9e5a2e13a46ab41909397cd088fd335c0e7f217dd2f1b41afcf2cf1d_large

Mielőtt még bármit is mondanék, kedves TeSó, azt szeretném kérdezni: éhezel lelkileg?

Nem? Sajnálom.

A jelenkor keresztyén emberei nem sírnak az igei éhség miatt. Nézz körül: szakadatlan szól a harang, az alkalmak már-már egymást fedik, kapjuk a Facebook-meghívókat mindenféle „hites” hétvégékre. Csak úgy tódulnak a szentírási üzenetek mindenhonnan. Igeözön a szélrózsa összes irányából.

olvasás folytatása