megértés címkével jelölt bejegyzések

A Bibliát nem Nekem írták, Értem írták…

Nemrég részt vettem egy előadássorozaton, amely a keresztyénséggel szembeni legnagyobb ellenvetéseket dolgozta fel. A sorozatot egy rövid felmérés előzte meg, mely során megkérték az utca emberét, fejezze be a mondatot: Én hinnék, de… A leggyakoribb válaszok között volt például, hogy „nem tudok hinni egy olyan Istenben, aki ennyi szenvedést megenged”, vagy hogy „a keresztények szűklátókörű képmutatók”, és az is, hogy „a tudomány ellentmond a Bibliának”. Az a fajta előadássorozat volt ez, amiről az ember millió gondolattal tele távozik, amelyek még sokáig foglalkoztatják. A fentiek mindegyike megérne, mondjuk, egy TeSó blog bejegyzést, egyetlen üzenet viszont azóta is velem maradt, és minden este, amikor kinyitom a Bibliám (a telefonomon), eszembe jut: nem nekem írták, értem írták.

olvasás folytatása

„Ne légy ilyen lekezelő velem!”

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép hegyvidék gazdag erdőkkel. Itt éldegélt egy őzgida őzmamájával, nem szenvedtek hiányt semmiben. Az őzgida azonban vágyakozva nézegette a távoli, gyönyörű kék hegyeket, és kicsi szíve minden melegével oda vágyott.

Ismeritek ezt a történetet? Nem mesélem tovább. A sztori röviden annyi, hogy a buta gidácska útnak indult, otthagyta otthonát, hogy a kék hegyeket elérje. Amikor viszont odaért s körülnézett, saját gidakori otthonának távolba vesző csúcsait látta ugyanolyan kéknek.

olvasás folytatása

Gyönyörű vagy, Jézus!

netofa_soeurs_02

Csöndben sétálunk a galileai Netofa-völgy felett éberen őrködő hegy tetején. Nehéz igazából leírni mit is érez az ember, amikor körbenéz erről a magaslatról egy ilyen tiszta, csodálatosan ragyogó napon. Keleten, a távolban a nagy tenger (Földközi-tenger – a szerk.) vize veri vissza a nap millió sugarát, amelyek így csillogó üvegtengerré változtatják a gigantikus kékséget. (Nehéz lerázni magamról a gondolatot, hogy párezer kilométerrel odébb, éppen ezen az üvegtengeren, talán ezekben a percekben is százak hánykolódnak a hullámok között, akik mennek, menekülnek, de be nem fogadtatnak, kivettetnek, visszaküldetnek vagy meghalnak út közben. Nem, most nem erre akarok gondolni, nem erről akarok írni – így ez megmarad zárójeles gondolatnak.) Előttünk a Galileai-tenger bukkan elő a hegyek közül, mint valami félénk lány, aki szégyelli teljesen felfedni magát a bámészkodó utazók előtt. Alattunk pedig a völgyben tarka szántóföldek heverésznek, hol zöldben, hol pedig száraz, halovány sárgában.

olvasás folytatása

Halál, gyász, gyászfolyamat – Tagadás (1)

21f45f4bde4f8df379367640bb5cfaa5

Az utóbbi hét során Kárpátalján több felfoghatatlan tragédia történt hirtelen. Valójában naponta történnek szörnyűségek, de amikor mindez elérhető távolságba kerül, akkor vesszük észre, hogy valakinek a halála hány embernek okozhat „előhalált”, valami feldolgozhatatlannak tűnő belső megsemmisülést.

Néhány sorral semmit sem tehetek jobbá. Mint mindenki, én is tehetetlennek érzem magam, és tudom, hogy bármilyen szándék csupán minimális támogatást nyújthat ilyen helyzetben. Mégis megpróbálok némileg objektívan felsorakoztatni néhány olyan tanácsot, ami talán segíthet azoknak az embereknek, akik ilyenkor a gyászolók mellett vannak.

olvasás folytatása

Úrvacsorázhatok?

Pro Con

Úrvacsorázzak-e vagy sem, hogyha nem készültem?

Mondjuk, hogy egyetemista vagy. Egyik vasárnap otthon mész templomba, másik vasárnap a városban, ahol tanulsz. De van, hogy épp utazol vasárnap (vagy mesét nézel) és el sem jutsz templomba. Aztán amikor mész, kiderül, hogy hoppá, ma úrvacsoraosztás van. Nem tudtad, nem készültél, nem is gondoltál ilyesmire. Menj ki, amikor kezdődik, maradj a helyeden vagy vegyél részt benne?

olvasás folytatása