megbotránkozás címkével jelölt bejegyzések

Nyitott szemmel

„… boldog, aki nem botránkozik meg énbennem” Mt 11,6

Ahogy haladunk a felnőttkorban és a felnőttkor felé, egyre nagyobb teret nyer kapcsolatainkban a csalódás élménye. Csalódunk magunkban, társainkban, az államrendszerben, egy tanárunkban, a szüleinkben, a lelkészünkben – és folytathatnám még tovább is. Minél közelebb engedünk valakit magunkhoz, annál fájdalmasabb a csalódni benne és annál nehezebben alakítjuk ki új kapcsolatainkat. Egy-egy fájdalmas példa után pedig lehetséges, hogy már az ismeretlenekre is a csalódásainkon keresztül fogunk nézni, és nem szavazzuk meg az alapvető bizalmat sem. Sőt, még az is előfordulhat, hogy távolságtartó, botcsinálta bölcsességünket megtámogatjuk József Attila soraival: „Kit anya szült, az mind csalódik végül…”, és így már igazolást is nyerünk bizalmatlanságunkhoz.

olvasás folytatása