lelkigondozás címkével jelölt bejegyzések

Az árnyékom és én

2.21

Valamelyik este leültem filmet nézni. Az egyik kis barátnőm ajánlott egy magyar sorozatot, tudván, hogy nagy rajongója vagyok a lélektannak. Öt részt néztem meg zsinórban és totál lefáradtam tőle. Adva van egy pszichiáter, akinek a gondolatmenete egy átlagember számára gyakorlatilag követhetetlen, és az ő páciensei, akik egyenesen idegesítőek. A menetrend mindnél ugyanaz: elmegy a lélekgyógyászhoz, időt, pénzt öl bele a terápiába, de folyamatosan titkolózik, félrebeszél, tagadja a nyilvánvalót pont az előtt, aki segíteni tudna rajta. Aztán a beszélgetésük egy pontján menekülőre fogja a dolgot: dühöngeni kezd, vagy otthagyja a terapeutát.

Első körben azt gondoltam: ezek zakkantak!

olvasás folytatása

A meghallgatás művészete (2)

Ha valaki megtisztel minket a bizalmával és beavat féltett gondolataiba, fájó élethelyzetébe, tanácstalanságába, akkor el kell őt fogadnunk olyannak, amilyen; meg kell próbálnunk együttéreznünk vele, illetve tudni kell értő figyelemmel meghallgatni őt. Ez a legfontosabb, amit tehetünk, viszont el jön az az idő is, amikor meg kell szólalnunk. „Mint az aranyalma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige” – olvashatjuk a Példabeszédek könyvében. Nos, így van ez a leglkigondozásban is: a helyén mondott szavak aranyat érnek, ellenben vannak olyan szavak és mondatok, amelyek ronthatnak a beszélgetőpartner feldúlt vagy szomorú hangulatán. (Komplex lelkigondozói diplomát ugyan nem adhatok, inkább csak felhívnám a figyelmet arra, hogy melyek azok a megszólalási formák, amelyeket érdemes kerülni.)

muvesz1 olvasás folytatása

A meghallgatás művészete (1)

emátpia

Életünk tele van szomorú eseményekkel. Némelyek apróbbak, némelyek megrázóak, némelyeket egy egész életen át kell hordoznunk és elviselnünk valahogy. Van, hogy nem is közvetlenül minket érint egy-egy tragédia vagy negatív esemény, csupán közvetve – családtagként, barátként, munkatársként – leszünk érintettek, amikor odaállhatunk a szenvedő fél mellé, mintegy „társként születünk a nyomorúság idejére”.

olvasás folytatása