lélek címkével jelölt bejegyzések

Hová lett az önbecsülésetek, lányok?

“Állati jól néznek ki. Okosak. Mégis mindenre képesek azért, hogy figyeljünk rájuk. Manapság, ha valaki le akar feküdni egy csajjal, akkor elég, ha lezuhanyozik és megfésüli a haját. De komolyan.” (Jack, 17 éves)

Nem hiszem azt, hogy mindent, ami ezzel kapcsolatosan mindannyiunkban kavarog, azt bele lehet szorítani egy blogbejegyzésbe. Igazából egy könyvbe sem, de nem is érdekes. Nem célom. Olyasvalamiről szeretnék most beszélni, ami valamiért mindig is tabu volt keresztyén körökben, pedig nagyon is hozzánk tartozik: vagyis a testről.

Márpedig hiába próbáljuk azt hinni, hogy egy hívő lánynak csak lelke van, a tényszerű igazság az, hogy az önértékelésünk több elemből tevődik össze, és nagyon leegyszerűsítve az egyik legfontosabb rész a test, a fizikum, a másik meg a lélek (vagy érzelmek, gondolatok, ahogy tetszik). S ha egy lány nincs tisztában mindkettővel, és nincs megelégedve mindkettővel, akkor gyanúsan válhat valaha is érett felnőtt nővé, akinek majd egészségesen tud működni a szexualitása.

olvasás folytatása

Gondolatok egy templom felújításáról

Szolgálatból – és itt most nem lelki értelemben kell venni – sok helyre eljut az ember, ha olyan szakmát választott magának, ami nem csak az íróasztal mögött zajlik. Vasárnap délután az elmúlt napok munkájától fáradtan ott ücsörögtem a beregszászi református templom ünnepi istentiszteletén, amikor egyszer csak rájöttem, hogy nem vagyok annyira kívülálló, mint amilyennek sokszor érzem magam.

A templom felújítása több, mint két évig tartott, s bár először csak a külsőt szerették volna renoválni, végül nagyot álmodott a gyülekezet, és belefogott a belső tér teljes felújításába is. A külső vakolat eltávolításakor fény derült a falak repedésire, az épület statikai problémáira. Ezek orvoslása nem várt költségeket jelentett, sok plusz munkát és komoly szakmai tanácskozásokat építészekkel, statikussal, kivitelezővel. A falakat végül az alapokig lenyúló megerősítéssel stabilizálták.

olvasás folytatása

12 jele annak, hogy növekedsz

A megtérésünk csak egyik állomása Isten munkájának, a java igazából akkor kezdődik, amikor megengedjük Istennek, hogy formálni kezdjen bennünket. Ez egy véget nem érő folyamat. Akkor csináljuk jól, ha napról napra fejlődik a kapcsolatunk Krisztussal, ha életünk történései kapcsán újabb és újabb felfedezéseket teszünk önmagunkkal, Istennel és a minket körülvevő világgal kapcsolatban. Olyan nincs, hogy már mindent tökéletesen teszünk. Folyamatosan rá vagyunk utalva, hogy tanuljunk, fejlődjünk, újragondoljuk a dolgainkat Isten aktuális üzeneteinek fényében.

Íme, 12 jel (a sok közül), amely azt mutatja, hogy lelkileg növekszel:

olvasás folytatása

Kezdetben…

espirito-santo-e1402164124348

Kezdetben volt az üresség, szívben és gondolatban. Üresség, amely megbénította az értelmet, elnémította az imát, amelyből sem kiáltani, sem menekülni nem tudtam, nem lehetett. Egy szó kellett csupán, hogy vereséget szenvedjen; egy szó, amelyben erő és hatalom van. De a néma, süket üresség nem eresztett markából – bár éreztem, már nyelvemen van a szó, ami megtörné átkát és uralmát, mégsem tudtam kimondani, leírni, elimádkozni. Egyedül maradtam, eltévedtem.”

olvasás folytatása

Az árnyékom és én

2.21

Valamelyik este leültem filmet nézni. Az egyik kis barátnőm ajánlott egy magyar sorozatot, tudván, hogy nagy rajongója vagyok a lélektannak. Öt részt néztem meg zsinórban és totál lefáradtam tőle. Adva van egy pszichiáter, akinek a gondolatmenete egy átlagember számára gyakorlatilag követhetetlen, és az ő páciensei, akik egyenesen idegesítőek. A menetrend mindnél ugyanaz: elmegy a lélekgyógyászhoz, időt, pénzt öl bele a terápiába, de folyamatosan titkolózik, félrebeszél, tagadja a nyilvánvalót pont az előtt, aki segíteni tudna rajta. Aztán a beszélgetésük egy pontján menekülőre fogja a dolgot: dühöngeni kezd, vagy otthagyja a terapeutát.

Első körben azt gondoltam: ezek zakkantak!

olvasás folytatása