kudarc címkével jelölt bejegyzések

Az új vendég

„Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem. De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem!” (Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő)

Hosszú ideig együtt éltünk, már-már megszoktam, hogy éjszaka felébreszt a Kétség, és rámutat a sarokban sompolygó Kudarcra, aztán mellém bújik a Stressz, és reggel a Félelemmel együtt kavargatom a kávém. A mosogatást Elégedetlenséggel ketten együtt végezzük, és egy egyszerű beszélgetés során milyen gyakran előbújik a szék alól a Harag. A Bizalmatlansággal kézen fogva sétálunk, és mikor hazaérek, a Csalódás már tárt karokkal vár, Magány pedig hencegve újságolja, hogy eltervezte az egész estémet. Szűkül a szobám, túl sokan vagyunk, összeszorítanak, vállamra ülnek, már-már megfojtanak, és egyre inkább belém olvadnak mind.

olvasás folytatása

Ihletre várva

Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy mindannyiunk életében akadnak dolgok, amelyeket szeretünk halogatni. Gyakran ezen dolgok szimpla kötelezettségek, amiket egyszerűen csak meg kell csinálnunk…

Azonban saját példámból kiindulva állítom, hogy hajlamosak vagyunk a dolgokat is halogatni. Jó dolgok alatt azokat értem, amelyeket egyébként szeretünk is csinálni, amelyekről meg vagyunk győződve, hogy azért kaptuk Istentől, hogy megtaláljuk a módját, hogyan szolgálhatnánk velük mások felé. De Isten tervei között szerepelhet az is, hogy olyasmit bíz ránk, amely nem feltétlenül logikus vagy egyértelműen szerethető a számunkra, esetleg szembemegy a legnagyobb félelmeinkkel.

olvasás folytatása

Pygmalion-effektus

mustard-seed

Mindenekelőtt, mivel általában ugrálok a gondolatok között, leszögezném, hogy ezt a bejegyzést leginkább személyes beszélgetések ihlették. Eszmecserék arról, hogy talán túl nagy fába vágtuk a fejszénket; talán túl sokat vállaltunk; talán a céljaink túlnőttek rajtunk; talán nem bírjuk a nyomást; talán „szerettünk volna nagyra törni, de az Úr a hétköznapok dzsungelében látna szívesebben”; talán nem én vagyok az alkalmas személy arra, hogy… Hát ezen mocorgunk egy ideje. Nem csupán én, kimondom, és rájövök, hogy sokan vagyunk. S akkor egy videó egyszercsak odavág: „I am not supposed to be here…” („Nem itt kellene lennem…”)

olvasás folytatása