könyörületesség címkével jelölt bejegyzések

A mindenkori Teréz anyák

Nem tudom, hogy te elszoktad-e képzelni magadban azokat az evangéliumi történeteket, amelyekben Jézus Krisztus betegeket gyógyít. Én szoktam. Mindig forró a levegő. Tömegek gomolyognak. Élő vízre szomjaznak. Megtörtek és szenvednek. Fizikai, lelki vagy mentális betegségeik terhe évek hosszú sora óta nyomja vállaikat. Leprások. Paráznák. Megszállottak. Kitaszítottak. Éhezők. Vakok, sánták. Foglyok. Követők. Ezeknek gyűrűjében pedig ott áll Ő, a gyógyító, a terheket leverő, ördögöket kiűző, tisztító, bűnöket megbocsátó, az örök élet vízét kínáló Krisztus. Sosem messziről szól. Sosem üzenget. Sosem utasítgat, mint valami flegma orvos tenné a hasonlóan nyomorult emberrel. Sosem hibáztat. Sosem vádol, és sosem küld el gyógyulás nélkül. A sosem-ek mögött pedig csak ennyi lehet a magyarázat: mindig irgalom. Nem véletlen, hogy az irgalom kifejezés szinte minden egyes evangéliumi gyógyításról szóló történetben szerepel, mint a mélységben lévő ember egyetlen vágya (pl. Mt 9,27; Mt 15,22; Mk 5,19; Lk 18,29). Jézus pedig megadja nekik, amit kérnek: irgalommal néz rájuk, irgalommal emeli fel őket, irgalommal bocsát meg nekik. Mennybemenetele után – mióta fizikálisan távol van tőlünk – tovább folytatja irgalmas, könyörülő munkáját az övéi által. Ezek közül pedig néhányukban bizony nagy hőfokon ég az irgalom lángja, ők az irgalom, vagy könyörület lelki ajándékát hordozó keresztyének.

olvasás folytatása

Böjti egypercesek 40.

2016-14-3--14-03-46
Fotó: Molnár Beáta

Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Ef 4,31)

Mindennapjainkban sokat foglalkozunk a megbocsátás kérdésével. Hálát adunk reggel és este Istennek azért, hogy megbocsátotta gyarlóságainkat, megfizette értünk a bűn zsoldját; őszintén kérjük vagy szinte oda sem figyelve mormoljuk „bocsásd meg a mi vétkeinket”. De a megbocsátás gyakorlása már nem kap annyira fontos szerepet az életünkben. Nehezen öltjük magunkra az irgalmas megbocsátó szerepét. Mert megbocsátani – igazán megbocsátani – nem könnyű, sőt némelykor keservesen nehéz. Elengedni a másik adósságát, kitörölni az agyunkból a bántó mondatokat, fájdalmas történéseket, valóban elfelejteni és továbblépni az áruláson: embert próbáló feladat. Hiszen szinte a zsigereinkben zakatol a „szemet szemért” ősi törvénye, és annyira jól esne a gyötrelmeink okozójának visszaadni az általa tudatosan vagy épp tudattalanul okozott fájdalmakat, bosszúságokat; legyőzni, megalázni őt – hatalmat gyakorolni felette.

Emberi természetünk nehezen vehető rá a valódi irgalmasságra, még akkor is, ha már évek óta Isten útján próbálunk járni. A nagycsütörtöki történéseket olvasva és képzeletben átélve láthatjuk, hogy még a tanítványoknak is akadt ezzel gondja. Mielőtt a könyörületesség gondolata megfordult a fejükben, már a kardjukat elő is rántották. Kívülről nézve logikus és jogos lépés volt ez tőlük: védekezés, válasz az árulásra. Talán mindannyian kicsit velük tartanánk, és buzgón kérdeznénk „Uram, odavágjunk a karddal?”, majd választ sem várva le is csapnánk. Egyetlen suhintással viszonoznánk a sok szomorúságot, szorongást és az árulást – kielégítenénk dühünket.

Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok abba!” És megérintve a fülét, meggyógyította őt.” (Lukács 22,51)

Szinte hallom, amint Jézus szelíden és mégis tekintélyt parancsolóan mondja: „Hagyd abba!”. Hagyd abba a dühöngést, a lázongást, a másik megalázásának tervezgetését! Hagyd abba a múltbeli dolgok felhánytorgatását! Hagyd abba a tartozás követelését, annak ellenére, hogy jogos és neked van igazad!

Hagyd abba, mert én is „elengedtem minden tartozásodat”! (Máté 18, 32/b)

Kihívás: Ma légy könyörületes a téged bántókkal! Próbálj meg őszintén imádkozni értük, kezdj el igazán megbocsátani nekik!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára