készülődés címkével jelölt bejegyzések

“Ma még lehet”

Közelednek az ünnepi napok. Persze most még takarításra váró szobák, sütemény- és ételreceptek, lázas, gyors, fáradt készülődések választanak el tőle. Ma még távoli a holnapi nagypéntek fájdalma, s talán az is marad, ha a készülődés elcsúszik, s nem lesz időnk a kereszthalállal foglalatoskodni. Ahogy a feltámadás öröme is távoli és valószerűtlen – főként az elmúlt évek vendégeskedései és azok mámorai után. Készülünk az ünnepre, majd sikeresen belezuhanunk, és aztán próbálunk minél üdébben, frissebben, kijózanultan kászálódni ki belőle.

olvasás folytatása

Szomjas a szomjúságra

Fotó: Freepik

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. (Mát 5,6)

Amikor tavaly nyáron új albérletbe költöztünk a férjemmel, tettem magamnak egy fogadalmat: minden reggel (de legalább hetente háromszor) a szokásosnál egy órával hamarabb felébredek, elmegyek futni, és közben valamilyen áhítatos hangoskönyvet hallgatok. Így egyszerre két régi életmódváltással kapcsolatos célomat is teljesítem: minden nap mozgok és (a már rutinná vált esti csendesség mellett) minden reggel szánok időt az Istennel való foglalkozásra.

olvasás folytatása

23. nap – december 23.

 

Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem. (Zsidókhoz írt levél 10,7)

Íme, itt vagyok. Már tényleg nem tudom, hogy mit tervezel velem, Istenem. Semmi sem úgy sikerül, ahogyan én azt kiterveltem. Elfáradtam, és azt sem tudom, hogy mihez kezdjek hozzá először. A nagy zűrzavarban, amit sikeresen megteremtettem, olyan nehezen hallom meg, hogy mit is szeretnél Te tőlem.

Íme, itt vagyok… Az ajtó egyik oldalán Te zörgetsz, hogy végre engedjelek be az otthonomba és a szívembe. A másik oldalon én állok: koszosan, fáradtan, túlhajszolva, félkészen. Én is zörgetek, hogy nyisd ki az ajtót, mert egyedül nem tudok rendet teremteni. Tudod, Istenem, erre csak Te vagy képes: káoszból valami csodálatosat formálni. Szerettelek volna meglepni, hogy amikor megérkezel, ne legyen egyikünknek se munkája, hanem csak üljünk, beszélgessünk, vagy csak hallgassunk – de végre együtt legyünk.

Kinyitom az ajtóm, és leroskadok lábaid előtt: „Itt vagyok Uram, nézz szét életemben, és mondd el, hogy mit kell tennem! Végre hallom a hangod, mert nincs közöttünk már a zárt ajtó…”

„Gyermekem nézz körül! Csak arra vártam, hogy beengedj…”

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3,20)

Laskoti Réka

 

← Vissza a naptárba

22. nap – december 22.

 

De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! (János 12,27/b)

Illatos, foszló kalács a polcon. Zamatos italok a pincében. Dísztelenül ácsorgó fenyő a garázsban. Félkész ételek a konyhában…

A karácsony itt van a kertek alatt. Most már tényleg. Néhány óra és kigyúlnak a fények, megszólal a „Csendes éj”, lassan díszbe öltözik a szív, és csomagolópapírba a sok ajándék.

Vajon lesz ember, aki észreveszi Isten Fiát, Krisztust, a Megváltót azokban a dolgokban, amelyek arra hívattak, hogy ünneppé tegyék az ünnepet? A kalácsban, amely azért készül, hogy elfogyasszák; az italban, amely a szomjat enyhíti; a fenyőfában, amely néhány napig szemet gyönyörködtet, illatozik, aztán elkezdi hullatni a tűleveleit; a szétszakadt csomagolópapírban…

Hiszed vagy nem, ezek a dolgok mind mesélnek. A Megváltóról tesznek bizonyságot, aki azért született meg azon a csodás éjszakán, hogy Isten Bárányaként utat nyisson nekünk Isten országa felé.

Ő volt az egyetlen, aki emberként nem az életre, hanem a halálra volt rendelve. Mert nem volt más megoldás a bűnre. Ami a mi szemünkben talán csak hiba, meggondolatlanság vagy emberi gyarlóság, azért Neki az életével kellett fizetnie.

Bárhol, bárhogyan köszöntsön is rád az ünnep, tudd: Ő azért jött, hogy meghaljon érted.

Mert Neki számít, hogy mi lesz veled.

Mert szeret.

Jobban, mint saját magát.

Olasz Tímea

 

← Vissza a naptárba

21. nap – december 21.

 

Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! (János 12,27b-28)

– Nem bírom elviselni. Nem gondoltam át előre, hogy mennyire nehéz lesz, és most kiderült, hogy túl nagy a kereszt, és én túl gyenge vagyok. Mindenható Istenem, ki akarok szállni. Engedd meg, hogy kiszálljak.

– Ez nem rólad szól.

– Ments meg! Nem látod, hogy mennyire szenvedek? Nem segít a hegyi beszéd, hogy ezt most mi miért csináljuk, nem bírom tovább! Nem nézheted tétlenül a kínlódásomat. Akkor csalódnom kéne Benned.

– Ez nem rólad szól.

– Istenem! Hát nem szeretsz engem? Ilyen könnyen lemondasz rólam? Hagyod, hogy leírhatatlanul szenvedjek, és nem lépsz közbe?

– Ez nem rólad szól.

– Nem is értem már mit akarsz, Uram. És nem értem, hogy miért pont én. Nem látom a terved, nem látok már semmit, csak a fájdalmat érzem. Ments meg ettől az órától, Istenem! Legyen vége! Nem jó emberre bíztad. Én nem. Talán valaki más. Én nem..

– Ez nem rólad szól. Azért vagy ott, hogy nyilvánvalóvá váljanak rajtad az Én cselekedeteim. Az Én dicsőségem. Akkor is, ha érted, hogy miért épp Te, és akkor is, ha nem. Akkor is, ha korrektnek tartod, és akkor is ha nem. Akkor is, ha képesnek érzed magad rá, és akkor is, ha nem. Akkor még inkább. Mert ez nem rólad szól. Az egész nem rólad szól. Dicsőítsd az én nevemet, és nem rendül meg a lelked többé. Értük vagy ott. Az én dicsőségemre. Ámen.

Sárközi Andrea

← Vissza a naptárba