kereszt címkével jelölt bejegyzések

Református mémek

Október 31-e különleges nap a világ protestáns egyházai, így a református egyház számára is. Ezen a napon visszaemlékszünk arra, hogy csaknem ötszáz évvel ezelőtt eljött a történelem egy elkészített és elrendelt pillanata, amikor is az evangéliumot eltakaró emberi hitrendszerek leomlottak, és újra felragyoghatott a kegyelmes Isten közelsége a kor istenkeresői számára.

Luther és Kálvin önmagukban kis fogaskerekek voltak ebben a folyamatban, mégis az ő nevükkel fémjelezzük ezt a napot. A reformáció öröksége azonban túlmutat az ő személyes életművükön, mivel nem új hitelveket fedeztek fel, hanem visszanyúltak az ősegyház időszakába, felelevenítették és aktualizálták mindazt, ami Krisztusra mutatott.

A reformáció során és az evangélium-központú gondolkodásban nagy szerepet kaptak a jelképek: egy képben, szimbólumban összesűrített üzenetek, amelyet századokon át megőrzött és ápolt a személyes hitgyakorlat. Ezek a szimbólumok egészen a mai napig használatban vannak a református egyházon belül, még akkor is, amikor napjainkban a klasszikus szimbólumokat modern, mögöttes üzenettel telített képi ábrázolások, úgynevezett mémek váltják fel.

A teljesség igénye nélkül vegyünk sorra néhány őskeresztyén képi ábrázolást, amelyek a reformáció során újra életre keltek!

olvasás folytatása

Nagypénteki egyperces

12721543_1044663005598821_653335605_n

Ott voltam. Láttam, ahogy végigvonszolja magát a Via Dolorosan az érdes kereszttel a vállán. Hallottam a dühös feszítsd meg kiáltásokat. Éreztem a nép vérszomjtól megrészegült tolongását magam körül. Én ott voltam – és nem tettem semmit.

A Mesterről nagyon sokan hallottak, nem csak Jeruzsálem környékén. Az emberek pletykaszerű hírként beszéltek róla: az ács, aki gyógyít; a próféta, aki halottakat támaszt fel. Mások elmondása szerint a különös férfi, aki Isten nevében beszél. Ám néhányan koholt, becstelen vádakat terjesztgettek. Ő viszont mindig szelíd maradt, mint a bárány, akit ezen a napon a nyírói elé vittek.

Azon a hűvös éjszakán kétségbeesve néztek egymásra a tanítványok. Félelmetes dolgok történtek: Uruk sírt, vért verejtékezett és egész éjjel a földre borulva imádkozott. Aztán hirtelen katonák támadtak rájuk, Jézust keresték, majd megkötözték és elhurcolták. Azonban mindezt Ő némán tűrte.

Déltájt többen kísértük a Mestert a tömegben bujkálva. Jézus megtört. A lelkem zokogott és a szívem százszor megszakadt, miközben folyamatosan néztem Őt. Minden pillanatban odaszaladtam volna, hogy sebzett lábait átöleljem, hogy illatos gyógyírral véres orcáját kenegessem. Le akartam venni a keresztet, hogy a tömeg felé dobjam. De csak néztem és tompán haladtam az árral.

Akkor is ott voltam, amikor a szögeket egy nagy kalapáccsal beleverték az áldott kézbe és lábba. Az arca szinte felismerhetetlenné vált a rászáradt vértől, amit a sok nádütés és a töviskorona okozott. Testét csúffá tették, lényét meggyalázták. A kereszt felállításakor mindenki látta Őt és Ő is mindenkit látott. Látta a közelben síró asszonyokat, a megrémült tanítványokat, a halált kívánó tébolyult népet, Júdás megkésett bánatát és azt, ahogy egykori követői remegve futnak nyomorult életüket mentve.

Gyötrelmektől homályos tekintete végignézte azt is, ahogy te megtagadtad, semmibe vetted és elfelejtetted Őt. Látott és szeretett, amíg feje alá nem csuklott – lát és szeret, amióta újra felemelte dicsőséges homlokát.

A világmindenség legnagyobb csodája és a történelem legfontosabb eseménye: az ISTEN meghalt az emberért!

Kihívás: Köszönd meg, hogy Jézus érted is meghalt a kereszten! Háládat azzal fejezd ki, hogy másnak is elmondod nagypéntek üzenetét: meghalt, hogy a kárhozatból megváltson, hogy örök halál helyett örök életünk legyen!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Követés

1111

Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Márk 8,34

Mielőtt Jézus elmondja ezen szavait, azelőtt tanítványaival folytat beszélgetést. Különös, de tanítványait tanítja a követésre, s reménykedem abban, hogy e rövidke kis szösszenet által bennünket is fog.

Követés.

A témában mindig meghatározó lesz számomra Dietrich Bonhoeffer Követés c. könyve. Az író a kötet első oldalain fogalmaz meg egy rém egyszerű, mégis lényegre törő mondatot: a tanítványság és a követés összetartozik. Nincs tanítványság követés nélkül, és követés sincs tanítványság nélkül. Aki úgy gondolja, hogy követheti Jézust anélkül, hogy tanítványává válna, az hiú ábrándokat kerget. Sokan szeretnék Őt távolról követni. Ha úgy kívánja a szükség, akkor felvállalni a hitet, keresztyénséget, ha nem, akkor megtagadni. Végső soron ez nem a követés útja. Mit ajánlj ezzel szemben maga Jézus Krisztus?

olvasás folytatása