kérdések címkével jelölt bejegyzések

Halálomnak harmadnapján

DSCN2452

A Rax-Alpokban van egy sziklakő, ami talán egész életemben a gondolataimban úgy fog szerepelni, mint az „én sziklám”. Egy október végi napon ugyanis perceket töltöttem hozzálapulva teljes meggyőződéssel arról, hogy ha megmozdulok lezuhanok és meghalok. Természetesen a valóságban nem voltam veszélyben, de az agyam a körülöttem lévő köd és a hidegtől elgémberedett végtagjaim hatására kreált magának egy saját valóságot, melyben szinte éreztem a halál leheletét a bőrömön. Érdekes volt fél év elteltével újra látni azt a kőtömböt, nevetni azon a bizonyos hisztin, könnyedén megmászni az akadályt, és vigyorogva sztorizni. Aztán egy női hang egyszercsak mosolyogva megjegyezte, hogy ő nem attól fél, hogy meghal, hanem hogy eltöri a lábát. Hátranéztem, s bevallom, majdnem szemberöhögtem, de úgy őszintén. Attól fél, hogy eltörik a lába, s nem attól, hogy meghal?! Most komolyan?! Ugyanakkor belém hasított a kérdés: és te miért nem attól félsz, hogy összetöröd magad, hogy fájni fog a gyógyulási periódus alatt mindened? Miért félsz inkább attól, hogy fizikai értelemben megszűnsz létezni? Hiszen te hiszel, s mégis így félsz ettől?

olvasás folytatása

Egy leporolt módszer

IMG_20150126_202412

Utazás közben nemrég megismerkedtem egy öregúrral. Amolyan tudós bácsika, aki ha valamilyen kérdés egy kicsit is érdekli, akkor nem rest utánaolvasni könyvekben, esetleg az adott témában járatos embereket felkeresni. Beszélgetésünk közben hamar kiderült, hogy az utóbbi időben igencsak érdeklik a vallással kapcsolatos témák, főként az istenhit kérdése. Ő maga istenkeresőnek vallotta magát, akiben sok kérdés fogalmazódik meg, s igyekszik megtalálni a megfelelő válaszokat. Elcsodálkoztam a nyitottságán, legfőképpen azon, hogy a benne felmerült kérdéseket nem hagyja megválaszolatlanul. Érdekes figura: istentiszteletek után gyakran felkeresi a lelkészeket, néha különböző felekezetek alkalmaira is ellátogat, hogy több szempontból közelítsen meg egy kérdést. Gyakran egy igét, bibliai fogalmat több általa ismert nyelven is megnéz, hogy lássa: a különböző fordítások hogyan is értelmezik.

olvasás folytatása

Penitencia

600659_10151411687038270_768779724_n

Nagy zenerajongó vagyok. Kikapcsol, megnyugtat, feldob, felspanol. Elmond dolgokat, amiket én nem tudok – vagy talán nem akarok. Néha rácsodálkozok egy-egy dalszövegre: hogy volt képes az írója úgy és azt megfogalmazni? Mindenhez tudok dalokat kötni: örömhöz, bánathoz, fájdalomhoz, szerelemhez. Van olyan dal, amit csak évekkel Édesapám halála után tudtam újra énekelni, hosszú ideig még csak hallgatni se bírtam. Akad, amit csak és kizárólag hétfő reggel hallgatok. Van, amit olyankor, mikor tudatosítani akarom magamban az Isten mindent megelégítő voltát. Kerül olyan is, ami szerelmet takar, egyszerre édes és iszonyúan fájó. Számtalan előadót és stílust – vagy épp azok keverékét – sorolhatnám a legkedvesebbjeim között. Ha azonban abszolút kedvencet kell megneveznem, akkor mindig kiemelkedik egy: Zorán (ez itt a reklám helye, yeeee!!! ). Mindenki más utána jöhet – ki hajszállal, ki többel, de csak utána. Tudom azt is, miért szeretem annyira: olyan egységben van nála dallam és szöveg, olyan művészi játékot visz bele a zenekar minden egyes tagja, olyan bölcs és találó szövegei vannak, olyan változatos, mégis egyedül rá jellemző hangszerelés uralja a zenéjét, ami bármilyen hangulatomhoz illeszkedni tud. Egy ideje van egy különös kedvencem tőle, amiről sokáig még csak nem is tudtam. A dal címe Penitencia. Magyarul: büntetés.

olvasás folytatása

Igen jó – Nem jó

prayer man

Istenem, én hiszek benned,
hiszem, hogy te teremtetted
a világot, a földet, a tengert;
hiszem, hogy te adtál életet
az embernek; hiszem, hogy
jutalmazod a jót, a rosszat
bünteted; hiszem hogy
hatalmad nagy; hiszem,
hogy igazságos vagy; hiszem,
hogy csak mozdulatodba kerül
és az egész világ semmibe merül;
mindent, de mindent hiszek neked,
de hogy az ember a te képmásod viseli:
aznem lehet.

(Ják Sándor: Én hiszek)

Néha elfog egy furcsa érzés, amikor nézem a körülöttem lévő világot, vagy csak egyszerűen önmagamat kendőzetlen őszinteséggel. Ilyenkor nehéz azonosítani azt, amit látok, azzal, amiről a Biblia így ír: „Éslátá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó.” (1. Móz. 1:31/a)

„Igen jó”?

olvasás folytatása