kegyelem címkével jelölt bejegyzések

Gyújts éjszakánkba fényt…

Kedves olvasóm! Most azt kérem tőled, hagyj fel minden mással, amivel esetleg foglalkozol. Zárd be böngésződ minden ablakát, tedd félre a munkád öt percre. Hajtsd be az ajtód, ha kint zajong a család – találj ma öt percet arra, hogy egyedül legyél Isten előtt. Indítsd el a zenét és Istenre figyelve kísérj végig engem az alábbi imán!

https://www.youtube.com/watch?v=D9GRQosIErY

olvasás folytatása

A felszínesség pohara

Fotó: Ryan Thomas Snider - Half Empty
Fotó: Ryan Thomas Snider – Half Empty

“Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz. De a pohár fenekén ott van Isten.”  (Heisenberg, bár egyesek Newtonnak tulajdonítják)

Míg bele sem kortyoltál a tudományba, addig igazából el sem gondolkodtál, nem érdekelt a cáfolat; mondtak valamit és te feltétel nélkül elfogadtad. Hittél. Aztán belekóstoltál, találkoztál ellenérvekkel, megálltál egy szinten és akkor azt hitted el, hogy a dolgok egyszerűek, megmagyarázhatók, Isten pedig tagadható. Aztán egyre jobban elmerültél a tudományban, felfedezted, hogy a matematika is absztrakció, a tudományok felső szintje igazából már szinte filozófia, mert minél közelebb akarnak kerülni az igazsághoz, annál több találgatásra, spekulációra kényszerülnek. Rájöttél, hogy igazából mindennek a végén úgyis hit van.

Valahogy így lehet a boldogsággal is. Egyszer azt kérdezte tőlem valaki, hogy egy mély érzésű, mély gondolkodású ember ugyan hogyan lehetne felszabadultan boldog? A felhőtlenség végül is a felületesek kiváltsága.

olvasás folytatása

Segíts a hitetlenségemen!

12656240_1239510732731813_22638676_o

„Segíts a hitetlenségemen!” (Márk 9,24)

Sivatagrengeteg közepén álltam: tele szomjúsággal és fáradtsággal. Mindenütt csak por. Végtelen krémszínű szárazság. Élettelen pusztaság az egész – gondoltam magamban. De mégis, hogy létezhet valami olyasmi, ami nem is lélegzik, ami képtelen arra, hogy megmozduljon?

olvasás folytatása

Lerobbanva (2. rész)

(Az első részhez kattints ide)

„Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” (Jelenések könyve 3,1)

Egyedül voltam, mert egyedül akartam lenni. Nem éreztem semmit, mert nem akartam érezni semmit. Süket voltam, mert nem akartam meghallani másokat. Vak voltam, mert nem akartam látni, ahogyan körülöttem megváltozik minden. Megfeszülten lélegeztem, mert ennyit még meg tudtam tenni magamtól is.

12271204_1192882924061261_765876660_o

olvasás folytatása

Akarom

„Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, –
hiába, hiába!
Gyujtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.”

Dsida Jenő – Egyszerű vers a kegyelemről

Gods-will-v-my-will.0012 [261913]

Akartam. Hogy legyen még nyár, pihenés, mosolygó napsugár, szabadba csalogató idő.
De egy ködös hajnalon, amikor a pulóverem kötésén átsziszegett a hideg, megértettem: Isten kegyelmére vagyunk bízva. Óvnunk kell törékeny életünket a készülő fagytól, mert a napsütéses hetek nem tartanak egész évben.

Akartam. Hogy a gyógyulás egyszerű legyen. Beveszek egy-két tablettát, imádkozom, és akkor pár nap alatt elindul a változás. De Isten úgy akarja, hogy ne lássam előre, hogy meddig, csak bízzam magam az Ő kegyelmére.

olvasás folytatása