Kárpátalja címkével jelölt bejegyzések

Ima Kárpátaljáért

Atyám! Hiszem és vallom, hogy Te vagy a mi hajlékunk. Hiszem, hogy Te akkor sem hagytál magunkra, amikor elszakítottak bennünket anyaországunktól, s hogy most is Te vagy oltalmunk, amikor mindenhonnan kitaszítottnak érezzük magunkat. Hiszem, mert Te azóta is megőriztél bennünket, nyelvünket, hitünket.  

Minden hitemmel együtt mégis megrendülök, amikor magam körül végignézek.
Megrendülök, hogy testvér a testvérét bántja szóval és tettel.
Megrendülök, amikor látom, hogyan tudja egy nép – és egy ember – saját magát tönkre tenni.
Megrendülök, Uram, mert ilyenkor akaratlanul is felerősödik bennem mások hangos kántálása: „Hol van hát a te Istened?!”.

olvasás folytatása

Mire megyünk Istennel? – Így láttuk mi Philip Yancey-t

Ritkán történik meg, hogy Beregszász, ennél szűkebben véve pedig a beregszászi református közösség vendégül láthat egy világhírű írót. Nem is csoda tehát, hogy október 10-én zsúfolásig megtelt a beregszászi főiskola Átriuma: közel ötszázan voltak kíváncsiak Philip Yancey, amerikai keresztény író előadására. Blogunk kis csapatát ráadásul az a megtiszteltetés érte, hogy megszervezhettük a közönségtalálkozóval egybekötött alkalmat, és egy rövid időre vendégül láthattuk, személyesen megismerhettük sokunk példaképét.

olvasás folytatása

Mobilizáció – másként

prayerwarrior

Háború. Povesztka[1]. Nyugtalanság. Feszültség. Tüntetések. „Nem akarunk örök gyászban élni!” „Ne vigyétek fiainkat és férjeinket!” „Ez nem a mi háborúnk!”

Általános tömeghisztéria. Álhírek tömkelege: „már a padon keresik a behívottakat”, „autóbusszal jönnek, és fogják el a járókelőket”, stb. Félünk – most mi lesz? Hírek halottakról. „Csak ne az én fiam/férjem legyen a következő…” MH17: majdnem 300 halott.

Ismerős szavak, mondatok mindannyiunk számára. Még ki sem hevertük a Majdan okozta borzalmakat, még időnk sem volt belegondolni igazán a ránk váró megszorításokra, még át sem rajzolták a térképeken a határokat – most újabb löketet kaptunk. Háború van. Vagy valami ilyesmi. És ami a legfontosabb: ebben már mi is érintve vagyunk. Távol van, igen. Azt sem tudjuk, hogyan jutottak idáig a dolgok. Sokunk még életében nem is járt Donbászban. Az elmúlt hetekben ez a háború a mi háborúnk is lett a részleges mobilizáció által.

olvasás folytatása

Cserépedény

cute-clay-pot-wreath-1

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.” (Korinthus 4,7-11)

A napokban egy barátommal az ukrán válságról beszélgettünk. Mi más is lehetne a témája két harmincas kárpátaljai férfinak manapság egy pohár kvász[1] mellett?!

Barátom kérdése az volt, hogy ez a maroknyi magyar itt a Kárpátok lábánál rosszabb-e, mint a 15-20 kilométerre nyugatabbra lakó testvéreink? Miért kell nekünk ennyit szenvedni? Az elszakított nemzetrészek közül egyértelműen ennek a területnek volt leghányatottabb a sorsa. Gazdaságilag is mi állunk a legrosszabbul. A kivándorlás és az asszimiláció is erősen sújt minket. És most itt van a háború is. Magyar férfiakat is behívnak az ukrán–orosz háborúba, a frontra. Miért? Tényleg ennyire rosszabbak vagyunk másoknál?

olvasás folytatása