karácsony címkével jelölt bejegyzések

Grincsfa, Mikulás és társai

Azt hiszem, az atomfenyegetettség, a menekültválság és a globális felmelegedés után újabb problémával kell megküzdenie keresztyén közösségeinknek: a karácsony környéki grincsfa-állítás egyre inkább terjedő divatjával. Jó, megígértem magamnak: megpróbálom félretenni minden szarkazmusomat és szemforgatás, valamint homlokráncolás nélkül írni erről az egész jelenségről. Merthogy ez tényleg jelenség. Karácsony előtt több ismerősöm is nagy buzgalommal osztotta meg az eredetileg szombathelyi evangélikus testvérektől származó figyelmeztetést: a grincsfa nem keresztyéni, sőt, egyenesen sátáni eredetű amerikai szokás, amelyet az ördög le szeretne nyomni a torkunkon (Hopsz. Eddig bírtam). Szóval, a minden hivatkozást nélkülöző és erősen erőltetett magyarázatokat kínáló, szent hagyományainkat és féltve őrzött keresztyénségünket mindenképpen védeni akaró felhívás véleményem szerint több kárt okozott, mint hasznot. Sorra keltettek újabb felháborodást azok az ítélkező hozzászólások, melyek szerint mindenki, aki ilyen ördögi dologra adja a fejét (még ilyen megalapozott (!) figyelmeztetés után is), az így vagy úgy, de magával az Ellenséggel, enyhébb változatban a világgal és a korszellemmel paktált le. Aztán, a grincsfán túl, megjelentek a Mikulás körüli újabb bonyodalmak: a kék sarokban a hitoktatóval, aki elmondta a gyermekeknek, hogy (spoiler következik!) nem is létezik a Nagyszakállú, a piros sarokban pedig gyerkőcök gyermekkorát foggal-körömmel védő édesapával. A küzdelmet kívülről szemlélő nézőközönség pedig a témában képviselt igazi keresztyén álláspont keresésével szállt be a „bunyóba”.

olvasás folytatása

Ünnepvégi ima

 

Úr Jézus! Olyan sokat beszéltem Hozzád az elmúlt hetekben. Ígértem mindenfélét, fogadkoztam, hogy idén másképp lesz. Idén tényleg várni fogom a karácsonyt. Nem az ajándékok, karácsonyi vásárok vagy fahéj illata miatt. Miattad. Érted.

Úr Jézus! Nem akarok fogadkozni, nem akarom elmagyarázni, hogy miért alakult másképp. Hogy nem volt idő, hogy nem tudtam mit kitalálni, hogy nem esett le az a bizonyos hó, nem úgy szóltak a karácsonyi dalok, és nem fogott el az a bizonyos karácsonyi varázs…

Úr Jézus! Engedd meg, hogy ma csak úgy megálljak, elhallgassak. Most, hogy lassan eldübörög a karácsony zaja, és én itt maradtam egyedül. Üresen. Engedd kérlek, hogy igazán csendben lehessek előtted. Egyszerűen elnémuljak. Ne csináljak semmit, ne képzeljem, hogy bármi is rajtam múlik. Úr Jézus, engedd meg, hogy egyszerűen befogadjalak Téged.

Úr Jézus! Kérlek, hagyd, hogy teljes szívemet elárassza annak a csodája, hogy kétezer éve abban a jászolban Te azért jöttél a világra, hogy betöltsd azt az ürességet, amit magamban cipelek. Akkor és úgy, ahogyan Te szeretnéd. Hiszem, Úr Jézus, ha ezt felfogom, igazi karácsonyom lehet egész évben.

Ámen.

Marofejeva Nelli

 

Érted is…

„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács 2,8-11)

Vannak olyan történetei a Szentírásnak, amelyek sohasem kopnak el, és nem unjuk meg őket, akárhányszor is találkozunk velük. Ilyen ez a történet is. Mindegy, hogy először vagy sokadszorra hallgatjuk meg a híradást Jézus születéséről, és figyelünk oda az angyali üzenetre, ünnepivé és különlegessé válik az az idő, amit az igeszakaszba feledkezve töltünk.

Az első üzenet, amit Isten angyalai tolmácsolnak, lényegre törő, hisz ezzel kell kezdeniük: ne féljetek. Ezt kell mondják, mert az ember, akinek szeme hozzászokott a sötétséghez ‒ és ezért Isten dicsősége bántja a szemét ‒ félni fog Istentől, mert a szíve is elidegenedett tőle. Így volt ez akkor is, és ma sincsen ez másképp. De Isten éppen azokhoz jött el karácsonykor, akik távol kerültek tőle. A pásztorok a zsidó társadalom legmegvetettebb és legalacsonyabb rangú tagjai voltak, munkájukat semmire sem becsülték, mert az állatok miatt nem tudták megtartani a zsidó tisztasági szabályokat, és nem vehettek részt az ünnepeken sem. A zsidók kirekesztették maguk közül őket, és úgy tekintettek rájuk, mint szükséges rosszra. Ezekhez a kitaszítottakhoz, zsidóktól és Istentől elidegenedett emberekhez szállt le azon az éjszakán Isten dicsősége, nem a köztiszteletben álló polgárokhoz, nem a vallásos vezetőkhöz. Nem azokhoz, akik fényes házakban lakomáztak, hanem azokhoz, akik a szabad ég alatt virrasztottak és őrködtek.

A pásztoroknak, akik számára az ég mindig is néma és idegen volt, az angyal örömüzenetet hirdet: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, Dávid városában. És jelt is ad: az üdvözítőt ruhákba bugyolálva, egy jászolban találjátok meg.

olvasás folytatása

Velünk az Isten!

„Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Mt 1, 23

Szenteste napja van, és ilyenkor mindig azon gondolkodom, mit is kellene éreznem. Nem a külsőségek miatt, a karácsonyi fényeket, illatokat, ízeket, hangulatokat kimondottan szeretem. De mit kezdjek azzal a gyerekkel a jászolbölcsőben? Valami érthetetlen nagy üzenet van belecsomagolva, amit én még mindig nem fogtam fel teljesen.

Idén egyetlen mondatrész ragadott magával: „Velünk az Isten.” Nem láttam benne olyat, hogy velünk van, amikor… Sem az, hogy velünk van, ha… Egyszerűen velünk van és pont.

oss-home-image-5

olvasás folytatása

Karácsonyi gondolatok

Nativity

„S jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat…” A karácsonyról írni lelkészként nem egyszerű feladat. Ezerszer elmondott részletek, kívülről és belülről ismert ige, csontig lerágott történet. Istálló, jászolbölcső, csillag, pásztorok, napkeleti bölcsek/királyok, arany, tömjén, mirha, angyalok, égi szózat… Karácsonyi bevásárlás, jajmitvegyekajándékba, bejgli, karácsonyfa, gyertya, csillagszóró, Reszkessetek betörők, sütés-főzés, szaloncukor, fadíszítés… Bibliai és világi kellékek kavalkádja – mindenkinek ismerős.

olvasás folytatása