ítélkezés címkével jelölt bejegyzések

„Ne légy ilyen lekezelő velem!”

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép hegyvidék gazdag erdőkkel. Itt éldegélt egy őzgida őzmamájával, nem szenvedtek hiányt semmiben. Az őzgida azonban vágyakozva nézegette a távoli, gyönyörű kék hegyeket, és kicsi szíve minden melegével oda vágyott.

Ismeritek ezt a történetet? Nem mesélem tovább. A sztori röviden annyi, hogy a buta gidácska útnak indult, otthagyta otthonát, hogy a kék hegyeket elérje. Amikor viszont odaért s körülnézett, saját gidakori otthonának távolba vesző csúcsait látta ugyanolyan kéknek.

olvasás folytatása

Ki mint él, úgy ítél

5.0.2

„Senki sem ítél el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” János 8,10b-11

Mint három gyermek apja, állandóan abban a helyzetben találom magam, hogy igazságot kell tennem. Ítéletet kell hoznom a lányaim ügyeiben.

– Apa, a tesóm már megint elvette a játékomat.
– Apa, már megint az megy a tévében, amit a tesóm szeretne.
– Apa, tegnap is ő fürdött előbb…

Gondolom, mással is naponta előfordul az a helyzet, amikor ítéletet kell hozzon. Egy adott esetben kinek van igaza? Két ellentétes vélemény közül melyiket támogatjuk? Elkerülhetetlen, hogy ítéletet hozzunk (legalább magunkban) a minket körülvevő emberek felől.

olvasás folytatása

Ismered?

maxresdefault-4

Ismered azt a nénit, akinek megszokott helye van a templomban, és ki sem lehet robbantani onnan? Na és azt a bácsit, aki direkt hangosabban és nyújtva énekli a zsoltárokat, természetesen hamisan? És a folyton köhögős, cukorkás papírt recsegtetőket? Láttad már azt a pasit, aki direkt tíz perccel később jön, mert nem kíváncsi az istentisztelet előtti hirdetésekre? Ismered őt, tudod, aki már a Mindig velem, Uram elején  pakolászza a dolgait és keresgeti az aprót a perselybe?

olvasás folytatása