irodalom címkével jelölt bejegyzések

Én és a fantasy

tumblr_lgqmfdnr3K1qzol4do1_500

Mindenkinek van valami kedvenc stílusa: irodalomban, filmben. Vannak, akik a krimiért rajonganak – Agatha Christie-ért, Defoe-ért és társaiért. Mások a romantikus dolgokat szeretik, például Danielle Steelt. És vannak elvetemültek, akik a thriller és horror adrenalin nyújtotta csapdájába estek bele. Nos – engem a fantasy nyűgöz le már hosszú ideje – Tolkien, Lewis, Martin, Rowling szinte „barátaim” lettek az évek alatt.

olvasás folytatása

Face to face

b2

Lőrincz P. Gabriella: Modern

Úgy összement a házad,
Bele férsz még,
Istenem?
Vagy Téged is
Kiszorít a sok
Ruha?
Hogy bírod a parfümök
Illatát, Uram?
Nem tudom, hogy laksz-e
Még házadban,
De én, nem ott kereslek.
Nem zörgetek az ajtódon,
Hogy megnyittassék.
Felhívlak,
Küldök ímélt Neked,
Mindenható,
Mindig-onlájn
Isten.

Kedves Olvasó!

A beregszászi születésű Lőrincz P. Gabriella egyik kiváló versét olvashatod, ami 2012-ben Az év versei között szerepelt.

A költemény sorai rövidek és lényegre törők. Semmi sallang, semmi díszítés, csak takargatás nélküli őszinteség. Hogy mi van még a sorokban, a szavak mögött és között? Azt vedd észre te, tisztelt Olvasó!

De Columbo módjára lenne még egy kérdésem: te szoktál csak úgy face to face beszélni az Istennel mindenféle túlhajbókolt megszólítás és túlragozott körmondat nélkül?

Próbáld ki egyszer!

 Beccy

Imitatio Christi

Moonset and Night Storm[1]

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Ez a hétköznapi helyzet összefolyik a szenvedéstörténet pillanataival; a szent és profán együttesen van jelen a versben. Dsida Jenő Krisztust így jellemezte: „egyszerű voltál és hozzánk hasonló”. S ebben az írásában is ezt mondja el: hozzád hasonló vagyok. Rád hasonlítok, mert én is félek, mert én is magányos vagyok, mert én is egyedül vagyok a legsúlyosabb percekben, amikor a legsötétebb az éjszaka. Olyan vagyok, mint te, Jézus, mert a feladatok, amiket el kell vállalni, túl nehezek, de a sorsomat fel kell vállalnom.

olvasás folytatása

Emberek

red-umbrella-in-the-rain-richard-danek

Mostanában Gobbi Hilda színésznő visszaemlékezéseit olvastam, s a könyv egyik fejezete (Emberek) igencsak nagy hatást gyakorolt rám. A fejezet első mondata így hangzik:

  „Akik körülvették az életemet, s akik nélkül nem lett volna színház és nem lettem volna én.”

Mikor ehhez a részhez értem a könyvben, épp egy hosszabb vonatút elején voltam. E mondatnál kényelmesen hátradőltem, és talán egyfajta szenzációéhséggel kezdtem el mohón az olvasást. Teljes meggyőződéssel vártam, hogy a lelki szemem elé vonulnak majd a színházi élet legendás alakjai, akikről új és érdekes információkat tudhatok meg.

olvasás folytatása

Francine Rivers: Megváltó szeretet

megváltó szeretet

Az 1850-es évek Kaliforniájában járunk…

Angel a legdrágább ruhákban jár, a legjobb ételeket eszi, neki van a legtöbb rajongója, ő a leggyönyörűbb nő a vidéken. És mégis…  A szívében nincsen más, csak hideg és sötétség. Undorodik magától, gyűlöli a világot, és végtelenül haragszik Istenre. A férfiak tárgyként használják őt, és a lány sem lát magában többet. Angel ugyanis nyolcéves korától fogva prostituáltként él. olvasás folytatása