ima címkével jelölt bejegyzések

Ima Kárpátaljáért

Atyám! Hiszem és vallom, hogy Te vagy a mi hajlékunk. Hiszem, hogy Te akkor sem hagytál magunkra, amikor elszakítottak bennünket anyaországunktól, s hogy most is Te vagy oltalmunk, amikor mindenhonnan kitaszítottnak érezzük magunkat. Hiszem, mert Te azóta is megőriztél bennünket, nyelvünket, hitünket.  

Minden hitemmel együtt mégis megrendülök, amikor magam körül végignézek.
Megrendülök, hogy testvér a testvérét bántja szóval és tettel.
Megrendülök, amikor látom, hogyan tudja egy nép – és egy ember – saját magát tönkre tenni.
Megrendülök, Uram, mert ilyenkor akaratlanul is felerősödik bennem mások hangos kántálása: „Hol van hát a te Istened?!”.

olvasás folytatása

Ő vett rá engem…

Az év elején gyakran találkozhatunk olyan kezdeményezésekkel, hogy egy vagy több gyülekezet, felekezet is imaalkalmakat tartson, imaközösségben legyenek egymással. Úgy gondolom, nagyon is helyes az év elején így fordulni a jövő felé, viszont ezeken az alkalmakon akarva-akaratlanul kibukhat néhány rossz gyakorlat, amely épphogy nem bátorít, de visszataszít az imádkozástól sokakat. Hadd soroljak fel néhány ilyen sztereotip imaformát!

olvasás folytatása

23. nap

“ íme az ajtó előtt állok és zörgetek …” Jel 3,20a

Hjaj, Uram, nehéz vagyok. Ahogy Grecsó is mondaná: “Tán mert a férfias dac nem engedi, hogy mástól elviseljem a szánalmat, ezért nekem kell mindenki más helyett is sajnálnom magam”. Szeretem nyugtázni az életem szabálytalanságát, és elfogadni, hogy az életben néha több rossz van, mint jó.

Szégyenkező, bűnbánó imát rebegek azért, mert igazából jól esik siránkozni azon, hogy milyen országba születtem, mekkora mínuszból indultam, hányszor elgáncsolódom most is, milyen groteszk akadályok gördülnek elém, és hogy milyen szörnyű irányba halad néha minden.

Imádkozom, Uram, mindazokért, akik túl fiatalon felejtettek el reménykedni a legjobb dolgokban, és túl korán fogadták el, hogy akkor ez már így marad. Imádkozom azokért, akik napokra sokkolják magukat a TV sugározta rémhírekkel, és most, az ünnepet várva is csak sorolják a panaszokat, hogy mennyivel másabb is lehetne ez a karácsony, ha nem épp így lenne, meg épp itt, meg épp ilyen körülmények között.

Istenem, kérlek bocsásd meg, hogy időnként imádunk áldozatot játszani.

Azért fohászkodom most Hozzád, hogy legalább erre a néhány napra zárjuk rá az ajtót ezekre a gondolatokra, és tárjuk azt szélesre az örömök előtt. Tudom, gyakran mondják, hogy nem csak ebben a két napban kéne szeretni, meg örülni, mert ezek is csak olyan napok, mint a többi. De szerintem nem. Istenem, az az igazság, hogy ezek tényleg különleges napok! Mint amikor lehull az első hó, rögtön gondolni kell valakire. Nem is tudom, miért… talán azért, mert az égből száll alá milliárdnyi egyedi kis hópehely, ami azonnal szétolvad az arcomon, s akkor érzem, hogy az Tőled jött, olyankor igazán velem vagy, és megáldod azt, akire gondolok. Ilyen a karácsony is. Valami mágikus erejű két nap, amikor úgy érzem, úgy hiszem, hogy “kell  történnie valaminek, amire nem számítottam, amire legvérmesebb álmaimban sem mertem gondolni, ami legféltettebb titkaimhoz fog hasonlítani, megváltoztatja életemet”, mert az a két nap, az maga a csoda és a szeretet.

Minden véreremet megfeszítve, zsibbadásig összekulcsolt ujjakkal fohászkodom most azért, hogy ez a néhány nap legyen ilyen megmagyarázhatatlanul és különösen boldog! Azért, hogy a Te életedben is, aki most felcsigázott reménykedéssel olvasod ezeket a sorokat, történjen meg végre a régen várt csoda. S ami még fontosabb, légy felkészülve rá. Tárd szélesre a kapukat, öltöztesd ünnepibe az egész lényedet, és igazi hittel várd, hogy akkor az most talán tényleg megtörténhet – és hátha nem csapod rá az ajtót a meglepettségtől.

Érted imádkozom most.

Istenem, ezen a néhány napon ne várasd Őt, ne tanítsd, ne beszélj hozzá példázatokban, csak légy közel, és szeresd nagyon.

Ámen.

← Vissza a naptárba

22. nap

“Egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b

Nehéz most, a legnagyobb sietségben, a „minden időben elkészüljön” űzésében megállnom, s lecsendesíteni a lelkem. Nehéz a december végéhez közeledve utolsókat rúgó időre barátként gondolni. Az időre, ami sietségből napokba, hetekből hónapokba, évszakokból évekbe torlódva annyi mindent vett el, ami kedves volt. Szégyellem, de olyan nehéz az év legsötétebb napjaiban Veled beszélgetnem, szégyellem, de néha még mindig Téged vádollak, aki megmenthetted volna őket.

Látod, Uram, a szívem, hogy milyen sok darab hiányzik már belőle, hogy az ürességek mennyire sajognak az ünnep közeledtére. Azt hirdeti a világ, hogy a küszöbön álló karácsony a családé, a szeretteinkkel töltött időé. Te látod, hány gyermeked veszítette el azt, akivel megoszthatná ünnepét. Uram, te tudod, mennyire fáj minden, ami elmúlik a szeretetünk szorításából…

 Te látod a mindent semmivé mosó hiányt, ami felkavarodik bennem, ha az életem szövetéből kiszakított szerettemre gondolok így karácsonykor. Mióta ő nem lehet velem, a legszebb fényfüzér körül is érzem a fényt semmivé fosztó árnyékot, a legízletesebb ünnepi vacsora is megkeseredik, mert vele nem oszthatom meg. Lelkemen csüngnek és lehúzzák a szavak, amiket nem mondtam el neki, bár megtehettem volna.

Kérlek, Uram, mutasd meg mindazt, amit megtanítottál a gyászról nekem! Kérlek, emlékeztess, hogy az ő története csak egy rövid szakaszon volt közös az enyémmel. Téged nem korlátoz idő, sem tér, látod, amik történtek, és amik még sokára következnek be, te tudod, kit mikor és miért szólítasz magadhoz. A gyász mindig változó alakban kíséri, de sosem marad el azok mellől, akik egy családtagjukat elvesztették. Kérlek, adj a gyászoló léleknek megnyugvást, áldott emlékezést. Téged kérlek, akinek hatalma van rá, vedd el a haragot, és ölelj magadhoz minden fájdalmat enyhíteni képes kegyelmeddel, töröld le az emlékezés könnyeit a világba születő Fény szeretetével. Ámen.

← Vissza a naptárba

21. nap

“ (…)egyenesedjetek fel, és emeljétekfel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b

Egyre közeledünk az ünnephez, Uram. A munkanapok befejeződtek, és most már teljes figyelmünket a karácsonyra fordíthatjuk. Utolsó bevásárlások, pakolás, utazás, készülődés a nagy családi együttlétekre… Már a levegő is az ünnepre készül: hideg és csípős lett, havat is hozott, a fák ágait pedig már napok óta gyönyörű, vastag zúzmara borítja.

De valamiért nemcsak izgalmat és várakozást, hanem talán ugyanilyen súllyal szorongást is érzek, amelynek csak keresgélem az okát magamban. Talán nem számítok olyan tökéletes ünnepre, mint amilyenek a Facebook-karácsonyok… Tele izgalmas programokkal, tökéletesen (és időben!) feldíszített fával, lakomákkal, társasjátékozással és nagy családi találkozásokkal. Túl nagy a nyomás a karácsonyon. Néhány nap sűrű, koncentrált boldogságot várunk tőle, és már előre tartunk a csalódástól.

Segíts elengedni az irreális elvárásaimat. Segíts, hogy beérjem Veled.

Így légy kérlek ott azokkal a családokkal, akiket nagy távolságok választanak el egymástól, és akik idén külön ünnepelnek. Sajnos nincsenek mindig a közelünkben azok, akiket a legjobban szeretünk, de emberek mindig vannak körülöttünk. Mindig van kit szeretni, és add, hogy legyen kitől szeretetet kapni is. Add, hogy meglássuk a testvért abban, aki most van mellettünk. Valaki más gyermekében, anyukájában, apukájában, testvérében.

Imádkozom azokért az otthonokért is, ahol fizikailag ugyan mindenki együtt van, lélekben viszont távol egymástól. Add, hogy a karácsonyi szünetben felismerjék az áldott alkalmat arra, hogy minőségi időt tölthessenek egymással. Tegyék le a telefonokat, kapcsolják ki a tévét és beszélgessenek, játsszanak, énekeljenek, meséljenek…

Kérlek, légy jelen minden otthonban Szentlelked által. Köszönöm. Ámen.

← Vissza a naptárba