ige címkével jelölt bejegyzések

Merd elhinni!

Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.” (Luk 1,45)

Milyen egyszerűen hangzik! Akárcsak ez: nyisd ki a csapot, és jönni fog a víz. De valóban csak ennyi a teendő? Higgyem, és beteljesedik?

Erről most hirtelen az a magát női önbizalomedzőnek nevező személy jutott az eszembe, akinek az instant, könnyen emészthető életbölcsességeit olyan sok tizen-, huszonéves osztogatja a közösségi hálón. Hidd el, hogy szép vagy, okos vagy, magabiztos vagy, és az is leszel! Hidd el, hogy képes vagy rá, meg tudod valósítani, sikeres vagy, és  — Tádám! — az is leszel! Biztosan sokakat kiábrándítok, ha azt mondom: nem, nem leszel olimpiai bajnok ritmikus gimnasztikából, ha nem örököltél ehhez megfelelő testalkatot, állóképességet, és nem kezdtél el idejében foglalkozni a sportággal. Beszélhetsz magad és mások örömére, helyesen, választékosan, kifejezően, de nem leszel elismert és keresett rádióbemondó, ha nincs természettől fogva kellemes hangszíned. Sportolhatsz az egészséged megőrzéséért, hogy kondiban tartsd magad, de hiába akarsz NB 1-es kosárlabdázó lenni, ha csak 160 centire nőttél. Ez most nem hangzik túl igazságosnak, ugye?

olvasás folytatása

Légy boldog hallgató!

Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” (Jel 1:3)  

Amikor először olvastam ezt az Igét, egy lelkész volt a szemeim előtt, aki egy közösség előtt felolvas a Szentírásból. (Nem tudom, hogy neked, aki ezeket a sorokat olvasod, milyen gyülekezeti élményeid vannak, de nekem a legtöbb ilyen emlékemre cseppet sem lehet elmondani, hogy BOLDOG…)  Elképzelem, ahogy a lelkipásztor nagy komolyan bejelenti, hogy honnan veszi a prédikáció textusát, majd némi komorsággal felolvassa a kiemelt igeverseket. Ez  idő alatt pedig a hívek nagy szomorúan  vagy éppen álmosan, kimerülten hallgatják, nem is arra figyelve, hogy mi hangzik el. Természetesen vannak boldogsággal teli élményeim is, hála Istennek, de sajnos nem ezek a dominánsak.

olvasás folytatása

„…úgy örülök a beszédednek…”

 „Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál.” (Zsolt 119, 162)

Mikor elolvastam ezt a számomra eddig ismeretlen igerészt, bevallom elszégyelltem magam. Hát mikor örültem én úgy az Isten beszédének, mint a zsákmányomnak? No, nem a nemlétező vadászteljesítményemre gondolok, hanem azokra a pillanatokra, örömökre, mikor valami olyat találtam, ami nagyon az enyém, amibe nagyon bele tudtam bolondulni. Például mikor fél éves keresés után megtaláltam a tökéletes lámpát vagy azt az estélyi ruhát… és a kedvenc könyv a fa alatt – jaj, igen még most is csillogó szemmel mosolygok… Milyen jó érzés volt illegve-billegve mutogatni napokig ezeket a zsákmányolt kincseket a körülöttem lévőknek. És most kérdezd meg tőlem, hogy mikor éreztem hasonlót Isten beszéde kapcsán? Mikor volt utoljára az, hogy a Bibliámba mélyedve igazi örömöm volt az igében? Mikor volt, hogy a reggeli kávém mellett Istentől elfogadtam azt az igazi flow-érzést? Mikor rohangáltam fel-alá, hogy valakivel végre megoszthassam, mit mondott nekem ma az Úr?

olvasás folytatása

Születésnapi igemozaik


Kedves TeSók!

Születésnapunk alkalmából összegyűjtöttünk néhány olyan igeszakaszt a Szentírásból, amelyek most valamiért fontosak számunkra. Fogadjátok őket és egy rövid, személyes magyarázatukat szeretettel!

„Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit.” Péld 20, 4

Előbb-utóbb mindannyian elfáradunk. Meglankad a test, kimerül az elme. Élni fárasztó, a körülmények pedig kíméletlenek. Egyszerűbb lenne mások könnyű életét választani, amelyben nem kell folyamatosan fáradtnak lenni, szántani és vetni. Sokkal kézenfekvőbb lenne restként heverni, és várni az idő múlását. Igen, sokat görnyedünk a megpróbáltatások alatt, de el fog jönni a megnyugvás napja. Az aratás nem marad el, és a munkának eredménye lesz. Ez az áldás pedig megéri az áldozathozatalt.

Baranyi Eszter

olvasás folytatása

A Bibliát nem Nekem írták, Értem írták…

Nemrég részt vettem egy előadássorozaton, amely a keresztyénséggel szembeni legnagyobb ellenvetéseket dolgozta fel. A sorozatot egy rövid felmérés előzte meg, mely során megkérték az utca emberét, fejezze be a mondatot: Én hinnék, de… A leggyakoribb válaszok között volt például, hogy „nem tudok hinni egy olyan Istenben, aki ennyi szenvedést megenged”, vagy hogy „a keresztények szűklátókörű képmutatók”, és az is, hogy „a tudomány ellentmond a Bibliának”. Az a fajta előadássorozat volt ez, amiről az ember millió gondolattal tele távozik, amelyek még sokáig foglalkoztatják. A fentiek mindegyike megérne, mondjuk, egy TeSó blog bejegyzést, egyetlen üzenet viszont azóta is velem maradt, és minden este, amikor kinyitom a Bibliám (a telefonomon), eszembe jut: nem nekem írták, értem írták.

olvasás folytatása