hit címkével jelölt bejegyzések

Keresztény vagyok egy nagyon nem keresztyén világban

Megállok a zebránál, s látom, hogy a szemközti oldalon áll egy édesapa a kislányával. Megállnak ők is, de valahányszor az emberek mellettük elindulnak, hogy gyorsan, két autó között, átrobogjanak a piroson, a kislány is mindig önkéntelenül elindulna. Nem vagyok álszent: általában én is átszaladok, sőt, néha észre sem veszem, hogy lámpa van, de ilyen helyzetekben azért nem tudok nem megállni. Látom, hogy a kislány elindul, az apuka ilyenkor jobban megszorítja a  kezét, suttog valamit a fülébe, rámutat a jelzőlámpára. Mire a lámpa zöldre vált, már csak mi állunk ott: én az egyik oldalon, ők a másikon. Mindenki rég elsietett, sőt talán már meg is érkezett.

Hát baromi nehéz úgy képviselni valamit, hogy senki sem támogat benne! S még annál is nehezebb ezt mások felé is sugározni úgy, hogy tulajdonképp alig vannak elfogadható érveink. Mert ugyan mit mondhatott az apuka minden alkalommal? Hogy látod, őt is elüthette volna az autó (de nem tette), meg őt is elüthette volna az autó (de már rég megérkezett), meg őt is (de még a leejtett palackját is érkezett felvenni). Mivel győzhet egy apuka ilyenkor?

olvasás folytatása

Vacsora Ővele

Mintha Jézust várnám vacsorára. Ahogy elképzelem ezt, elönt valami belső harmónia, kellemes, meleg érzés. Megérkezne. Én már percekkel korábban izgulnék. Biztosan kétszer is kitakarítanék előtte, szépen elrendezném a szobát, vennék virágot is, meg gyümölcsöt, mert szerintem az olyan jól mutat az asztalon. Nagyon sokat töprengenék, hogy milyen virágot válasszak neki. Azért mégiscsak Ő az. Azt hiszem bazsarózsa és hortenzia lenne. Igen, az a kettő talán egy kis tulipánnal. Hangulatos fényt is varázsolnék – szeretem, ha meleg színekben úszik a szoba. S te jó ég, mennyit válogatnám, hogy milyen zene szóljon, amikor belép! Bele se merek gondolni, hogy hogyan küzdenék meg ezzel a dilemmával. Finomat is főznék. Egyszerűt, kiadósat, olyat, ami után azért még kívánja a neki kreált desszertemet. S előtte én is tiszta ruhát vennék, szeretem, amikor illatozik a hajam, de azért csak lazán fogadnám: elvégre is régi barátok vagyunk, nem kell túlstresszelni.

S vajon milyen lenne, amikor helyet foglal? Néznénk egymásra.

Tele lennék feszültséggel és szorongással, mert tudnám, hogy úgyis mindent tud.

Tökéletes lenne a nyugalmam, mert tudnám, hogy úgyis mindent tud.

olvasás folytatása

Társválasztás ma

tarsvalasztas-ma-illusztracio
Fotó: superbook.cbn.com

A 21. században sokakat foglalkoztat, hogy hogyan találják meg az igazit. Sokféle módszert kínál elénk a világ, és sajnos gyakran a gyülekezeti fiatalok is ezekkel a módszerekkel próbálkoznak.

Én is még a párválasztás előtt állok, így sokat jelent számomra, amikor a szüleim újra meg újra elmondják, hogyan vezette őket Isten egymáshoz. Mert nekünk, keresztyéneknek van Valakink, aki útmutatást ad, segít választani.

olvasás folytatása

„A legkisebb is számít!”

maxresdefault-1

Minap egy áruház sorai között egy furcsa polcra lettem figyelmes. Piros, vastag sávú, jól látható helyen feltüntetett mondat volt olvasható rajta: „Csomagsérült árú”. Addig még sosem láttam ott ezt a polcot, vagy elkerülte a figyelmemet, vagy olyannyira el voltam foglalva a megvásárolható normális áruval feltöltött sorokkal, hogy ezt a kis polcot nem is vettem észre. Mindenesetre most felkeltette a figyelmemet. Ám még azelőtt, hogy odaértem volna gyorsan eldöntöttem magamban, hogy nyilván a kelletlen, szavatosságában lejárt vagy valóban a sérült termékek kerültek oda, és hogy az egész csak lim-lomból áll. Még a fentebb említett piros, megkülönböztetett jelzés is azt a benyomást keltette bennem, hogy tilos, használhatatlan, veszélyes stb. Viszont úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, és még időm is van, mégis szétnézek rajta. A polc kissé hiányos és rendezetlen volt, a termékek csak úgy ide-oda hajigálva feküdtek egymás mellett. Nem egy vonzó látvány, semmi marketing, semmi megvilágítás, semmi de semmi érdekesség. Egyiknek a doboza szerteszét szakadozva, a másik megnyomódva, a harmadik mindjárt szavatosságának érvényét veszti, a negyedik pedig kimondottan egy-egy furcsa és egyedi dolog, amolyan nem mindennapi használatra szánt „izé”. Igazából egyetlen vonzó tulajdonságuk volt ezeknek a termékeknek, éspedig az áruk. Jóval olcsóbban, szinte fele annyiért voltak kínálva a vásárlónak, mint a hibátlan társaik. Elidőztem kicsit, de haszontalannak, értéktelennek nyilvánítva tovább indultam onnan.

olvasás folytatása