házasság címkével jelölt bejegyzések

Vigyázz, kész…

Kedves Olvasó! Mielőtt mélyebben belemerülnénk a házas élet rejtelmeibe jó meglátni és belátni azt, hogy az esküvő megszervezése bizony nagyon sok energiát és kreativitást igényel, ami a nagy nap közeledtével egyre feszültebbé tud tenni. Természetesen lehet számítani ilyenkor rokonokra és barátokra, de ha szeretnéd megőrizni a jó kapcsolatot velük, nem árt a fontosabb részeket szakemberre bízni, aki az apróságokra is oda tud figyelni, mert már tapasztalata van benne. A mai napra ezért egy ilyen barátnőmmel készítettem interjút, aki a @sminktancvirag megálmodója és megvalósítója, Torkos Rita.

Mesélnél, kérlek arról, hogyan jutottál arra a döntésre, hogy pároknak segíts esküvőre készülni és a nagy napjukat szebbé tenni?

Egy kedves barátnőm unszolására kezdtem bele a vállalkozásom megnyitásába. Évekkel ezelőtt versenytáncos múltamból adódóan több barát és rokon kért fel arra, hogy készítsem el sminkjét a nagy napra, vagy tanítsak be egy koreográfiát az esküvőjükre. Édesanyám virágboltjában szocializálódva mindig is közel álltak hozzám a virágok, nagyon szerettem neki segíteni egy-egy esküvő előkészületeiben. A sokadik közös munkánk után határoztam el, hogy anyuval csapatot alkotva egy olyan szolgáltatást hozhatunk létre, ami több témát is magában foglal. Így született meg a smink-tánc-virág.

olvasás folytatása

Egymásnak teremtve

„Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Móz 2,18)

Íme, elérkezett ismét a június magával hozva egy csodálatos nyár reményét, s egyben – szokásához híven – berobbantva a nagy esküvői lázat, lakodalmak idejét. Sokan izgatottan várják, hogy elérkezzen végre az ő nagy napjuk, mások örömmel tekintenek vissza nem olyan régen kötött házasságukra, és talán annak gyümölcsét várják éppen. Azonban vannak olyanok is, akik keserű szájízzel veszik tudomásul, hogy idén sem a saját esküvőjüket kell megszervezniük, vagy azon törik a fejüket, hogy vajon hol rontották el, hogy nem olyan az ő házas életük, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Kedves olvasó, nem tudom, te melyik csoportba tartozol, de remélem, hogy ebben a hónapban, amikor pünkösd ünnepe mellett a házasságot vesszük napirendre, választ kapsz néhány – talán ki sem mondott – kérdésedre, esetleg bátorítást, jó ötletet a jövőre nézve.

olvasás folytatása

Szerelemről és házasságról szakszerűen

Timothy Keller neve nem ismeretlen azok számára, akik egy kicsit is nyitott szemmel böngészik az aktuális tengerentúli keresztyén sajtót. A New York-i Redeemer megagyülekezet alapítója és vezetője napjaink egyik legmarkánsabb presbiteriánus vezetője, gondolkodója. Mivel a presbiteriánus egyház ága, amelyet Keller is képvisel, sok szempontból közel áll a reformátushoz, gondolatai közt sok hasonlóságot tudunk felfedezni az általunk is ismert, klasszikus protestáns szerzőkkel.

Mégsem ez teszi Keller írásait, prédikációit fogyaszthatóvá, hanem a dialektika és a dialógus. A dialektika, amely feszültséget jelent és felhívja a figyelmet a folytonos ellentétre az Isten és az ember között, illetve Jézus Krisztusra, akiben ez az ellentét megbékíttetett. A dialógus, azaz párbeszéd, amelyet Keller különböző világnézetekkel, tudományterületekkel folytat írásain belül és éppen ezért könyvei széles spektrumban képesek tárgyalni és felölelni egy problémát.

olvasás folytatása

Az a bizonyos felemás iga

„Salamon király sok idegen asszony szeretett a fáraó leányán kívül, móábitákat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat és hettitákat, olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az Úr Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert az ő isteneikhez hajlítják szíveteket! Ezekhez ragaszkodott Salamon szerelemmel.” 1Királyok 11,1–2.

unequally-yoked

olvasás folytatása

Szétdobált kapcsolatok

„Három hónapja elköltöztem otthonról – mondja a férfi, és a szemében tengernyi szomorúság. Aztán megrántja a vállát: – De hát komoly hívők is elválnak mostanában…”

Nekem se kellene sokat gondolkodnom, hogy felsoroljak tíz tönkrement keresztyén házasságot a közelmúltból. Némelyiket sziklaszilárdnak hittem, példaként emlegettem. Persze, honnan is tudhatja más, hogy mennyi szenvedés után lett megváltás az a válási határozat? Bármelyik felet hallgatom, mindkettő meggyőzően érvel. Legbelül mégis görcsbe szorul bennem valami, és legszívesebben megráznám mindkettőt: Mit műveltek, ez lett abból a nagy szeretetből, ami annak idején hegyeket mozgatott? De ehelyett csak magamat ostorozom: Tessék, erre vágysz te olyan nagyon! Azt hiszed, a te házasságod más lenne?

olvasás folytatása