harc címkével jelölt bejegyzések

Harc a madarakkal

„Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.” (2Kor 2,1)

Sokáig kedvember voltam. Még most is néha előtör ez a borzalmas szörnyeteg, de hálával mondom: már hamar vissza tudom parancsolni a ketrecébe. Egy-egy napomat apró kis semmiségek tönkre tudták tenni: egy elejtett szó, egy rossz tekintet, egy teljesen ártalmatlanul elhangzó mondat. Azután pedig, mintha ezekkel az apró szögecskékkel átlyukasztottak volna egy gátat bennem, semmi nem tudta már megállítani azt a vízözönt, ami magamra és a környezetemre zuhant. El sem tudom képzelni, hány meg hány alkalommal lehettek áldozatai drága barátaim ennek a kedélyszörnynek. Nos, ez van akkor, amikor hagyod, hogy az érzéseid domináljanak és vezessenek.

olvasás folytatása

Az én hősöm

14088971_10208717598315606_1105583385_n

A barátaim tudják rólam, hogy nagy sorozatkedvelő vagyok. Ők talán még a függő szót is hozzátennék, de ez már egy másik történet. Sokat morfondíroztam azon, hogy mi lehet a sorozatok nagy titka.  Én két dolog miatt szeretem őket nagyon. Egyrészt, itt nem nekem kell döntenem az adott élethelyzetekben, legfeljebb csak végigizgulhatom, hogy mi történik, lehetek okosabb és kínálhatom a megoldásaimat a kitalált karakterek kitalált problémáira.

olvasás folytatása

Utolsó napok

 trenches

„Ő pedig így válaszolt: “Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.” (Lk 21,8-9)

Ahogyan bibliaolvasó kalauzunkat követve napról napra, hétről hétre haladunk előre Lukács evangéliumának olvasásával, megfigyelhetjük, hogy milyen szépen meg van szerkesztve. A versek egymásutánisága egy tökéletes gondolatívet vezet végig.

Már akkor is észrevehető ez, ha csak az elmúlt egy hétre tekintünk vissza. Előző vasárnap olvashattunk arról, hogy miként vonult be Jeruzsálembe Jézus, majd miként sírt a város felett annak elveszettségén. Az ezt követő napokban pedig, a főpapok, az írástudók és a vének is mind azon voltak, hogyan veszítsék el őt – ez is megmutatja számunkra, hogy Jézusnak valóban volt miért és kiért sírnia. A Jézusnak feltett 3 kérdés pedig egyszerre mutat rá ezeknek az embereknek a hibás istenképére és biztat a Belé vetett bizalomra.

olvasás folytatása

Emberi játszmák

12647858_10205145316611886_837401830_n2

Horog. Beleakasztod. Várod a reakciót. Vagy beléd akasztják; nem tudod kikerülni, lépned kell. Újabb horoggal válaszolsz. Örökös játék, mint egy véget nem érő pókerparti. Blöffölések, csőbe húzások, ugratások, huzavonák… Játék, amiben egyetlen momentum sem lehet egészen tiszta és őszinte, mert minden kommunikációs lépésedet az az előgondolat határozza meg, hogy majd mit tesz a másik; mondatoddal mit váltasz ki, mit érsz el, hogyan alakíthatod a játékot.

olvasás folytatása

Szétdobált kapcsolatok

„Három hónapja elköltöztem otthonról – mondja a férfi, és a szemében tengernyi szomorúság. Aztán megrántja a vállát: – De hát komoly hívők is elválnak mostanában…”

Nekem se kellene sokat gondolkodnom, hogy felsoroljak tíz tönkrement keresztyén házasságot a közelmúltból. Némelyiket sziklaszilárdnak hittem, példaként emlegettem. Persze, honnan is tudhatja más, hogy mennyi szenvedés után lett megváltás az a válási határozat? Bármelyik felet hallgatom, mindkettő meggyőzően érvel. Legbelül mégis görcsbe szorul bennem valami, és legszívesebben megráznám mindkettőt: Mit műveltek, ez lett abból a nagy szeretetből, ami annak idején hegyeket mozgatott? De ehelyett csak magamat ostorozom: Tessék, erre vágysz te olyan nagyon! Azt hiszed, a te házasságod más lenne?

olvasás folytatása