harag címkével jelölt bejegyzések

Böjti egypercesek 13.

tumblr_static_a63yo7z8zxcggg440wk8w80kk_640_v2

„… hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!” (Zsolt 37,8/b)

Különbözőek vagyunk s különbözőségeinkből adódóan egy adott szituációt megélhetünk szelíden vagy vérmesen, nyugodtan vagy idegesen, békésen vagy erőszakosan. Egyeseknél a szelídség egy született jellemvonás, másoknál kemény tanulás, önreflexió során alakul ki. Az én meggyőződésem, hogy a szelídség tanulható, de ez a tanulási folyamat nem egyszerű, hiszen a saját természetünket kell legyőzni, ráadásul sokszor mindezt már-már feladva az önkontrollt, a kitörés határán egyensúlyozva.

Kedves TeSó! Nem tudom, hogy te melyik típusba tartozol; nem tudom, hogy amikor elszakad a cérna te csendben, vagy épp egy heves rúgással, asztalra csapással, valaminek a földhöz vágásával vagy épp kiabálással dolgozod fel a feszültséget. De azt tudom, hogy ha igazán akarod, akkor tudsz ebben változni, fejlődni. Ehhez szükséged lesz Urad segítségére, aki ha őszintén elé viszed, akkor meg is tud ebből szabadítani. Tedd meg ma az első lépést ezért, hisz „boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Máté 5,5).

Kihívás: Ne hangoskodj, ne légy erőszakos, de légy kedves, türelmes!

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Halál, gyász, gyászfolyamat – Alku és depresszió (3)

tumblr_n9v3a59Dkz1shribqo1_500

Itt kéne lenned… Mindent értelmetlennek és üresnek látok, ilyenkor lenne jó veled beszélni. Ilyenkor van egy-két olyan szavad, ami pont eltalál, és akkor visszaáll a világ rendje. Olyan önző dolog, hogy egyik pillanatról a másikra eltűntél, és nem készítettél fel arra, hogy nélküled kelljen élnem. Talán ha visszajönnél még egy napra, elbúcsúzhatnék, és akkor el tudnálak engedni. Ha még egyetlen napot itt lennél, elmondanék mindent, amit mindig is szerettem volna, és akkor belenyugodnék a távozásodba. Talán nem is történt meg mindez, csak egy borzalmas álomban vagyok. Hihetetlen, hogy én egész nap beszélek hozzád, de te már soha többé nem fogsz válaszolni…”

olvasás folytatása

„Nem vagy a bajátom!”

baját

Társasozunk. Ő sorra veszi le a bábuimat, s nagyokat kacag közben. Aztán egyszer én kerülök helyzetbe. Hosszú tépelődés után leveszem a bábuját. Már elmúlt ötéves, hadd tanuljon veszíteni, taktikázni. Nem tanul. Dühösen felpattan, rám borítja a táblát, majd, mielőtt otthagyna, az arcomba kiabálja: „Jossz vagy, buta vagy, tolvaj! Nem vagy a bajátom!” olvasás folytatása