halogatás címkével jelölt bejegyzések

Halogatás helyett cselekedj!

Az év vége valahol egy kicsit mindenki számára hasonlóan alakul. Ha nem is olyan mélyen, de azért átfut az agyunkon néhány, az elmúlt évvel kapcsolatos történés, és akaratlanul is mérlegeljük kicsit a jónak vagy épp helytelennek tűnő döntéseinket, tetteinket, elért céljainkat, vágyainkat, és talán fáj, amikor a halogatott, de meg nem tett dolgaink jutnak az eszünkbe.

Január elseje mindig egy tiszta lap, amely egy új kezdetet hordoz magában – de már rég mögöttünk van. Telnek a napok, és az év elején oly lelkesen meghozott elhatározásaink mostanra talán kezdenek homályba merülni. Könnyű belekényelmesedni az állandó halogatásba. Frusztráló ugyan, és meglehet, naponta érzett bűntudattal, lelkifurdalással jár a nem cselekvésünk, de kényelmes is egyben, mert így nem kell változtatnunk semmit a megszokott napirendünkön. De bármennyire is tűnik kényelmesnek a megszokottság, benne tart egy bizonyos állapotban, egyfajta lelki mozdulatlanságban, amelyben nincs módunk a növekedésre.

olvasás folytatása

Ihletre várva

Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy mindannyiunk életében akadnak dolgok, amelyeket szeretünk halogatni. Gyakran ezen dolgok szimpla kötelezettségek, amiket egyszerűen csak meg kell csinálnunk…

Azonban saját példámból kiindulva állítom, hogy hajlamosak vagyunk a dolgokat is halogatni. Jó dolgok alatt azokat értem, amelyeket egyébként szeretünk is csinálni, amelyekről meg vagyunk győződve, hogy azért kaptuk Istentől, hogy megtaláljuk a módját, hogyan szolgálhatnánk velük mások felé. De Isten tervei között szerepelhet az is, hogy olyasmit bíz ránk, amely nem feltétlenül logikus vagy egyértelműen szerethető a számunkra, esetleg szembemegy a legnagyobb félelmeinkkel.

olvasás folytatása

Jobb későn?

ScarletOHaraInBed

Ismered azt az érzést, amikor tehetetlenül ülsz az ágyon, folyamatosan kattog az agyad, nem tudod, hogy mit tegyél, és azon gondolkodsz, vajon hol rontottad el, mikor kellett volna másképp. Velem pontosan ez történt pár nappal ezelőtt. Nem akartam ilyen drámaian nyitni, mert igazából csak egy beadandóról volt szó. Egy nyolcoldalas dolgozatról, aminek egy betűje sem volt meg hétfő délben, miközben aznap éjfélig kellett volna leadnom. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy miért is szeret az ember elnapolni dolgokat. Diákként sokszor halasztgattam, aztán tanárként utáltam, amikor a diákjaim tették ugyanezt; és most ismét diák lettem. És ismét megtörtént: elhalasztottam a teendőm.

olvasás folytatása

Időt!

idot_01

„Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?” (Lk 12, 56)

Úgy gondolom, hogy az elmúlt három hétben elég sokan és sokszor kértünk időt: megállni, megpihenni, vagy éppen azért, hogy még több információt az agyunkba préselhessünk.

Leírhatatlan élmény volt, amikor megkaptam, amit kértem: a szerdai két vizsgámból az egyik péntekre tevődött át. Alig bírtam elhinni! Kértem, de nem számítottam rá. Hogyan kaphatnék mégis csak egy órával is többet, mint ami hátra van? Lehetetlen! Mégis megkaptam, és nem is csak egy órát, hanem két napot. És hogyan éltem vele? Mintha nem is lett volna… Hirtelen elfeledkeztem arról, hogy miért is kértem. Még haragudtam is magamra, hiszen már régen túl lehettem volna rajta, minek húzni az időt?! Mérlegelni kellett volna, de én görcsösen ragaszkodtam valamihez, ami már elveszett…

olvasás folytatása

Ha ez lenne az utolsó…

1005069_4445076104613_1034778905_n

Mit tennél, ha ez lenne az utolsó napod az életben?

 

Megölelnéd?

Bocsánatot kérnél?

Kimutatnád?

Elmondanád?

Világgá kürtölnéd?

Megdicsérnéd?

Elfelejtenéd?

Megjavítanád?

Megmosolyogtatnád?

Megmosolyognád?

Szégyellnéd?

Belekezdenél?

Oda mennél?

Elmennél?

Felállnál?

Újrakezdenéd?

Elsírnád?

Újragondolnád?

Meghallgatnád?

Megértenéd?

Lehajolnál?

Felemelnéd?

Felhívnád?

Megírnád?

Megköszönnéd?

Hálát adnál?

Befejeznéd?

Visszamennél? 

Elvágnád?

Összekötnéd?

Kétségbe esnél?

Leporolnád?

Megmosnád?

Elhagynád?

Maradnál?

Megóvnád?

Elénekelnéd?

Titkolnád?

Felvállalnád?

Szeretnéd?

Megkönnyebbülnél?

Ordítanál?

Félnél?

Bátor lennél?

Örülnél?

Továbbállnál?

Megállnál?

Megbánnád?

 

Mondd, mit tennél, ha ez lenne az utolsó napod az életben?

Kocsis Julika