gondoskodás címkével jelölt bejegyzések

Biztonságérzet

 “Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűrjeimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12,16-20)

Joe looks in the mirror. He sees a superhero in the reflection. It's a metaphor of the power which is in each person

olvasás folytatása

A képek dala

Mint egy fotókiállításon. Hétköznapjainkat élő képek tömkelege árasztja el. Szemünkbe zúdulnak, és minden reggel emlékeztetnek – álomnak vége van. Síró képek ezek, keserűséget idézők, amik sajgó, véraláfutásos problémákat juttatnak eszünkbe. Csúnyán összerakott montázs lebeg előttünk. Szétszakadt családokat, felszarvazott férjeket, öklöt tűrő feleségeket, elhanyagolt és koloncként kezelt gyermekeket ábrázol. Másfelé tekintve egy képen kórházi ágy mellett térdeplő lábakat, összekulcsolt kezeket, vagy kis koporsóra szegeződött vörösre sírt szemeket láthatunk. A legvéresebbről üvölt a félelem, szinte hallani a terror szörnyű zenéjét, amiben erőteljesen csendül fel a sikoly és a fegyverdörgés, az egészet csendes aláfestés kíséri, mint az egyre csak szajkózó, mormoló imádság. Mindegyik kép színvilága a szenvedésben, a reménytelenségben és a bánatban gazdag. Világnak nincs vége.

olvasás folytatása