fontosság címkével jelölt bejegyzések

Lerobbanva (1. rész)

Mész az úton, sietsz, hogy hamar haza tudj érni, mert már hamar sötétedik. Ahogy elhaladsz a benzinkút mellett, elfog egy nagyon rossz érzés, de inkább nem foglalkozol vele. Mész, mert sietned kell. És egyébként is butaság az egész, hiszen pár napja tankoltál. Negyedóra múlva viszont furcsa hangokat hallasz az autó motorja felől. Lerobbantál. Egy fránya, régen megszokott gödör, amin már annyiszor keresztülhajtottál most kifogott rajtad, és kilyukasztotta a tankodat. Megállhattál volna, de nem tetted meg.

Sokszor képesek vagyunk, arra, hogy elrohanjunk a rossz gondolatok, megérzések mellett. Inkább megrázzuk magunkat, és megyünk tovább azzal, hogy elrohanjunk a rossz gondolatok, megérzések mellett. Inkább megrázzuk magunkat, és megyünk tovább azzal, hogy minden rendben van. Álltatjuk magunkat ezzel a tudattal, mintsem szembenéznénk azzal, hogy az üzemanyagunk fogyóban van, nem lesz elég a célig, segítségre van szükségünk.

12270382_1191635540852666_1996389061_n olvasás folytatása

Mi a legfontosabb dolog az életedben?

itt és most

Pár napja láttam egy videót, amelyben keresztyénektől, mormonoktól és nem hívőktől kérdezték meg, hogy mi a legfontosabb az életükben. A videó lényege, hogy megmutassa, hogy amíg a mormonok (és a nem hívők is) valamennyien a családot említik első helyen, addig a keresztyének szinte mindnyájan Jézust és az Istennel való kapcsolatukat.[1] Elgondolkodtam, hogy természetesen én is az utóbbit szeretném válaszolni, ha valaki megkérdezné tőlem. Hiszen tudom, hogy a Vele való kapcsolat az, ami igazán számít. Minden apró dolog, amikről a mindennapjaink szólnak, elmúlnak, vagy nagyon hamar elvesztik jelentőségüket. Istentől kaphatunk örök életet, Tőle kaptunk családot, életet, barátokat, gondolatokat és minden mást, ami fontos számunkra. A fejemben tehát elég egyértelmű, hogy a legfontosabb mégis Isten, hiszen nélküle semmim sincs. Azonban aggódnék, hogy a válaszom csak üres beszéd… olvasás folytatása

Ne feledd el!

dog-birthday-cake2

Több mint 290 000 karakter
188 hozzászólás
143 bejegyzés
31 szerző és vendégszerző
1 kiló disznósajt

Na ha hittanórán lennénk, megkérdezném, hogy gyerekek, melyik a kakukktojás. Ismerve az átlag református hittanost, csípőből rávágnák, hogy Jézus az – de ti tudjátok, melyik a kakukktojás, mert olvastok minket. Ez a lista pedig nem egy bevásárlólista, hanem rövid és igen tökéletlen összegzése annak, amit el sikerült érnünk egy év alatt.

Rövid és tökéletlen lehet ez az összegzés, bár érdekes belegondolni, hogy ha ez a 290 000 karakter mind „W” betű lenne, akkor egymás mellé írva ezek a karakterek kitöltenének csaknem másfél kilométernyi papírcsíkot. Vagy hogy ha kiadnánk könyvben, amire jutottunk, akkor ennek a könyvnek legalább annyi oldalasnak kellene lennie, mint amennyi bejegyzésünk van – és azért egy év alatt megírni 143 oldalt, pláne 31 különböző vérmérsékletű, tűrésküszöbű, hitszemléletű embernek, az nem piskóta.

olvasás folytatása

Időt!

idot_01

„Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?” (Lk 12, 56)

Úgy gondolom, hogy az elmúlt három hétben elég sokan és sokszor kértünk időt: megállni, megpihenni, vagy éppen azért, hogy még több információt az agyunkba préselhessünk.

Leírhatatlan élmény volt, amikor megkaptam, amit kértem: a szerdai két vizsgámból az egyik péntekre tevődött át. Alig bírtam elhinni! Kértem, de nem számítottam rá. Hogyan kaphatnék mégis csak egy órával is többet, mint ami hátra van? Lehetetlen! Mégis megkaptam, és nem is csak egy órát, hanem két napot. És hogyan éltem vele? Mintha nem is lett volna… Hirtelen elfeledkeztem arról, hogy miért is kértem. Még haragudtam is magamra, hiszen már régen túl lehettem volna rajta, minek húzni az időt?! Mérlegelni kellett volna, de én görcsösen ragaszkodtam valamihez, ami már elveszett…

olvasás folytatása

Isteni játszótárs

Kölök

„De mihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik ezt kiáltják a többieknek: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok; siratót mondtunk, és nem gyászoltatok.” Mt 11, 16-17

Ácsi az egész! Jézus behúzza a kéziféket és megáll. Tudom, költői kérdést tesz fel, mikor megkérdi, mihez hasonlítsa ezt a nemzedéket, de a hasonlat megdöbbentő. Mintha ma azt mondaná: „Nézzetek már magatokra! Olyanok vagytok, mint a gyerekek. Se én nem kellek, se Keresztelő János. Se zene, se sirató.”

olvasás folytatása