filmajánló címkével jelölt bejegyzések

Beszélj!

Gondolatok a „Beszélj!” (Speak!) c. amerikai filmdráma (2004) nyomán

Laurie Halse Anderson: Speak! című regénye alapján készült az azonos című film 2004-ben, ahol a főszereplő az Alkonyatból jól ismert Kristen Stewart alakítja, bár itt még sokkal fiatalabb, mint amilyennek legtöbben ismeritek. A lassan 15 éves film ma is aktuális témát boncol: hogyan lehet túlélni a gimnazista éveket? Főképp annak a tininek, akinek a lelkében viharok dúlnak, vagy óriási űr tátong benne. Bármennyire is nem szeretünk róla beszélni, akkor is tény: a világon minden ötödik lányt/nőt ér szexuális erőszak, és minden harmadik nőt/lányt ér szexuális zaklatás. Abba végképp nem szeretünk belegondolni, hogy az ismerőseink kb. egyharmada már átélhetett ilyesmit – legalábbis a statisztikák szerint. A Beszélj! c. film különösen közel hozza a bántalmazott lány lelkiállapotát, és ezért bántalmazottnak, bántalmazónak, tanúknak és kívülállóknak (szülőknek, barátoknak, tanároknak) egyaránt ajánlom.

olvasás folytatása

Nem szégyellem

Rachel Joy Scott neve sokaknak lehet ismerős, akik még a múlt században születtek. 1999-ben az USA-ban történt gimnáziumi lövöldözés híre megrendítette a világot, és úgy sejtem, velem együtt sokan fel tudják idézni az akkori híreket. Egy kontinens és egy óceán választott el attól az iskolától, de akkoriban én is gimnazista voltam, tele kérdésekkel és útkereséssel… Épp úgy, mint Rachel Joy Scott, aki 11 diáktársával és egy tanárával együtt áldozatul esett a lövöldözésnek. A közel 20 éve történt tragédiáról Rachel naplói nyomán könyv (Beth Nimmo és Darell Scott: Rachel könnyei), majd egy 2016-ban bemutatott film is készült Nem szégyellem címmel.

olvasás folytatása

La la land

“A sikernek ára van, nem titka
Bohócnak nem jár aranykalitka…” (Hobo)

A La la land (Kaliforniai álom) a tavalyi év egyik legnagyobb Oscar-várományosa, és sokaknak talán épp onnan ismeretes, hogy minden idők legnagyobb bakijaként véletlenül nekik ítélték a díjat, majd pár perc múlva kiderült, hogy tévedés történt.

A történet röviden spoiler nélkül (mert a vége gyerekek, hát meg kell nézni!): adott egy fiatal férfi, Sebastian, aki őszintén szerelmes a jazzbe, és szinte minden mást félretéve tervezgeti álmát: egy igazi, régi időket idéző jazzbár alapítását. Sajnálatos módon nincs könnyű dolga, a műfaj haldoklik. Adott egy fiatal nő, Mia, aki színésznő szeretne lenni, de nem ám a megszokott mindenki színésznő akar lenni módon. Gyerekkora szépséges álmát cipeli, s majd igazi színművésznőként (érezd a különbséget!) szeretne tündökölni a vásznon. Egymásba szeretnek, jönnek a bonyodalmak, és nem mondom meg, hogy happy end-e, avagy sem, és azt sem, hogy hogyan tették eredeti módon különlegessé a végkifejletet.

olvasás folytatása

Testcserés örök élet

www_cinemastance_com176375

Gondolatok az Önkívület (Self/less) c. film alapján

2015, amerikai sci-fi, 117 perc

Vigyázat, spoilerveszély!

Halhatatlanság, örökélet, örök fiatalság, hatalom… Rohanás, azután megállás a rohanásban. Végigélni egy életet, aztán rájönni, hogy az egész nem ért semmit. Folyton mocorog bennünk, hogy mi lenne, ha kétszer élnénk? Hogyan kezdhetnénk újra? Van számunkra még jövő, ha már elmúltunk 70 évesek? Van még esélyünk a boldogságra, ha halálos betegségben szenvedünk? Az Önkívület is épp ezekre a kétségbeesett kérdésekre keresi a választ, és hoz egy nagyon tudományos megoldást: át kell költöztetni a tudatot egy fiatal, egészséges testbe. Persze a filmkészítőknek szüksége volt (jó sok) nézőre, szóval a film tele van fordulatos akciójelenetekkel, drámával meg romantikával a végén önfeláldozással. Az idős, milliárdos építész (Ben Kingsley) ugyanis eljut a bölcsességnek arra a szintjére, amikor már nem tartja a saját életét fontosabbnak a (Ryan Reynolds alakította) fiatal katonáénál. Igaz, hogy a rendezőnek (Tarsem Singh) voltak már nagyobb dobásai, és a cselekmény valahol elsikkad a sablonos klisék között, mégis érdemes legalább egyszer megnézni a filmet és megkérdezni magadtól: élnél a testcsere lehetőségével?

olvasás folytatása