figyelem címkével jelölt bejegyzések

Böjti egypercesek 17.

12576085_1028989703832818_1334635151_n

Légy csendben és várj az Úrra! Zsolt 37,7

Nagy a hétköznapok nyomása és olyan sok a zaj bennünk, ami nem enged megpihenni. Pedig gyakran egyedül arra lenne szükségünk, hogy képesek legyünk lelassítani, s ezáltal végre esélyt adni Istennek, hogy közelebb férkőzzön a lelkünkhöz. Bensőnk szomjazza a csendet, melyben elvonulhatunk szüntelen harsogó gondolataink zajából, és hallgathatjuk Őt.  Viszont csöndben nem lehet csak úgy, zaklatott rohanásunk közepette, letudva lenni. Nem lehet öt percet kiszakítani a napunkból egy ima vagy egy rövid napi ige erejéig úgy, hogy közben az agyunk végig a következő teendőinken kattog. Nem lehet így, mert az Istennek szentelt csendünk egész valónkat kívánja, nem egy darabka fölösleges 5 percünket.

A szívből odaszánt csendünk – ajándék. Egyfajta minőségi idő. Sajnos gyakran már ott tartunk, hogy magát a szópárosítást is nehezen értelmezzük. Minőségi idő: azt jelenti, hogy annyit szánok oda, amennyit a helyzet megkíván, amennyi szükséges és nem épphogy csak elég. Hogy kizárólag arra a Valakire figyelek, akivel éppen vagyok.  Ez sokszor lemondást jelent. A kérdés tehát, hogy mi az, amit hajlandó lennél nem tenni többé azért, hogy több minőségi időt, meghallgatást, odaszánt csöndet adhass Istennek, szeretteidnek, önmagadnak?

Kihívás: Hallgassunk! Ma a csendet ízlelgessük, és figyeljük: Isten talán valami nagy hiányérzetünkre választ akar adni!

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Egy húron pendülni az Istennel

283042_bilincs.thumb

Azt hiszem, beszél. Nagyon távolian, de hallom a hangját. Biztos, hogy nem hozzám szól, tudnék róla. Nem értem mit mond, talán valaki máshoz szól. Fontos és sürgős dolgom van, fel sem emelem a fejem. Még mindig hallom a hangját, de most már közelebbről. Látom a szemem sarkából, hogy mellettem ül. De végül csak legyint, és most már számomra is érthetően elhangzik: „Megint a kis világodban vagy…” Igen, épp dolgoztam, elfoglalt egy e-mail és a sok fejemben kavargó gondolat. Ám most már csak értetlenül bámulok, és lassan ráeszmélek, hogy elveszítettem a pillanatot. Valami fontosat akart mondani nekem, elmondani, hogy mi a véleménye erről-arról, vagy hogy rámutasson valamire, amit eddig nem vettem észre. Lehet, hogy már sosem tudom meg.

olvasás folytatása

Egy leporolt módszer

IMG_20150126_202412

Utazás közben nemrég megismerkedtem egy öregúrral. Amolyan tudós bácsika, aki ha valamilyen kérdés egy kicsit is érdekli, akkor nem rest utánaolvasni könyvekben, esetleg az adott témában járatos embereket felkeresni. Beszélgetésünk közben hamar kiderült, hogy az utóbbi időben igencsak érdeklik a vallással kapcsolatos témák, főként az istenhit kérdése. Ő maga istenkeresőnek vallotta magát, akiben sok kérdés fogalmazódik meg, s igyekszik megtalálni a megfelelő válaszokat. Elcsodálkoztam a nyitottságán, legfőképpen azon, hogy a benne felmerült kérdéseket nem hagyja megválaszolatlanul. Érdekes figura: istentiszteletek után gyakran felkeresi a lelkészeket, néha különböző felekezetek alkalmaira is ellátogat, hogy több szempontból közelítsen meg egy kérdést. Gyakran egy igét, bibliai fogalmat több általa ismert nyelven is megnéz, hogy lássa: a különböző fordítások hogyan is értelmezik.

olvasás folytatása

Ha ez lenne az utolsó…

1005069_4445076104613_1034778905_n

Mit tennél, ha ez lenne az utolsó napod az életben?

 

Megölelnéd?

Bocsánatot kérnél?

Kimutatnád?

Elmondanád?

Világgá kürtölnéd?

Megdicsérnéd?

Elfelejtenéd?

Megjavítanád?

Megmosolyogtatnád?

Megmosolyognád?

Szégyellnéd?

Belekezdenél?

Oda mennél?

Elmennél?

Felállnál?

Újrakezdenéd?

Elsírnád?

Újragondolnád?

Meghallgatnád?

Megértenéd?

Lehajolnál?

Felemelnéd?

Felhívnád?

Megírnád?

Megköszönnéd?

Hálát adnál?

Befejeznéd?

Visszamennél? 

Elvágnád?

Összekötnéd?

Kétségbe esnél?

Leporolnád?

Megmosnád?

Elhagynád?

Maradnál?

Megóvnád?

Elénekelnéd?

Titkolnád?

Felvállalnád?

Szeretnéd?

Megkönnyebbülnél?

Ordítanál?

Félnél?

Bátor lennél?

Örülnél?

Továbbállnál?

Megállnál?

Megbánnád?

 

Mondd, mit tennél, ha ez lenne az utolsó napod az életben?

Kocsis Julika

Emberek

red-umbrella-in-the-rain-richard-danek

Mostanában Gobbi Hilda színésznő visszaemlékezéseit olvastam, s a könyv egyik fejezete (Emberek) igencsak nagy hatást gyakorolt rám. A fejezet első mondata így hangzik:

  „Akik körülvették az életemet, s akik nélkül nem lett volna színház és nem lettem volna én.”

Mikor ehhez a részhez értem a könyvben, épp egy hosszabb vonatút elején voltam. E mondatnál kényelmesen hátradőltem, és talán egyfajta szenzációéhséggel kezdtem el mohón az olvasást. Teljes meggyőződéssel vártam, hogy a lelki szemem elé vonulnak majd a színházi élet legendás alakjai, akikről új és érdekes információkat tudhatok meg.

olvasás folytatása