feltámadás címkével jelölt bejegyzések

Húsvéti békesség

Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! (Jn 19,20)

Feszültek vagyunk, mert világunk telve van feszültséggel. Fáradtak vagyunk, mert lemerít mindaz, amiben élünk, nem látjuk a reményteljes jövőt, mert a küzdelmes és kiábrándító jelen leköti minden energiánkat. Ez a teremtett világ sosem kiáltott annyira a békesség iránt, mint napjainkban. Az utóbbi években a húsvét egyes keresztyének számára gyászünnep: a tavalyi évben az egyiptomi kopt és a pakisztáni keresztyének ellen követtek el merényleteket, azelőtt 148 kenyai egyetemistát végeztek ki húsvét hajnalán. Békétlenség mindenütt.

Ez a sötét háttere annak a fényes kijelentésnek, amellyel Jézus ezen az éven is be szeretne lépni nem csupán a húsvétunkba, hanem a mindennapjainkba is. „Békesség nektek!” Feltámadása után megjelenik a tanítványoknak, belép a zárt ajtókon és békességet hirdet nekik.

olvasás folytatása

Hétfő – az én feltámadásom

Volt a nővéremnek egy tanára, aki néha megkopogtatta a fejét az ujjával, hogy vajon talál-e ott valamit, ami jó alapanyag lehet a fizikához. Most velem is ezt játssza az Isten. Elküldött a világ végére, kiszakított mindenből, lassan elzár mindent, de én még mindig nem értem. Ezért csakúgy, mint karácsonykor, most is megajándékozott egy vírussal, hogy fókuszáljak már a lényegre, zárjak már ki mindent, és vegyem észre a mindennapjaimban a húsvétot. Átgondoltam az életem, átgondoltam a folyamatot, és most tisztán látom életem minden megélt feltámadástörténetét, amiken eddig átrobogtam, mert nem úgy történt, ahogy elképzeltem.

olvasás folytatása

A nagy kő

„Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratától? Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt.” Márk 16, 3b-4

A kalapács elhallgatott, a tömeg szétoszlott, a papok megnyugodtak, Pilátus elvégezte feladatát, a harminc ezüstnek senki sem tudja sorsát, a nárduskenet illata elmúlt, a tanítványok ki tudja merre, csak egy megtért százados hangja hallatszik, s az asszonyok mindig feláldozó cselekedete és tenni akarása. S végül maradt a nagy földi pecsét, az igen nagy kő.

olvasás folytatása

Minden ezen áll vagy bukik!

„…Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt…” Lukács 24,5b-6a

Néhány héttel ezelőtt nekem is volt alkalmam felkeresni azt a bizonyos sírt.  Sőt, végigjárni azokat az útvonalakat, melyeket Jézus és tanítványai is végigjártak. Furcsa érzés volt. Átgondolva az újszövetségi történeteket és Jézusnak egy-két tanítását, melyek akkor a fülembe csengtek, nem tudtam világosan megfogalmazni magamnak, hogyan is gondolta Ő ezt az egészet. A fejemben valami szédítő kavarodás volt, és ezt kérdeztem: „Jézus, te forradalmár voltál?”. S ma ezeket a sorokat írva, mindezeket végiggondolva, kijelentem: „Jézus, te forradalmár voltál!”.

image001

olvasás folytatása

Kezd derengeni

12178_20090903_183543

Ünnepről írni a legnehezebb, különösen erről az ünnepről, a húsvétról. Mert ünnepeljük a feltámadást minden vasárnap; megéljük a nagypéntek keserűségét minden bűnbánatunkkor; úrvacsorás istentiszteleteinken a nagycsütörtöki vacsorára emlékezünk, de mégis évente egyszer várjuk, hogy hasadjon már a hajnal, és így köszönthessük egymást: Krisztus feltámadt. olvasás folytatása