félelem címkével jelölt bejegyzések

Ihletre várva

Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy mindannyiunk életében akadnak dolgok, amelyeket szeretünk halogatni. Gyakran ezen dolgok szimpla kötelezettségek, amiket egyszerűen csak meg kell csinálnunk…

Azonban saját példámból kiindulva állítom, hogy hajlamosak vagyunk a dolgokat is halogatni. Jó dolgok alatt azokat értem, amelyeket egyébként szeretünk is csinálni, amelyekről meg vagyunk győződve, hogy azért kaptuk Istentől, hogy megtaláljuk a módját, hogyan szolgálhatnánk velük mások felé. De Isten tervei között szerepelhet az is, hogy olyasmit bíz ránk, amely nem feltétlenül logikus vagy egyértelműen szerethető a számunkra, esetleg szembemegy a legnagyobb félelmeinkkel.

olvasás folytatása

Beszélj!

Gondolatok a „Beszélj!” (Speak!) c. amerikai filmdráma (2004) nyomán

Laurie Halse Anderson: Speak! című regénye alapján készült az azonos című film 2004-ben, ahol a főszereplő az Alkonyatból jól ismert Kristen Stewart alakítja, bár itt még sokkal fiatalabb, mint amilyennek legtöbben ismeritek. A lassan 15 éves film ma is aktuális témát boncol: hogyan lehet túlélni a gimnazista éveket? Főképp annak a tininek, akinek a lelkében viharok dúlnak, vagy óriási űr tátong benne. Bármennyire is nem szeretünk róla beszélni, akkor is tény: a világon minden ötödik lányt/nőt ér szexuális erőszak, és minden harmadik nőt/lányt ér szexuális zaklatás. Abba végképp nem szeretünk belegondolni, hogy az ismerőseink kb. egyharmada már átélhetett ilyesmit – legalábbis a statisztikák szerint. A Beszélj! c. film különösen közel hozza a bántalmazott lány lelkiállapotát, és ezért bántalmazottnak, bántalmazónak, tanúknak és kívülállóknak (szülőknek, barátoknak, tanároknak) egyaránt ajánlom.

olvasás folytatása

Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében

angry-god

Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.” (Zsolt 88, 8)

Valahogy ezt a kemény Istent sosem tudtam sehova se rakni. Miért félelmetes? Értem én, hogy amikor az ember a szenttel találkozik, összeroskad önmaga semmisség-érzésétől. Teremtő és teremtmény viszonyában nem is lehet ez másképp. De ezen a szörnyű nagyságon túl, melyet ember nem képes befogadni, van-e valami jelentősége annak, hogy Isten félelmetes? Nemrég rájöttem, hogy talán igen.

olvasás folytatása

Böjti egypercesek 9.

Forrás: danielwetzel.com
Forrás: danielwetzel.com

„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Máté 14, 27/b)

A félelemmel mi sok időt töltünk egymással. Néha ravasz suttogóként szegődik mellém, és addig duruzsol a fülembe, míg el nem hiszem, hogy valóban alkalmatlan vagyok. Máskor kreált aggodalmakkal tölt meg, tehetetlen pánikot ébreszt bennem. Vagy épp tombolva, mint egy gyenge szalmaszálat ide-oda hajigál, földhöz csap, összetör. A hétköznapjaimban lapul, s ha alkalmat talál rá, előugrik és játszadozni kezd velem. Viszont ez nem csak rám jellemző. Mindannyian félelmekkel, aggodalmakkal osztozunk az életen.

De mi lehet erre a megoldás?

Kedves TeSó! Tudom, hogy nem mondok neked újat, ha kijelentem, hogy a félelmeink legyőzése csak Krisztussal lehetséges. Te ezt tudod, sőt talán kapásból száz igehelyet felsorolsz, ami erről szól. Épp ezért ma én csupán eszedbe szeretném ezeket juttatni, hogy újra felfedezd Jézus szavait. Hogy ismét meghalld a legnagyobb viharodban, izzasztó pánikhelyzetedben, vagy épp gyomorgörcsös lassú gyötrődésedben az Ő szelíd, mégis erős, biztonságot sugárzó hangját: Ne félj, én vagyok!

Én vagyok – aki egy pillanat töredéke alatt lecsendesítek bármilyen vihart…

Én vagyok – aki megállítom a vesztébe sodródó hajót…

Én vagyok – aki mellett mindig biztonságban vagy.

Ugye, te is érzed? Már le is csendesült…

Kihívás: Félelem-böjt. valahányszor félelem támad bennünk, érzésünket formáljuk hálaadó, magasztaló imádsággá, amiben kifejezzük, hogy Istenbe vetett bizalmunk nagyobb, mint a félelmünk. Figyeljük mennyivel könnyebb a napunk, ha a hit és nem a félelem parancsol!

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Halál, gyász, gyászfolyamat – Tagadás (1)

21f45f4bde4f8df379367640bb5cfaa5

Az utóbbi hét során Kárpátalján több felfoghatatlan tragédia történt hirtelen. Valójában naponta történnek szörnyűségek, de amikor mindez elérhető távolságba kerül, akkor vesszük észre, hogy valakinek a halála hány embernek okozhat „előhalált”, valami feldolgozhatatlannak tűnő belső megsemmisülést.

Néhány sorral semmit sem tehetek jobbá. Mint mindenki, én is tehetetlennek érzem magam, és tudom, hogy bármilyen szándék csupán minimális támogatást nyújthat ilyen helyzetben. Mégis megpróbálok némileg objektívan felsorakoztatni néhány olyan tanácsot, ami talán segíthet azoknak az embereknek, akik ilyenkor a gyászolók mellett vannak.

olvasás folytatása