Én már… címkével jelölt bejegyzések

Én már… voltam katolikus zarándoklaton és fesztiválon

A Križevac-i kereszt (a szerző felvétele)

Kedves TeSók! Új sorozatot indítunk Én már… címmel, melyben olyan megtapasztalásokról írunk, amelyek talán kicsit – néha nagyon – kilógnak a református vallásgyakorlatból. Első bejegyzésünkkel katolikus testvéreinkhez kalauzol el Kocsis Julika szerzőtársunk.

Amikor felekezeti különbségekről, netán ökumenizmusról (a keresztények egységtörekvése – a szerk.) esik szó, akkor eléggé eltérő véleményeket tapasztalhatunk egyházon belül és kívül egyaránt. Az innenső oldalon van, aki üdvözli a nyitást, például a katolikus testvérek felé, mondván, hogy minden külsőség ellenére ugyanazt az Istent követjük, és erre kell fókuszálni. Vannak azonban, akik nagyon radikálisan nemet mondanak a katolicizmusra, egyenesen istenkáromlásnak bélyegezve azt, és semmilyen közösségre nem hajlandók velük, sőt, óva intenek minden egyháztagot a nyitástól. Vannak, akik elfogadják ugyan, hogy egy Istenünk van, de valahogy mindent csak a vallás függvényében látnak: vagy református, vagy katolikus vagy, nincs olyan, hogy ez vagy az nem fekszik a saját kereteidben, s másutt keresed a megoldást. Vannak, akik nyitnak, de nagyon-nagyon lassan, telve félelemmel, szemüket folyton azon tartva, ami nem biblikus vagy nem fér bele az ő értelmezésükbe. Akad, akit eleve nem érdekel a téma, maximum néhány kósza, felületes tapasztalás és/vagy pletyka alapján kategorizálja be a más vallásúakat a „Ja, ők azok, akik…” valamelyik csoportjába.

olvasás folytatása