élet címkével jelölt bejegyzések

Orvosi látlelet

„Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja: Kiszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az Úr.” (Ez 37,11-14)

Úgy érzem teljesen kiszáradtam. A nap perzsel, a víz nem oltja a szomjam. Kétségbe estem, mert pár napja felnéztem, és Ezékiel látomásához hasonló képet láttam magam körül. A kép azonban sokkal bizarrabb volt, mert a csontok nem hevertek némán, hanem próbálták elhitetni, hogy telve vannak élettel, s az az út, amelyen ők járnak, az a hely, ahol ők „élnek”: jó.

Betegségben él a világ, amely körülvesz. A diagnózis: kiszáradás.

olvasás folytatása

Én vagyok az út, az igazság és az élet

„Én vagyok az út, az igazság és az élet.” János 14,6.

Kedves Olvasó! Micsoda páratlan lehetőség rejlik abban, hogy egészen pici gyermekként megtanulhatunk írni és olvasni. A betűk világa, szabályos egymásutánisága képes új világokat és távlatokat megnyitni előttünk, vagy akár magával ragad, és ki tud zökkenteni egy szürke, poros szobából a legszebb tájakra. Persze ennek fordítottjára is képes az ember, amikor önmaga ragad tollat, és elkezd írva mesélni. Milyen egyszerű: néhány girbegurba hurok, ékezetes vonalak, vesszős pihenők és az élet nagy dolgai ott vannak egy megöregedett, kissé megsárgult és fáradt illatú lapon. Nekem is ilyen Bibliám van. Szakadt, megfáradt kötés, néhány pecsétes oldal – mégis olyan finom az illata. Ezt a fizikai összetételt igyekszem minden nap csodálni, próbálom mélységeit megérteni, de olykor csak a felszínen evezek, és arra jutok, micsoda igazságokat véltem felfedezni. Szegényes vagyok, de tudom, gazdag Istenem van!

olvasás folytatása

Az önpusztítás esztétikája

Van ez a film. Néző-kiszolgáló tengerentúli gyorsmozi, annyi klisével telerakva, hogy szinte nincs is mit emészteni rajta. A színészek miatt eladható, a történethez könnyű kötődni, ráadásul jó a zenéje is. Biztosan hallottátok már ti is az egyik népszerű betétdalát, rádióban, tévében, csengőhangként:

Először arra gondoltam, magáról a dalról szeretnék írni néhány gondolatot, hiszen sokan hallották, ismerik. Azonban ahogy újranéztem a film több részletét és figyeltem a főszereplő belső küzdelmét eldöntöttem, arról szeretnék írni, miért veszélyes a film így, ahogy van.

olvasás folytatása

Áldottak és átkozottak

Böjti egypercesek 28.

„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (Mt. 25,31-46)

Áldottak és átkozottak – merőben ellentétes, jövőt meghatározó jelzők ezek. Élet és halál kérdése: örök élet és örök halál a tét. Számomra döbbenetes, hogy mindkét csoport értetlenül áll Jézus előtt, és ugyanazokat a kérdéseket teszi fel Neki: Uram, mikor láttunk téged… Mégis, a juhok az Atya áldottai, míg a kecskék átkozottak lesznek.

Vajon én hányszor döntöttem rosszul, amikor a legkisebb atyafiak egyikével találkoztam? Vajon felismertem-e őket, nyitott volt rájuk a szemem és a szívem, hogy észrevegyem a szükséget szenvedőket? S ha igen, félretettem-e kifogásaimat, lustaságomat, és szolgáltam-e feléjük – általuk pedig Jézus felé – alázattal.

Örök büntetésre vagy örök életre méltó hétköznapokat tengetünk, TeSók? Kegyelem, hogy ma dönthetünk jól. Éljünk vele!

Kocsis Julika

Aki feddhetetlenül él

Böjti egypercesek 1.

Dávid zsoltára. URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha. (Zsolt 15,1-5)

Én nagyon sokáig nem értettem, miért beszél Jézus a keskeny útról. A világ legkényelmesebb életmódja a keresztyénség. Nem kell tennem semmit, szeretnek, elfogadnak minden feltétel nélkül. Kincs vagyok, Isten szeme fénye. Az Úr mindent a javamra fordít, jó terve van, velem van mindenhol, megsegít, angyalai vigyáznak rám. Jófej fiatalokkal lehet bandázni lelkiismeret furdalás nélkül.

Jézus követése a legjobb buli: jól érzed magad, és nem vagy tőle másnapos.

Tudjátok, mitől hiteltelen, erőtelen a keresztyénség manapság? Mert Isten népe megelégszik a fél evangéliummal. A gyógyítás, az áldás, a jó érzés kell, de a tanítványság, a megszentelődés már nem. Pedig Jézus maga mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem” (Lk 9,23), sőt, most kapaszkodj: „aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,38).

Amiről Dávid beszél a zsoltárban, meg Jézus a tanításaiban, az nem személyiség kérdése. Sokkal inkább engedelmességé, odaszántságé, eltökéltségé: igent mondtam az Úrnak, tehát nemet fogok mondani a kísértésnek, az emberi indulatoknak, az önzésnek. Nem azért, hogy megvásároljam az örök életet, hanem hálából, mert ingyen megkaptam.

Mi az ára annak, hogy Krisztust követem beszédemben, gondolataimban, tetteimben? Van ára? Mennyit és mit áldozok be a Vele való kapcsolatomért?

Miben kell önuralmat tanúsítanom, milyen vágyaimat, törekvéseimet kell(ene) megtagadnom ahhoz, hogy hiteles, követésre méltó tanítványa legyek az én Uramnak?

Mi az a viselkedés, ami nem méltó az életemben ahhoz az Úrhoz, aki az életével fizetett a szabadságomért?

Olasz Tímea