egyedüllét címkével jelölt bejegyzések

11 dolog, amit az egyedüllétből tanultam

Előre szólok, hogy valószínűleg én ebben a cikkben most eléggé benne leszek, ezért bocsásd meg szubjektivitásomat. Benne leszek, mint huszonakárhány éve mindig szingli nő, mint az ideje nagy részét egyedül töltő örök csavargó, aki néha több időt tölt odabent a fejében, mint idekint, ahol mindenki más is van.

Az évek előrehaladtával egyre többen, egyre többször néznek rám kikerekedett szemekkel, s kérdezik, hogy miért vagyok egyedül. A válaszomra pedig, hogy így alakult, teszik az újabb örök kérdést, hogy szerinted mi lehet a probléma?”.

S nekem most íme a válaszom, hogy ha engem kérdeztek, szerintem ez miért nem probléma. Mit üzentek nekem az elmúlt évek és az a sok-sok egyedüllét:

olvasás folytatása

Egyedül a semmi ágán

A magányt nem szereti senki, kikerülni azonban nem mindig lehet. Mindenképpen érdemes foglalkozni vele, mert a magány öl. Vagy téged pusztít belülről, vagy a környezetedet általad. Talán nem tévedek nagyot, amikor azt gondolom: ha a magány eltűnne a földről, a kórházak, a börtönök, a pszichiátriák nagy részét be lehetne zárni.

nagykep

olvasás folytatása

Böjti egypercesek 36.

lonely-comfort-at-cross

„Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem…” írja Ady Endre, és szavainak végső feloldását, a folytatásban szereplő „Isteni átölelést” is csak az elhagyás felől érthetjük meg igazán. Aki volt már elhagyva, vagy hagyták már magára, esetleg aki maga volt az elhagyó fél, az tudja, mennyire fájdalmas az a pillanat, amikor felismerem, hogy teljesen egyedül vagyok. Ez a teljesen egyedül lét az, amiben persze később csodálatos felismerések születnek, de ez az a lét, amit gyakran szeretnénk megspórolni magunknak.  Ezért vagyunk tele barátokkal, haverokkal, megosztásokkal, lájkokkal, mert nem szeretnénk egyedül maradni. Néha ezért rohanunk férjhez, vagy veszünk feleséget; csapódunk emberi társaságokhoz, esetleg járunk ilyen vagy olyan emberi közösségbe. Egyszerűen menekülünk az egyedülléttől.

Pedig az ember egyedül létezik. Onnan indul el minden, hogy én önmagam vagyok. Nem mások határoznak meg engem, nem a véleményük, nem az elfogadásuk vagy éppen az elutasításuk – hanem én kell, hogy meghatározzam önmagam. Egyedül. A böjt nekem erről szól. Egyedül lenni önmagammal. Felismerni, hogy elhagytak. Senki sem élhet helyettem, senki sem dönthet helyettem. Persze segíthetnek, támogathatnak, de ahogyan a megváltásunk és az üdvösségünk is egyéni, úgy a magányunk is. Ezt üzeni a kereszt. Elhagytak. Mindenki. Krisztus kiáltása fájdalmas és szívbe markoló. A kereszt titka ez: a magára hagyott Krisztus fájdalmas sóhajtása a mi győzelmi kiáltásunk. Ő azért lett egyedül, azért hagyta el őt ideig-óráig az Isten, azért engedte a keresztre, hogy minket az örök egyedüllétből megszabadítson.

A böjt mindig elfordulás kell hogy legyen valamitől s egyben odafordulás is valami máshoz. Elfordulok szokásoktól, emberektől, ételtől, hogy odaforduljak önmagamhoz. Aztán elfordulok önmagamtól, hogy odaforduljak Krisztushoz. Aztán Krisztus szeretete csöndesen és váratlanul visszafordít önmagam és mások felé…

Kihívás: Hangolódj Jézus passiójára! Emelj ki belőle egyetlen mozzanatot. Gondolkodj és imádkozz ezzel kapcsolatban!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára