dicsőség címkével jelölt bejegyzések

Böjti ige-percek 28.

Biblianyitó imádság: Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ámen.

Olvasd el: 29. Zsoltár

Nagyító alá: Az ÚR hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az ÚR Kádés pusztáját. Az ÚR hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti. Az ÚR trónol az áradat fölött, ott trónol az ÚR, az örökkévaló király. Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel.” Zsolt 29, 8-11

A 29. Zsoltár egy rövid költemény, melyet tanult bibliamagyarázók szerint valószínűleg egy viharos napon írhatott Dávid Isten hatalmáról – ahogyan a 8. zsoltár lehetett az imája egy holdfényes éjszakán, a 19. zsoltár pedig egy napos reggelen. Ha van időd, olvasd el ezeket is (mindkettő nagyon rövid)!

  • Figyeld meg, hogyan tudja Dávid dicséret formájában visszairányítani Isten áldásait a mennyország felé az alábbi versekben, melyek mind az időjárással, a természettel kapcsolatban mutatnak rá a Teremtő hatalmára!

A holdfényes éjszakáról: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” (Zsolt.8, 4-5)

A napsütésről: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. (…)Sátrat készített a napnak, amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján. Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.” (Zsolt. 19, 2, 6-7)

A zivatarról: „Az ÚR hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az ÚR, a nagy vizek fölött. Az ÚR hangja hatalmas, az ÚR hangja fenséges. Az ÚR hangja cédrusokat tördel, összetöri az ÚR a Libánon cédrusait.” (Zsolt. 29, 3-5).

  • Nézz ki az ablakon, és tégy úgy, mint Dávid! Mit látsz? És mi jut eszedbe Isten hatalmáról, szépérzékéről, kreativitásáról, nagyságáról az alapján, ami most a szemed előtt van? Ahol én ülök, ezt a bejegyzést írva, épp süt a nap, és a szél befúj az ablakon. Istenem! Olyan jó, hogy már érezni a tavasz közeledtét! Légy áldott az évszakokért, és hogy még arra is gondod van, hogy a madarak hangja szépen csengjen, és a természet még az esőben is kellemes látványt nyújtson, jó illatot árasszon!
  • Vedd elő újra a 29. Zsoltárt és írd ki belőle az Istenre használt különböző jelzőket!
  • Az Úr dicsőséges, hatalmas, fenséges, örökkévaló király – írja Dávid. Tudnád folytatni a sort? Istennek melyik tulajdonságára gondolsz a legszívesebben, melyik a legmegnyugtatóbb számodra? És van olyan, amely aggaszt és nyugtalansággal tölt el?

Napi kihívás: Küldd el valamelyik szerettednek a 29. Zsoltár utolsó versét SMS-ben, WhatsAppen, Viberen vagy Facebook-üzenetben! Hadd legyen a te böjti bibliatanulmányozásod még valaki számára áldásos! Csak bátran!

„Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel.” (Zsolt. 29., 11.)

Észrevetted már, hogy protestánsként leggyakrabban Isten szerető atyai voltát hangsúlyozzuk, akihez bátran lehetünk őszinték, és akihez beszélhetünk olyan természetesen és szívből, mint ahogyan egy barátunkhoz beszélnénk? Katolikus testvéreink ezzel szemben sokkal tisztelettudóbban, néha szentek közbenjárását kérve csak közvetve szólnak Istenhez, inkább úgy, mint mindenható Teremtőhöz, mintsem szerető Atyához. A legkevésbé sem szeretnék katolikus-protestáns különbségekbe belemenni – és kérlek, hogy te se tedd most ezt – hiszen az igazság az, hogy egyik hozzáállás sem hibás. Isten valóban egyszerre a világmindenség teremtője és ura, és ugyanakkor a mi személyes atyánk is. Isten, aki szentlelke által mindig velünk van, szól hozzánk és vezetni próbál lelkiismeretünk és más emberek által egy sokkal szerethetőbb, könnyebben imádható figura, mint a viharok és a tenger ura, az igazságosan, de mindenkit megítélő Úr – és talán te is Istennek erre az előbbi oldalára szoktál koncentrálni. Én egész biztosan.

A 29. Zsoltárban Dávid sorai arra emlékeztetnek bennünket, hogy Isten nemcsak azt kéri tőlünk, hogy szeressük őt, de azt is, hogy féljük és lássuk meg dicsőségét.

Néha nem könnyű mit kezdeni Isten dicsőségével. Énekelni róla – ha kicsit hamisan is, de talán még megy. De félni, imádni és leborulni előtte már sokkal kevésbé természetes. (A témáról jó szívvel ajánlom a böjti sorozatunk egy korábbi bejegyzését, amely épp erről szól és itt lehet elolvasni).

Istenem, taníts ne csak szeretni, de tisztelni is Téged. Segíts, hogy erősebb legyek, és eszembe jusson hatalmad és igazságod legközelebb, amikor épp mérges leszek, rosszat gondolok valakiről, vagy másképp készülök vétkezni. Add, hogy ne engedjem meg magamnak a bűnöket azért, mert ismerem a kegyelmedet. Hadd ismerjem meg igédből a hatalmadat, nagyságodat és erődet is! Ámen.

Egyenes utat a kietlenben!

„Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt. Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!” Ézs 40,3-5

1zykea1

 

Talán éppen most, ebben az embert próbáló nyüzsgésben, a bizsergető csodavárásban tud legjobban fájni a szív és a benne rejlő űr. Vajon elég ez a pár nap arra, hogy a karácsonyi csoda bekopogjon az ablakon, betöltse a hiányokat, elűzze a negatív érzéseket, és elhozza azt a szeretetet, békességet, örömöt, amit tizenkét hónap nem tudott megadni?

„megjelenik az ÚR dicsősége”

olvasás folytatása

Gondolatok a reformációról – Egyedül Istené a dicsőség

keep-calm-and-soli-deo-gloria

A szavakból kikopik az erő. Mondani is szoktuk, mikor valakit helyre akarunk tenni és a nevünkön szólít: „Ez a nevem, ne koptasd!” Nézhetjük így is a harmadik parancsolatot – ne koptasd hiába az Úr nevét…

Jó, hogy Isten neve mégis kopásálló. Lehet segítségül hívni, megszólítani, beszélni hozzá, indulatoskodni, hőbörögni, gyászolni előtte. Jó, hogy vannak kifejezések, amiken egyszerűen nem fog az emberi banalitás. A reformátusoknak is vannak ilyen kifejezéseik – Egyedül Istené a dicsőség, Egyedül hit által, Egyedül kegyelemből. A kekec latinosok számára: Soli Deo Gloria, Sola Fide, Sola Gratia.

A reformáció ünnepe alkalmával erről a három elkoptathatatlan reformátori igazságról szeretnénk beszélni nektek. A három igazság kibontására egy-egy lelkipásztort kértünk meg, akiknek különösen nagy szerepe volt a KRISZ jelenében és múltjában. Ezek közül az első a Soli Deo Gloria, amely egyben a Kárpátaljai Református Egyházkerület idei témája is. Hallgassuk meg főtiszteletű Zán Fábián Sándor püspök úr, a KRISZ alapítójának és első elnökének ünnepi gondolatait az alábbi videóban. Áldott ünneplést kívánunk!

Dicséret embernek?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Egy korábbi TeSó-blogos bejegyzés az egyedül Istené a dicsőség témában született, hiszen, mint ahogy Kacsó Géza tiszteletes is írta, a KRISZ ezt választotta a 2014-es évének mottójává. Nálunk, Kárpátalján, református körökben egyébként elég divatos mondat ez máskor is. Például, velem többször megtörtént, hogy amikor hallottam egy igehirdetést (mondjuk valamilyen ifin), ami tetszett, és ezt elmondtam az előadónak is, ezt kaptam válaszként: egyedül Istené a dicsőség! Ez persze elég szimpatikus reakció, a dicséretet elfogadni különben sem mindig egyszerű.

olvasás folytatása

Dicsőség Istennek!

future-glory

Kedves Olvasók! Talán nem felesleges a dicsőségről beszélni most, hogy a KRISZ 2014-re a jól ismert reformátori gondolatot tette jelmondatává: Soli Deo Gloria, azaz Egyedül Istené a dicsőség.

Manapság a „dicsőség” szót szinte nem használjuk, kivéve az egyházi nyelvben, az úgynevezett „kánaániban”. Talán akkor mondjuk még, ha a sportolók szereznek dicsőséget országuknak egy-egy világversenyen; dolgozhatunk nemzetünk dicsőségéért, de ezzel nagyjából ki is fújt a dolog.

olvasás folytatása