dicsőítés címkével jelölt bejegyzések

Próbáltad már?

Próbáltad már?

Dicsőítsd Istent, amikor erőtől duzzadva ébredsz és az új nap örömében fürdesz.
Dicsőítsd Istent, amikor anyukád a kedvencedet főzi vacsorára.
Dicsőítsd Istent, amikor a barátaiddal tölthetsz egy jó hangulatú estét.
Dicsőítsd Istent, amikor az eredményes munka jóleső fáradtságával zuhansz az ágyadba.
Dicsőítsd Istent valahányszor a szíved csordultig telik fájdalommal.
Dicsőítsd Istent, amikor úgy érzed, megint kudarcot vallottál.
Dicsőítsd Istent, amikor nem következik be, amire úgy vártál.
Dicsőítsd Istent, amikor megint nem következik be, amire úgy vártál.
Dicsőítsd Istent, amikor legszívesebben a nyáresti éjszakába ordítanád, hogy nem akarod folytatni.
Dicsőítsd Istent, amikor pofont kapsz attól, akitől simogatást vártál.
Dicsőítsd Istent, amikor a suliban téged gúnyolnak, s te vagy a lúzer.
Dicsőítsd Istent, amikor a melóban a főnököd már megint azt játssza, hogy a tulajdona vagy, és manipulálni akar.
Dicsőítsd Istent, amikor reggel hányingered van a kimerültségtől.
Dicsőítsd Istent, amikor nem érted, miért úgy történnek a dolgok, ahogy.
Dicsőítsd Istent, amikor csalódsz valakiben, akire felnéztél.
Dicsőítsd Istent, amikor csalódtál magadban.
Dicsőítsd Istent, amikor csalódtál Benne.

omisalj
olvasás folytatása

Tízezer okom van

Nem mondok újat azzal, hogy a keresztyén ember életében sem megy mindig minden jól. Talán te is tudod, hogy mit jelent ez. Ott vannak a nemszeretem napok. Amikor sem kedv, sem ok nem jelentkezik az Isten dicséretére, a feltartott kezekre, a Lelkem, áldd az Urat szívből való éneklésére.
praise

A nehézség gyakran a legváratlanabb pillanatban jelentkezik. Mikor azt gondolom, hogy a legerősebb vagyok, akkor roppanok össze. Amikor úgy érzem, rengeteg ember a barátom, akkor maradok hirtelen magamra. Amikor már elégedett kezdek lenni, akkor ábrándulok ki mindenből. Nem kell sok hozzá, csak egy rossz nap…
olvasás folytatása

Apály-dagály

cremallera

Ülök a gép előtt, és már-már gépiesen végigkattintgatom a kedvenc fészbúkos oldalaimat. Az egyiken elém jön egy kis videó. Nézem, és hallgatom közben a zenét. És nem értem. Egy ember kisétál a tengerpartra (máris giccses), és több mint egy percig mást se csinál, csak sétál. De a zene bejön, így hát tovább nézem. És akkor a fickó fogja a kis gereblyéjét, amit magával cipelt a tengerpartra, és elkezdi gereblyézni a homokot… Na, ennek is agyára ment az a kevés napsütés! De akkor már kezd tisztulni, mit is szeretne. Mezítláb van, óvatosan lépked, és szépen, egyenletesen, sokáig húzogatja a kis gereblyét. Nyomában pedig minták születnek. Kacskaringós csigavonalak. Egyre több és több és szebb. Lassacskán az egész partszakasz egyetlen szépséges minta. Szemet gyönyörködtető. De akkor a férfi felhúzza gumicsizmáját, felbaktat egy sziklára, és mosolyogva nézi alkotását – és annak pusztulását. Ugyanis alkonyodik, és jön a dagály. S a hosszú percek, órák kitartó, óvatos munkáját homokszemről homokszemre mossa el a sós víz.

olvasás folytatása

Fiaim, énekeljetek!

Egyre többször találkozom ifjúsági vagy konfirmandus alkalmak ütemtervében olyan programponttal, hogy „Dicsőítés”. Ez nagyjából azt takarja, hogy huzamosabb ideig szólnak istenes dalok egy kisebb együttes vezetésével. Nyilván eltérő lelkesedéssel vesznek részt benne az illetékesek. Például attól függően, hogy mennyire van megáldva muzikális talentumokkal, vagy mennyire jön be neki ez a fajta zenei stílus.
De milyen is a mi éneklési kultúránk? A teljesség igénye nélkül hadd mutassam be néhány módját annak, hogyan is énekelünk mi Istenről, Istennek.

olvasás folytatása