csendesség címkével jelölt bejegyzések

Mert meg vagyok győződve

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Rm 8,38-39

Kedves TeSók!

Mai vasárnapi üzenetünk egy igen sok dogmatikai port felkavaró igeszakasz. Azonban most meg szeretnélek kímélni titeket a túlmagyarázástól, csak azt az érzést szeretném közölni veletek, ami akkor hat át, amikor az igeszakasz igazságát átérzed és komolyan veszed. Hadd tolmácsolja ezt három „vendégszerzőnk”: Pál apostol, Isaac Shepard zeneszerző és Fabiny Tamás evangélikus püspök. Mindhárman ugyanarról beszélnek, mindhárman másképp. Mindhárman visszatekintenek, hogy biztatást merítsenek a jelen helyzetükre nézve. Pál visszaemlékszik üldöztetésre, szenvedésre, Shepard zenéje az emlékezés spirálján indít el, Fabiny pedig a múltba nézve mondja ki: áldó hatalmak oltalmába rejtve él, akármit idéz vissza. Ez a végkicsengése Pál gondolatainak is: nincs olyan hatalom, ami kiszakítaná Krisztus kezéből az övéit.

olvasás folytatása

A Bibliát nem Nekem írták, Értem írták…

Nemrég részt vettem egy előadássorozaton, amely a keresztyénséggel szembeni legnagyobb ellenvetéseket dolgozta fel. A sorozatot egy rövid felmérés előzte meg, mely során megkérték az utca emberét, fejezze be a mondatot: Én hinnék, de… A leggyakoribb válaszok között volt például, hogy „nem tudok hinni egy olyan Istenben, aki ennyi szenvedést megenged”, vagy hogy „a keresztények szűklátókörű képmutatók”, és az is, hogy „a tudomány ellentmond a Bibliának”. Az a fajta előadássorozat volt ez, amiről az ember millió gondolattal tele távozik, amelyek még sokáig foglalkoztatják. A fentiek mindegyike megérne, mondjuk, egy TeSó blog bejegyzést, egyetlen üzenet viszont azóta is velem maradt, és minden este, amikor kinyitom a Bibliám (a telefonomon), eszembe jut: nem nekem írták, értem írták.

olvasás folytatása

Átrobogtam az életemen

Pár hete történt, hogy az  egyik álmos reggelen, miután az ágy is úgy döntött, hogy kivet immár magából, elindultam a fürdőszoba felé. Akkor még nem gondoltam rá, hogy micsoda epikus pillanatok kereszttüzébe kerülök majd néhány perc múlva. Csap megnyit, víz folyik, az arc megmosva – s ekkor felpillantva találkoztam saját magammal a tükörben. Szembenéztünk egymással. És számomra meghökkentő volt abban a pillanatban ennek a szembenézésnek  a groteszk és egyben ijesztő volta. Merthogy úgy éreztem, mintha azon a reggelen egy régi ismerőssel futottam volna össze, akit az évek alatt megváltoztatott már az idő keze, vékony, finom, de annál észrevehetőbb nyomokat hagyva arcán. Néztünk – mit néztünk, meredtünk – egymásra, s próbáltuk felvenni ott a beszélgetés fonalát, ahol három éve abbahagytuk…

olvasás folytatása

Öröm az igében (2)

(Az első részt itt találjátok)

Bible and Coffee Mug [166764]

Aki már főzött, az tudja, hogy az előkészületek éppen olyan fontosak, mint a főzés maga. Ahhoz, hogy valamilyen finomságot el tudj készíteni, nem spórolhatod meg a tisztítást, hámozást, hántást, felnyitást, apróra vágást, s az erre szánt időt sem. Valahogy így van ez a bibliaolvasással is. Ha csak beleugrasz, hirtelen kezedbe veszed azzal a céllal, hogy „Na, most akkor üzenj valamit, Uram!” – nem valószínű, hogy megtörténik. Persze megtörténhet. Viszont akkor a végeredmény olyan lesz, mintha héjastól főznéd meg a krumplit, és aztán azon vinnyogsz csodálkozva, hogy miért nem sikeredett ez finomra.

olvasás folytatása