csendesség címkével jelölt bejegyzések

A Bibliát nem Nekem írták, Értem írták…

Nemrég részt vettem egy előadássorozaton, amely a keresztyénséggel szembeni legnagyobb ellenvetéseket dolgozta fel. A sorozatot egy rövid felmérés előzte meg, mely során megkérték az utca emberét, fejezze be a mondatot: Én hinnék, de… A leggyakoribb válaszok között volt például, hogy „nem tudok hinni egy olyan Istenben, aki ennyi szenvedést megenged”, vagy hogy „a keresztények szűklátókörű képmutatók”, és az is, hogy „a tudomány ellentmond a Bibliának”. Az a fajta előadássorozat volt ez, amiről az ember millió gondolattal tele távozik, amelyek még sokáig foglalkoztatják. A fentiek mindegyike megérne, mondjuk, egy TeSó blog bejegyzést, egyetlen üzenet viszont azóta is velem maradt, és minden este, amikor kinyitom a Bibliám (a telefonomon), eszembe jut: nem nekem írták, értem írták.

olvasás folytatása

Átrobogtam az életemen

Pár hete történt, hogy az  egyik álmos reggelen, miután az ágy is úgy döntött, hogy kivet immár magából, elindultam a fürdőszoba felé. Akkor még nem gondoltam rá, hogy micsoda epikus pillanatok kereszttüzébe kerülök majd néhány perc múlva. Csap megnyit, víz folyik, az arc megmosva – s ekkor felpillantva találkoztam saját magammal a tükörben. Szembenéztünk egymással. És számomra meghökkentő volt abban a pillanatban ennek a szembenézésnek  a groteszk és egyben ijesztő volta. Merthogy úgy éreztem, mintha azon a reggelen egy régi ismerőssel futottam volna össze, akit az évek alatt megváltoztatott már az idő keze, vékony, finom, de annál észrevehetőbb nyomokat hagyva arcán. Néztünk – mit néztünk, meredtünk – egymásra, s próbáltuk felvenni ott a beszélgetés fonalát, ahol három éve abbahagytuk…

olvasás folytatása

Öröm az igében (2)

(Az első részt itt találjátok)

Bible and Coffee Mug [166764]

Aki már főzött, az tudja, hogy az előkészületek éppen olyan fontosak, mint a főzés maga. Ahhoz, hogy valamilyen finomságot el tudj készíteni, nem spórolhatod meg a tisztítást, hámozást, hántást, felnyitást, apróra vágást, s az erre szánt időt sem. Valahogy így van ez a bibliaolvasással is. Ha csak beleugrasz, hirtelen kezedbe veszed azzal a céllal, hogy „Na, most akkor üzenj valamit, Uram!” – nem valószínű, hogy megtörténik. Persze megtörténhet. Viszont akkor a végeredmény olyan lesz, mintha héjastól főznéd meg a krumplit, és aztán azon vinnyogsz csodálkozva, hogy miért nem sikeredett ez finomra.

olvasás folytatása

Kell az igazi nyugalom?

10342608_675227942531045_811622328_n

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.” Zsolt 62:5-7 

Ez egy bizalomének, amely nagyon jól kifejezheti a mi érzéseinket is. Azért szeretem nagyon a zsoltárokat, mert olyan érzésekkel van tele, amit én is érezni szoktam, átéltem.

Nagy szüksége van mindenkinek a bíztatásra, különösen mostanában, amikor olyan sok helyzet van, ami elcsüggeszthet, lelkileg kimeríthet. Első hallásra kicseng ebből a zsoltárból egy rövid kis szó: csak. Hat versben is szerepel. Ez nem egy ellenkező szó („Miért?” kérdésre egy „Csak”), hanem kizárólagosságot jelent – egyedül, CSAK. Nincs más mód, nincs más hely, ahol az ember megtalálhatná az igazi békét, nyugalmat, reménységet és szabadítást – csak és kizárólagosan Istennél. Ezt vagy elhisszük vagy nem…

olvasás folytatása