boldog címkével jelölt bejegyzések

Boldog?

“Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár.” (Zsolt 128:1)

MINDENKI.

A Földnek minden szegletén találkozhatunk a Bibliával és azzal a bizonyos kereszttel. Az adatok szerint a keresztyének száma meghaladja a kétmilliárdot. Az adott zsoltárunk szerint mindannyian boldogok lehetnek…

Boldog-e az a túlsúlyos tinédzser lány, akit minden osztálytársa kiközösít, kinevet és megaláz? Pedig már gyerekkorában elfogadta a Megváltót…

olvasás folytatása

A boldog nagymama

“Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az ÚR.” (Zsolt 41,2)

Hiszem, hogy a gyermekkorban látott példák egy életre belénk ivódnak, és akarva-akaratlanul, de befolyásolják gondolkodásunkat és személyiségünket. Jók és rosszak egyaránt. Emlékszem, hogy gyerekként sokszor voltak „furcsa” vendégeink otthon. Hogy pontosabb legyek: nagymamám vendégei voltak. Emlékszem, hogy egy idős ember, akinek senki közeli hozzátartozója nem volt, gyakran szállt meg nálunk. Irritálónak éreztem a jelenlétét, nem is beszélve arról, hogy vizitjei gyakran napokig tartottak. De nagymamám befogadta, és azt mondta, hogy ez így jó és így helyes, mert neki nincs senkije. Arra is emlékszem, hogy cigány barátnői közül is beinvitált a konyhába néhányat, és nem volt ritka az sem, hogy asztalhoz ültette és megvendégelte őket. Nem kurgatta el, nem fizette ki őket holmi aprósággal, hanem ételt adott nekik és azon túl önmagát, a társaságát, az érdeklődését. A nagykonyhánk az év minden napján egyfajta alkalmi kávézóvá vált, ahová bárki bejöhetett, bárki elmondhatta gondját-baját, magányát, keserűségét. Amikor pedig a család egyik vagy másik tagja kérdőre vonta nagymamámat a hívatlan idegenek látogatásai miatt, akkor szelíden csak ennyit felelt: Most mit csináljak? Küldjem el őket?

olvasás folytatása

Légy boldog hallgató!

Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” (Jel 1:3)  

Amikor először olvastam ezt az Igét, egy lelkész volt a szemeim előtt, aki egy közösség előtt felolvas a Szentírásból. (Nem tudom, hogy neked, aki ezeket a sorokat olvasod, milyen gyülekezeti élményeid vannak, de nekem a legtöbb ilyen emlékemre cseppet sem lehet elmondani, hogy BOLDOG…)  Elképzelem, ahogy a lelkipásztor nagy komolyan bejelenti, hogy honnan veszi a prédikáció textusát, majd némi komorsággal felolvassa a kiemelt igeverseket. Ez  idő alatt pedig a hívek nagy szomorúan  vagy éppen álmosan, kimerülten hallgatják, nem is arra figyelve, hogy mi hangzik el. Természetesen vannak boldogsággal teli élményeim is, hála Istennek, de sajnos nem ezek a dominánsak.

olvasás folytatása