böjti egypercesek címkével jelölt bejegyzések

Böjti egypercesek 40.

2016-14-3--14-03-46
Fotó: Molnár Beáta

Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Ef 4,31)

Mindennapjainkban sokat foglalkozunk a megbocsátás kérdésével. Hálát adunk reggel és este Istennek azért, hogy megbocsátotta gyarlóságainkat, megfizette értünk a bűn zsoldját; őszintén kérjük vagy szinte oda sem figyelve mormoljuk „bocsásd meg a mi vétkeinket”. De a megbocsátás gyakorlása már nem kap annyira fontos szerepet az életünkben. Nehezen öltjük magunkra az irgalmas megbocsátó szerepét. Mert megbocsátani – igazán megbocsátani – nem könnyű, sőt némelykor keservesen nehéz. Elengedni a másik adósságát, kitörölni az agyunkból a bántó mondatokat, fájdalmas történéseket, valóban elfelejteni és továbblépni az áruláson: embert próbáló feladat. Hiszen szinte a zsigereinkben zakatol a „szemet szemért” ősi törvénye, és annyira jól esne a gyötrelmeink okozójának visszaadni az általa tudatosan vagy épp tudattalanul okozott fájdalmakat, bosszúságokat; legyőzni, megalázni őt – hatalmat gyakorolni felette.

Emberi természetünk nehezen vehető rá a valódi irgalmasságra, még akkor is, ha már évek óta Isten útján próbálunk járni. A nagycsütörtöki történéseket olvasva és képzeletben átélve láthatjuk, hogy még a tanítványoknak is akadt ezzel gondja. Mielőtt a könyörületesség gondolata megfordult a fejükben, már a kardjukat elő is rántották. Kívülről nézve logikus és jogos lépés volt ez tőlük: védekezés, válasz az árulásra. Talán mindannyian kicsit velük tartanánk, és buzgón kérdeznénk „Uram, odavágjunk a karddal?”, majd választ sem várva le is csapnánk. Egyetlen suhintással viszonoznánk a sok szomorúságot, szorongást és az árulást – kielégítenénk dühünket.

Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok abba!” És megérintve a fülét, meggyógyította őt.” (Lukács 22,51)

Szinte hallom, amint Jézus szelíden és mégis tekintélyt parancsolóan mondja: „Hagyd abba!”. Hagyd abba a dühöngést, a lázongást, a másik megalázásának tervezgetését! Hagyd abba a múltbeli dolgok felhánytorgatását! Hagyd abba a tartozás követelését, annak ellenére, hogy jogos és neked van igazad!

Hagyd abba, mert én is „elengedtem minden tartozásodat”! (Máté 18, 32/b)

Kihívás: Ma légy könyörületes a téged bántókkal! Próbálj meg őszintén imádkozni értük, kezdj el igazán megbocsátani nekik!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Böjti egypercesek 39.

12899942_1276691659013720_1802789762_n

“A leg­ki­sebb is ezer­ré nő és a leg­ke­ve­sebb is ha­tal­mas nép­pé. Én, az ÚR a maga ide­jé­ben meg­te­szem ezt.” (Ézs 60,22)

Kedves TeSó!

A mára rendelt kihívás arra kér bennünket, hogy imádkozzunk együtt azokért, akik hatalom nélkül valók, gyengék és elesettek. Itt akár meg is állhatnánk, hogy szépen, gyorsan teljesítsük is a feladatunkat, azonban a témája miatt ezt nem tehetjük meg és nem vehetjük félvállról sem.  Hiszen a másokért mondott imádság sosem lehet gyorsabb vagy felületesebb, mint a saját, nehéz élethelyzetünkben elmondott imánk. Sőt! Úgy gondolom, ilyenkor mindig nagyobb erőt kell vegyünk magunkon, mert akármilyen nehéz meglátni, a legkisebbekért való fohásznak mi is személyes érintettjei vagyunk.

A fent idézett ézsaiási igében Isten szól a népéhez magáról a népről, ahogyan szól ma hozzánk is rólunk és társainkról. Isten népe ugyanis összetört, gyenge és hatalom nélküli volt, ahogyan mi is mindannyian azok vagyunk. Ő az, Aki megszólít és Ő az, Aki a szívünkre helyez ma is embereket. Éppen emiatt most, mielőtt elkezdenénk imádkozni, megkérlek arra, hogy ne csak teljesítsd a mai feladatot, hanem gondolkodj el az alábbi kérdéseken:

  • Érezted-e valaha is egészen kicsinek magad? Amennyiben igen, írj egy listát arról, hogy mikor, és gondold végig, milyen érzés volt?
  • Mikor voltál vezető szerepben? Kiket vezettél és milyen cél érdekében? Hogy érezted magad?
  • Most vezetsz-e valakit? Ha igen, akkor kiket? Imádkozz értük!
  • Téged most kik vezetnek? Imádkozz értük is, mert ők is vezetve vannak és Isten előtt ők is hatalom nélküliek.

Kihívás: Ma a „legkisebbekért” imádkozz: a legelhagyatottabbakért, a  hatalom nélkül valókért.

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Böjti egypercesek 38.

12722668_989105857832690_485828373_o

„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak!” (Ézsaiás 44,22)

Nagyhét második napja van. Nem tudom, kedves olvasó, neked mennyire repült gyorsan a böjt eddigi 37 napja és azt sem, hogy mennyire sikerült közelebb kerülnöd Istenhez ebben az időszakban. Talán most eszmélsz rá, hogy hétvégén már a feltámadást ünnepeljük; talán nagyon is lassan vánszorgott ez az elmúlt öt hét. Talán könnyűek voltak számodra az eléd tárt böjti kihívások, talán erősen próbára tettek.

Bármi is van mögötted, ma arra kérünk, hogy légy bátor! Ne félj elgondolkodni: vizsgáld meg, mi lehetne az, amit Istennek áldozhatnál; mi az, ami számodra a legkedvesebb, vagy amiről a legnehezebben mondasz le. Talán nem tudod elképzelni a napodat a gőzölgő kávéd nélkül? Esetleg képtelen vagy reggel héttől korábban felkelni? Sosem indulsz el otthonról smink nélkül? Vagy az első dolgod, amint egy cseppnyi szabad időd akad, hogy ellátogass a facebook-oldaladra?

Légy őszinte! Mi az, amiről a legnehezebben tudnál lemondani, akár egy napra is?

Kihívás: Ma te határozd meg a böjt tartalmát! Valahányszor nehézségbe ütközöl a betartásakor, gondolj arra, mennyivel hatalmasabb áldozatot hozott Isten. Értünk. Értem. Érted.

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Böjti egypercesek 37.

hear-voice-prayer-wallpaper_1280x800

  1. Ma hálás vagyok a reggelért, még ha átvirrasztottam is az éjszaka jelentős részét. Kaptam még egy napot a kegyelmi időből.
  2. Hálás vagyok az ágyamért, takarómért, ruháimért, mert van mibe felöltöznöm, takaróznom.
  3. Hálás vagyok az időért. Ha esik, elővehetem a könyvet, amit éppen olvasok és belemerülhetek, míg az esőcseppek az ablaküveget csapkodják. Ha jó az idő, nekilátok a kerti munkáknak.
  4. Hálás vagyok a szomszédaimért. Akkor is, ha olykor ők teszik próbára leginkább a kevés kis türelmemet. Mégis köszönöm, hogy vannak.
  5. Ma hálás vagyok a gyülekezetért, ahol lelkész lehetek. Érzem, hogy folyamatosan gondolnak rám és én is gondolok rájuk. Ha nehéz is, de jó velük.
  6. Hálás vagyok a barátaimért, akik fontosnak tartják, hogy keressenek és akiket én is kereshetek. Köszönöm, hogy megoszthatjuk az életünket egymással.
  7. Hálás vagyok a menyasszonyomért.
  8. Hálás vagyok a szüleimért, hogy élnek és éppen egy betegségből lábalnak ki.
  9. Hálás vagyok, hogy mindezekért hálás lehetek.
  10. Hálás vagyok, hogy nem elég tíz pont, hogy összefoglaljam, mennyi mindent kaptam a mai nap – pedig még ki sem léptem a házból. Köszönöm, Istenem.

Kihívás: Sokszor nem tudod, mennyi mindened van, amíg hálát nem adsz és nem áldod Istent mindenedért. Tedd meg ezt ma és hozzám hasonlóan te is készíts egy listát! Téged ma mivel ajándékozott meg Isten?

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Böjti egypercesek 36.

lonely-comfort-at-cross

„Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem…” írja Ady Endre, és szavainak végső feloldását, a folytatásban szereplő „Isteni átölelést” is csak az elhagyás felől érthetjük meg igazán. Aki volt már elhagyva, vagy hagyták már magára, esetleg aki maga volt az elhagyó fél, az tudja, mennyire fájdalmas az a pillanat, amikor felismerem, hogy teljesen egyedül vagyok. Ez a teljesen egyedül lét az, amiben persze később csodálatos felismerések születnek, de ez az a lét, amit gyakran szeretnénk megspórolni magunknak.  Ezért vagyunk tele barátokkal, haverokkal, megosztásokkal, lájkokkal, mert nem szeretnénk egyedül maradni. Néha ezért rohanunk férjhez, vagy veszünk feleséget; csapódunk emberi társaságokhoz, esetleg járunk ilyen vagy olyan emberi közösségbe. Egyszerűen menekülünk az egyedülléttől.

Pedig az ember egyedül létezik. Onnan indul el minden, hogy én önmagam vagyok. Nem mások határoznak meg engem, nem a véleményük, nem az elfogadásuk vagy éppen az elutasításuk – hanem én kell, hogy meghatározzam önmagam. Egyedül. A böjt nekem erről szól. Egyedül lenni önmagammal. Felismerni, hogy elhagytak. Senki sem élhet helyettem, senki sem dönthet helyettem. Persze segíthetnek, támogathatnak, de ahogyan a megváltásunk és az üdvösségünk is egyéni, úgy a magányunk is. Ezt üzeni a kereszt. Elhagytak. Mindenki. Krisztus kiáltása fájdalmas és szívbe markoló. A kereszt titka ez: a magára hagyott Krisztus fájdalmas sóhajtása a mi győzelmi kiáltásunk. Ő azért lett egyedül, azért hagyta el őt ideig-óráig az Isten, azért engedte a keresztre, hogy minket az örök egyedüllétből megszabadítson.

A böjt mindig elfordulás kell hogy legyen valamitől s egyben odafordulás is valami máshoz. Elfordulok szokásoktól, emberektől, ételtől, hogy odaforduljak önmagamhoz. Aztán elfordulok önmagamtól, hogy odaforduljak Krisztushoz. Aztán Krisztus szeretete csöndesen és váratlanul visszafordít önmagam és mások felé…

Kihívás: Hangolódj Jézus passiójára! Emelj ki belőle egyetlen mozzanatot. Gondolkodj és imádkozz ezzel kapcsolatban!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára