böjt címkével jelölt bejegyzések

Nagyszombati egyperces

tumblr_nhrscc9TrO1rcct9to1_1280

Mindig is csodáltam azt, amikor a Szentírás úgy számol be a nagyok haláláról, mint akik az élettel betelve búcsúztak e léttől (1Móz 25,8; 35,29; 1Krón 23,1; Jób 42,17). Élettel betelve – elbűvölő kifejezés ez. Teljes. Kerek. Egész. Hiánytalan. Olyan, mint a púposan, színig töltött pohár, a tökéletesen sima, redőtlen víztükör, a gondosan összeállított virágkompozíció. Olyan, amely úgy tökéletes, ahogy van. S ha úgy érezné az ember, hogy mégis hozzá szeretne nyúlni, egy arasszal is hozzáadni – valójában csak tönkretenné az egészet, és a harmónia tovatűnne.

Pál apostol utolsó szavaiban így összegzi életútját: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. Ő is a nagyok halálát akarja halni: élettel betelve. Mintha csak ennyit mondana: „Mindent megtettem, ami tőlem telt. Célba értem. Nincs szégyenkezni valóm. Kész vagyok – a szó legszorosabb értelmében véve.”

Néha úgy képzelem el annak az utolsó pillanatnak az eljöttét, mint a hirtelen érkezett vendégnek a látogatását. Abban a pillanatban, mikor becsöngetnek, s az ajtóban toporog a kedves vendég, kétfajta házigazda létezik. Az egyik irul-pirul, szégyenkezik, mentegetőzik, kifogásokat keres a lakásban található tömérdek szennyes, áthatolhatatlan porréteg, szanaszét heverő mosatlan, kínos bűz miatt. A másik viszont nyugodt szívvel engedi be a nem várt látogatót, mert tudja, megfelelően felkészült: vendégét tiszta szobák, komótos hely, mindig betárolt finomság, frissen főtt kávé várja.

Gondolj bele: mi lenne, ha érted ma csöngetnének? Ebben a pillanatban. Vagy ebben. Esetleg öt perccel azután, hogy ezeket a sorokat elolvasod. Mi lenne az a ki nem mondott szó, amit magaddal vinnél a sírba? Ki lenne az a szeretett személy, akinek nem tudtál megbocsájtani? Melyik lenne az az összetört kapcsolat, amelyiket rendbe kellett volna tenned? Kinek kellett volna többször mondanod: „Szeretlek!”? S ami a legfontosabb: tudnál-e bizalommal, örömmel, szorongás nélkül, színről színre megállni Krisztus előtt tudva, hogy így fog köszönteni: „Jöjjetek Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.” (Mt 25,34)

Kihívás: Rendezd el azt, amit akkor tennél, ha ez lenne az utolsó napod!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Nagypénteki egyperces

12721543_1044663005598821_653335605_n

Ott voltam. Láttam, ahogy végigvonszolja magát a Via Dolorosan az érdes kereszttel a vállán. Hallottam a dühös feszítsd meg kiáltásokat. Éreztem a nép vérszomjtól megrészegült tolongását magam körül. Én ott voltam – és nem tettem semmit.

A Mesterről nagyon sokan hallottak, nem csak Jeruzsálem környékén. Az emberek pletykaszerű hírként beszéltek róla: az ács, aki gyógyít; a próféta, aki halottakat támaszt fel. Mások elmondása szerint a különös férfi, aki Isten nevében beszél. Ám néhányan koholt, becstelen vádakat terjesztgettek. Ő viszont mindig szelíd maradt, mint a bárány, akit ezen a napon a nyírói elé vittek.

Azon a hűvös éjszakán kétségbeesve néztek egymásra a tanítványok. Félelmetes dolgok történtek: Uruk sírt, vért verejtékezett és egész éjjel a földre borulva imádkozott. Aztán hirtelen katonák támadtak rájuk, Jézust keresték, majd megkötözték és elhurcolták. Azonban mindezt Ő némán tűrte.

Déltájt többen kísértük a Mestert a tömegben bujkálva. Jézus megtört. A lelkem zokogott és a szívem százszor megszakadt, miközben folyamatosan néztem Őt. Minden pillanatban odaszaladtam volna, hogy sebzett lábait átöleljem, hogy illatos gyógyírral véres orcáját kenegessem. Le akartam venni a keresztet, hogy a tömeg felé dobjam. De csak néztem és tompán haladtam az árral.

Akkor is ott voltam, amikor a szögeket egy nagy kalapáccsal beleverték az áldott kézbe és lábba. Az arca szinte felismerhetetlenné vált a rászáradt vértől, amit a sok nádütés és a töviskorona okozott. Testét csúffá tették, lényét meggyalázták. A kereszt felállításakor mindenki látta Őt és Ő is mindenkit látott. Látta a közelben síró asszonyokat, a megrémült tanítványokat, a halált kívánó tébolyult népet, Júdás megkésett bánatát és azt, ahogy egykori követői remegve futnak nyomorult életüket mentve.

Gyötrelmektől homályos tekintete végignézte azt is, ahogy te megtagadtad, semmibe vetted és elfelejtetted Őt. Látott és szeretett, amíg feje alá nem csuklott – lát és szeret, amióta újra felemelte dicsőséges homlokát.

A világmindenség legnagyobb csodája és a történelem legfontosabb eseménye: az ISTEN meghalt az emberért!

Kihívás: Köszönd meg, hogy Jézus érted is meghalt a kereszten! Háládat azzal fejezd ki, hogy másnak is elmondod nagypéntek üzenetét: meghalt, hogy a kárhozatból megváltson, hogy örök halál helyett örök életünk legyen!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Böjti egypercesek 7.

rend

Szeretem a rendet. Gyorsabban megtalálom a dolgaimat, ha tudom, hová kell nyúlnom értük. Szívesebben látom vendégül a barátaimat, ha van hová leültetnem őket. Kevesebb a perpatvar a családban, ha nem kell felesleges vitákat indítani arról, hogy néz ki a szobám. A testi-lelki egészség szempontjából is előnyösebb a tisztaság.

Ha rend van körülöttem, az azt mutatja, hogy bennem is rend van.

Ha rend van körülöttem, azzal kifejezem, hogy tisztelem magamat és azokat, akik az életterembe kerülnek.

Ha rend van körülöttem, azzal jelzem Isten felé, hogy felkészültem a csodáira.

Szeretem a rendet. Vágyom a rendet. Értem a rendet.

Vajon miért nem tudom megtartani magam körül?

Kihívás: Tegyünk rendbe egy fiókot, egy elhanyagolt helyiséget, és gondoljunk arra, hogy Isten hogyan akar rendet tenni bennünk!

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Böjti egypercesek 6.

imádság

Néhány évvel ezelőtt imasétára indultunk páran. Kettesével jártuk az utcákat, de nem egymással beszélgettünk közben, hanem Istennel. Figyeltük a mellettünk elhaladó emberek arcát, mozgását, testbeszédét, megpróbáltuk kitalálni, milyen élethelyzetben lehetnek most, és az Úr elé vittük őket. Meglepő volt szembesülni azzal, hogy mennyi meggyötört lélek jött elénk aznap…

Ha megkérdezném tőled, hogyan néz ki az imádságod, valószínűleg nagyon hasonló lenne az enyémhez: kérések halmaza azért, hogy valamennyivel könnyebb, élhetőbb, élvezhetőbb legyen a jelen, elfogadhatóbb a múlt, reményteljesebb a jövő.

Lehetne a mai nap más?

Egy nap, amelyen nem jut eszedbe a saját dolgaidat előhozni?

Egy nap, amelyen minden tekintet, amivel találkozol, közbenjárásra, imádságra, esedezésre, hálaadásra sarkall?

Melyik lesz az ezek közül, amelyik a legmélyebb nyomot hagyja benned?

Kihívás: Imádkozzunk azokért, akikkel a nap során találkozunk!

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára