böjt címkével jelölt bejegyzések

Böjti ige-percek 40.

Tápláló szent kenyér, tápláló drága vér,
Betölti szívemet a végtelen.
Békémnek záloga, lelkemnek otthona,
Formáld át életem, légy velem! (Gável testvérek)

Olvasd el: Mt 15, 21-39

Nagyító alá: Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.” Tanítványai így válaszoltak: „Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők így feleltek: „Hét, és egy kevés halunk.” Mt 15,32-34

Képzelj most magad elé egy elesett, nyomorult állapotban lévő embert, aki akaratán kívül került ebbe a helyzetbe! Milyen érzéseket kelt benned? (Próbáld konkrétan nevén nevezni mindet, amelyik eszedbe jut!)

Figyeld meg, hogy mi történik a testedben, amikor erre az emberre gondolsz! Meg tudod találni magadban, hogy a testednek mely részei reagálnak erre a képzeletbeli alakra és hogyan? Rajzolj egy emberalakot, és jelöld be rajta, hogy hol éreztél valamit, és írd mellé, hogy mi volt az!

Lapozd fel a következő igehelyeket, és keresd meg, mi a közös bennük: Mt 9,36; Mt 14,14; Mt 20,34; Mk 1,41; Mk 6,34; Lk 7,13.

„Szánakozom a sokaságon…”mondja Jézus a mai igénkben is.

Mi az, ami itt szánalomra indította Őt?

Hányan is vannak ebben a pillanatban Jézus körül? És mióta vannak vele?

Milyen kapcsolat lehet Jézus és a tömeg egyes tagjai között?

„nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton”Mire utalnak ezek a szavak? Hogyan tekint Jézus ezekre az emberekre? Mit/kit lát bennük?

Mit tesz Jézus a szánakozásából kifolyóan?

Kire bízza a megoldást?

Honnan van eszköz a megoldáshoz?

A szánalom bibliai értelme nem csupán az együttérző szeretetet, sajnálkozást, részvétet foglalja magába, hanem az ebből fakadó segítőkészséget is.

Az ószövetségi embertan szemlélete szerint az egyes emberi érzések a belső, nem látható szervekhez kapcsolódnak. Az együttérzés, az irgalmasság, a szánalom székhelye elsősorban az anyaméh, amely a születendő életet körbeöleli és védi. Ennek megfelelően a szánalom érzéséből fakadó tett olyan, mint az anyai vagy apai gondoskodás. (Keresztyén Bibliai Lexikon).

Mit tanít ma neked Jézus irgalmas szíve?

Mire mutat rá? Kikre irányítja a figyelmedet?

Mire indít?

Úr Jézus, te ma is ránézel a világra, és azt mondod: „Szánakozom a sokaságon, éhesen nem akarom őket elbocsátani.” Látod, mennyien vannak, ráadásul vadidegenek. Nem mi hívtuk őket. Semmi közünk nincs hozzájuk. Mi is éhesek vagyunk. El is fáradtunk már.

Tudom, Te nem arra vagy kíváncsi, hogy miért nem lehet rajtuk segíteni. Azt kérded, mit adhatunk nekik.

Nézz bele a kezeimbe, Uram! Nem sok az, amim van. Nekem magamnak sem elég. De ha úgy látod jónak, használd fel a Te országodnak építésére. Tégy vele csodát, mint már annyiszor!

Tégy velem csodát! Mint már annyiszor.

Ámen.

Nagycsütörtök lévén eszünkbe juthat egy másik kenyértörős vendégség is (Lk 22,14-20).

Képzeld magad elé Krisztust, az Isten Bárányát, ahogy életének utolsó óráit tölti tanítványaival, barátaival, akik nem három napja, hanem három éve vannak vele, éjjel-nappal.

Mit adhatott neki ez a vacsora?

Képzeld magad elé a tanítványokat! Egy átlagos páskaünnepre készültek, aztán pár óra leforgása alatt elveszítettek mindent, amiben azelőtt hittek.

Jézus, aki számolatlanul tette a csodákat másokkal, aki a teremtés Uraként bármit megtehetett, egyszerűen csak hagyta, hogy megfogják és megöljék.

Mit kaphattak Jézustól útravalóul ebben az utolsó meghitt együttlétben?

És most gondolj a saját életedre!

A nehézségekre, amivel épp szembe kell nézned. A hiányaidra, amik megkeserítik az életedet. A harcaidra, amik kétségeket támasztanak benned. Az útra, ami előtted áll.

Mi lesz, ha nem fogod bírni? Ha nem vagy elég jó, elég ügyes, elég felkészült, elég előrelátó?

Mi lesz, ha egyszer csak kibuksz út közben?

Ki vagy te Jézus számára?

Egy ember a sok milliárd Földlakó közül?

Egy lelkes böjtölő, aki már negyvenedik napja keresi az Ő akaratát?

Egy sokat próbált keresztyén, aki évek óta lesi, hogyan is lehetne a mennyei Atya tetszésére?

Egy kegyelemre szoruló bűnös, aki minduntalan megbocsátásra vár?

Esetleg te is az Ő drága váltságának gyümölcse vagy, küldetésének folytatója, testvére, barátja, munkatársa?

éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton”

Látod: Jézus szíve megsajdult az arctalan tömeg láttán, akik mindössze három napja loholtak a nyomában.

Emlékszel, teérted mennyit küzdött már a Megváltás Ura?

Eszedbe jutnak helyzetek, amikor kicsin múlott, hogy eltűnj a süllyesztőben, és te, valami hatalmas csoda folytán, mégis megmenekültél?

Ott van a neved a markába vésve…

Ott van a neved? A markába vésve?

Böjti ige-percek 39.

Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,
és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. Ámen.
(Assisi Szt. Ferenc imája)

Olvasd el: Mt 11,1-19

Nagyító alá: Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt – mondom néktek – prófétánál is nagyobbat. Mt 11,7-9

Mt 3, 10-12: Mi volt Keresztelő János igehirdetésének sarkalatos pontja? Mire hívta ő az embereket? Miért?

Mire számíthatott, amikor felismerte Jézusban Isten küldöttét? Mit várt Tőle?

Jn 12,47: Mi volt Jézus célja?

Ha a kettőt összeveted, érted-e János kérdését: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”

Mt 3,1.5: Hol tanított Keresztelő János? Bele lehetett botlani véletlenül az utcán járkálva?

„Miért mentetek ki a pusztába?” (7.v.) – Tényleg, mi kelthetett érdeklődést az emberekben? Keresztelő János stílusa? Netán az, amit tanított?

„Szélingatta nádszál” – Milyennek gondolod azt az embert, akit ezzel a képpel lehet jellemezni?

Hogyan neveznéd azt, aki ennek épp az ellentéte? Írj le öt jellemvonást, ami ehhez köthető!

„Puha ruhákba öltözött ember” – kik öltöztek díszes, jó minőségű ruhákba?

Mt 3,4: Milyen volt Keresztelő János kinézete és életvitele?

Szerinted kinek a szavára adnak inkább: egy igénytelen kinézetű szónokéra, vagy egy drága ruhába öltözött főemberére?

Mi vehette rá mégis az embereket, hogy kimenjenek a pusztába? Mi lehetett a céljuk? Mit vártak?

Mt 3,3: Prófétaként mi volt Keresztelő János feladata?

Miről ismert rá Jézusra? (Jn 1,32-33)

Amikor ez a beszélgetés elhangzik, Jézus épp Kapernaumban tanít, János pedig onnan mintegy 200 km-nyire, a Holt-tenger partján levő Machairous-erődben van fogva. Rád milyen hatással lenne, ha egy kétségbeejtő helyzetben bátorítást, erősítést, elismerést kapnál valakitől, akit nagyra tartasz?

Olvasd át újra az igeverseket és a jegyzeteidet!

Mire tanít ma téged Keresztelő János, a megalkuvást nem ismerő, népszerűséget nem kereső, célját állhatatosan követő, önmegtagadó, Jézusra mutató követ?

Mi az, amin változtatnod kellene ennek fényében a saját életedet tekintve?

Beszélj erről Istennel!

János egy nagyon érdekes figura: ma, ha megjelenne a világunkban, felszállna a buszra, besétálna a szomszéd kisboltba furcsa hatást keltene. Talán a maga korában is furcsának tartották, mégis volt benne valami, valami egészen különleges, ami miatt ez a furcsa kinézetű és viselkedésű ember vonzotta az emberek figyelmét… Hallgatták, és hatással volt rájuk…

Néha azon kapom magam, hogy igen kényelmesen elvagyok magamban a hitemmel. Úgy megélem a szobám négy fala között, de nem nagyon viszem ki az utcára. Nagyvárosban élve kicsit más megélni a keresztyénségét az embernek: kis helyen nem sok választásod van, de itt az is lehetsz, meg sok minden más is. Azt hiszem általánosságban úgy ‘kulturáltan’ vagyok hívő: ha kérdezik felvállalom, de nem nyomom mások arcába – az tolakodás. Viszont János példája ma engem önvizsgálatra indít: oké, hogy nem nyomom le mindenki torkán Jézust, nem nyomatom a szent szövegeket addig, míg a velem szemben ülő már fuldoklik tőle – de vajon tündököl-e a személyemen át Jézus szeretete, a hit és a bizalom mások felé? Vajon kimondva, vagy kimondatlanul hírnöke vagyok-e Istennek? Vajon a világi munkámban, életemben megcsillan-e a hitem? És vajon Jézus rám is büszkén mondaná: ez az én prófétám!

Nem mindenki lehet a nagy puszta Jánosa, nem mindenki vezethet százakat, ezreket. Sőt nem is attól leszünk jó próféták, ha unos-untalan Jézusról beszélünk, vagy legalább egy embert naponta megtérítünk – de mindannyian lehetünk Jánosok a mi személyes terünkben, pusztánkban. Bármilyen ijesztő mindenki életében van legalább egy ember, aki követi, figyeli őt. Akit csendben érdekel, hogy te, mint hívő ember hogyan éled meg az életed mindennapjait. Vajon Ő mit lát? És vajon Jézus: szélingatta nádszálat, vagy egy prófétát lát benned, bennem?
Legyen ma az önvizsgálat napja, és tegyük fel magunknak a nehéz kérdést: tényleg látszik rajtam, hogy Istenhez tartozom? Hogy az ő prófétája vagyok?

Böjti ige-percek 38.

Mielőtt kinyitnád a Bibliád: Szólítsd meg Istent saját szavaiddal!

 Olvasd el: Lukács 15

Tanulmányozd: Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédjait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Lukács 15,4-6

Tekintve, hogy ezt az egész hetet egy elmélyült, ugyanakkor ünnepi hangulat szövi át, most még inkább arra szeretnélek bátorítani, hogy szánd rá a kellő időt, és tanulmányozd át az egész Lukács 15-öt, ne csupán a kiemelt igeszakaszt! Csodálatos három kincsből áll ez a rész, ezért hát kérlek, engedd, hogy Isten szóljon hozzád általuk! Merülj el benne, azonosulj a szereplőkkel, s próbáld átélni mindhárom történetet!

Majd, a számodra megfelelő módon, kézzel írott vagy szerkesztett formában, jelöld ki a fent kiemelt igerészből azokat a gondolatokat, melyek mindhárom történetben közösek és/vagy számodra szívhez-szólóak, üzenetet hordoznak!

Segítségképpen elgondolkodhatsz a következőkön:

 Történt veled valami a közelmúltban, vagy a napokban, amire hatalmas szívességként, áldásként tekinthetsz Istentől?

  • Vajon tényleg léteznek élethelyzetek, amikor Isten képes értünk jönni, ha vétkeink elsodornak Tőle? Te hiszel ebben?

Netán veled is történt már hasonló?

  • Mennyire illik bele az Istenről alkotott képedbe a megtérésünkön/visszatérésünkön való örvendezés?

Elhiszed, hogy Isten számára valóban ennyire értékes vagy?

  • Van, hogy akkora hibát követünk el, vagy tesznek velünk szemben, amit mi emberileg nehezen vagy nem is tartunk megbocsáthatónak.
    Elhiszed, hogy Isten akkor is megbocsát, amikor mi már erre nem lennénk képesek?

 Tégy Isten felé egy lépest imában:

Drága Atyám! Köszönöm a Te felfoghatatlan irgalmadat, türelmedet és szeretetedet! Köszönöm, hogy Szent Fiad áldozatának hála „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el…” a Te szeretetedtől! Emlékeztess e szavakra időről-időre és taníts megbocsátani önmagamnak és másoknak! Ámen.

Lehetetlen elmenni amellett, hogy e három történet mennyire összefügg, mégis részleteiben és rejtett mondanivalójukban mennyire különbözőek.

Az elveszett juh története például olyan, mintha Isten azt szeretné értésünkre adni, hogy ha kell, képes még utána is menni a tőle távollévőknek, s nem csupán azokkal törődik, akik már a nyájába tartoznak, hanem utána megy az elveszetteknek is.

Sőt, amikor megtalálta a lelkünkhöz vezető utat, örömében a vállára vesz minket, vagy épp megölel, megcsókol és a legszebb ruhát adja ránk… Hiszem, hogy Isten e példázatok által az ő szeretetét akarja velünk megismertetni.

Ugyanakkor A tékozló fiú történetével, mintha azokhoz is igyekezne szólni, akik már gyermekei, akik már ismerik Őt, de valami miatt eltávolodtak vagy szándékosan elfordultak Tőle.

Mert mindannyiunk életében jöhetnek helyzetek, amikor megfogalmazódik bennünk, hogy ez már helyrehozhatatlan, amikor szó szerint visszamennénk az időben, ha tehetnénk és az egészet máshogyan csinálnánk, de nem lehet…

Van, hogy az embernek csak a vádló gondolatai maradnak. Gondolatok, melyek azt suttogják, hogy ahová jutottunk, onnan nem vezet út semmi jobb felé.  De fel kell ismernünk, hogy ezek a szavak nem Isten sugallatai! Mert: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

Mekkora ígéret ez! Jézus maga jelenti ki, hogy nem csak azért hozta meg értünk az Ő felfoghatatlan áldozatát, hogy életünk legyen, hanem hogy bőségben éljünk! Ne becsüljük alá Isten jóságát! S ne az Ő hatalmas Lényét zsugorítsuk a mi korlátok közé szorított, kicsinyes hitünkhöz, hanem imádkozzunk olyan hitért, mely képes bízni az Ő ígéreteiben! Mely bízik abban, hogy Nála minden lehetséges!

Böjti ige-percek 37.

„Uram, közel voltam Hozzád, mégis elszakadtam”. Virágvasárnap után, amikor mindenki Jézust ünnepelte, pompával, pálmaágakkal, hozsánnával, közeledik Nagyhét utolsó napjainak sötétsége. A dicsőítéstől a megvetésig, megtagadásig. Eltávolodni. Az élet forrásától. Istentől.

Olvasd el: Jer 2, 1-13 

Nagyító alá: “Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az ÚR: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. Az ÚR szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ették, mind meglakoltak, rossz végük lett – így szól az ÚR. Halljátok az ÚR igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége! Ezt mondja az ÚR: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak.” Jer. 2,2-5

Számodra mit jelent hűtlennek lenni? Negatív, vagy pozitív jelentést hordoz ez a szó? Hűtlennek olyasvalamihez lehet lennünk, ami mellett korábban kitartottunk – legyen az a társunk, az elveink, a meggyőződésünk. Mihez lett hűtlen az igeszakaszban Izráel?

  •         A kiemelt szakasz az ifjúkorra emlékeztet. Mit jelent a mátkaság, a mátkaság szeretete?
  •         A be nem vetett föld, a puszta tele van gyommal, nincs benne kitaposott út, ösvény sem, mégis azt írja a fenti fejezet, hogy ilyen terepen követte Istent a népe. Mi ösztönözhette erre?
  •         Mit jelenthet ez: aki a termését ette, mind meglakolt, és rossz vége lett?
  •         Eltávolodni Istentől. Miért nem követte már Őt a népe? Veled történt valaha ilyen? Te mi miatt távolodtál el Istentől?
  •         Mi a leghangsúlyosabb része ennek az igeszakasznak számodra?

Istenem, hadd adjak először hálát Neked, amiért …..

Be kell vallanom, hogy………….

Neked hatalmadban áll, hogy Úrrá légy körülményeimen, saját gyengeségeimen. Kérlek, segíts, hogy…

Olyan az élet, mint egy vízi csatában evickélő hajó. Lehet, hogy tűzszünet van éppen, hallani a sirályokat és látni a vízfelszínen megcsillanó napfényt — jól mennek a dolgok. Van, hogy dörögnek az ágyúk, s bár az egyik fronton minden klappol, a másik oldalon csúnya lékkel küszködik a hajó. Az is megesik, hogy nem érkezel a mélyben ide-oda szaladgálva betömni az egyre szaporodó lékeket. Örök harc a felszínen maradásért. Ilyen az Istennel való kapcsolatunk is.

A vízbe kerülő tárgyak természete, hogy elmerüljenek. Előbb vagy utóbb. Persze lehet hajót tervezni, s építeni, de az mégsem lehet sosem tökéletes biztonságban. Zátonyok, sziklák, viharos szél, rosszul dolgozó legénység — annyiféleképpen lehet pár óra alatt roncs csupán a tengerfenéken.

Ha nem ápolod a kapcsolatod Istennel, léket kap, s elmerülhet a bizalmad, hűséged hajója. Ha nem teszel érte, hogy a víz felett maradj, egyre távolabb kerülsz az életet jelentő levegőtől, míg már nem marad erőd, hogy a felszínre ússz. Haragudhatsz a levegőre, a szélre, a hajóra, a tengerre, vagy a legénységre – ne felejtesd el: te vagy a kapitány a hajódon. A te felelősséged, célt ér-e vagy sem.

Böjti ige-percek 36.

Én Uram, én Istenem,
Vedd el tőlem mindenem,
Ami gátol feléd!
Én Uram, én Istenem add meg nékem mindenem,
Ami segít feléd!
Én Uram, én Istenem fogadd el az életem,
Hadd legyen egészen a Tiéd!
Én Uram, én Istenem fogadd el az életem,
Hadd legyek örökre a tiéd!

Olvasmány: Mt 21, 1-11 és Mt 23, 37-39

Nagyító alá: Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok. Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az ÚR nevében jön! Mt 23, 37-39

Jeruzsálem magyarul azt jelenti, a béke lakása. Jézusnak mégis panasza van ellene. Járjunk utána Jézus panaszának!

  • Keress az Ószövetségben legalább egy prófétát, akit megöltek Jeruzsálemben! (2Kir 21)
  • Keress valakit, akit megköveztek azért mert Jeruzsálemben hirdette az evangéliumot! (ApCsel 7, 54-60)
  • Keress legalább 2 szakaszt a Bibliában, ahol Isten össze akarja gyűjteni az övéit!
  • Írd meg az istenkapcsolatod történetét röviden. Gondolj vissza, mi az első emléked Istenről? Hallottál róla valakitől? Esetleg megtetszett egy ének, egy ünnep a templomban? Folytasd a történetet – mi történt az évek során? Közeledtél Hozzá vagy távolodtál Tőle? Mikor tapasztaltad meg, hogy megszólít? Emlékszel még az első igeversre, ami szíven ütött? Hányszor voltál keresztyén táborban/csendesnapon/ istentiszteleten, amikor Isten magához akarta gyűjteni az övéit? Hagytad neki, hogy ezt tegye? Nem kell sorban válaszolnod ezekre a kérdésekre, de talán segítenek elkezdeni. Egészítsd ki őket a saját kérdéseiddel, hogy történeted minél teljesebb legyen. Gondolkozz rajta egy napig: mi maradhatott ki? A nap folyamán pótold azt, ami még eszedbe jut.
  • Nemsokára itt a böjt vége. Hogy szeretnéd befejezni a történeted?

Jézus panaszt mond, Lukács szerint egyenesen sír (Lk 19,41) Jeruzsálem felett. A város, amely a béke ígéretét hordozta magában, a békétlenség és erőszak helye lett, mindent befogadott, csak Istent nem. Ezért mondja ki Jézus elhagyottá (pusztává) lesz a ti házatok. Nem azért, mert Isten meggondolta volna magát és már nem szereti a választott népet, hanem pontosan azért, mert kitartó szeretete ellenére a nép nem akar hozzátartozni: „… ti nem akartátok …”

Virágvasárnap van és Jézus bevonul Jeruzsálembe. A nép sokmindent akar, vár és remél, ennek jelét is adja, amikor kitörő örömmel fogadja Jézust. Az ünneplő sokaságban pedig Jézus egyedül marad, meg nem értett Messiásként. Tudja, hogy ez az ünneplő nép a vesztébe rohan, mert kapaszkodik mindenbe, csak az Emberfiát utasítja el, Akire pedig igazán szüksége lenne. És pont ezért a nép, aki jólétet és örömöt, győzelmet és függetlenséget vár a szamárháton bevonuló Jézustól, hamis elvárásaival a saját pusztulását pecsételi meg.

Vigyázzunk a virágvasárnapi pillanatokkal, amikor meglátogat bennünket Isten. Talán egy igehirdetés, egy igeszakasz, egy ének, egy istentisztelet által. Esetleg egy tragédia által. Vigyázzunk, mert a meglátogatás ideje véges és ha nem használjuk ki, akkor pusztává, elhagyatottá válhat a mi életünk is.

Jeruzsálemben van egy kápolna, aminek a neve Dominus Flevit (Az Úr sírt). Padlóján található a fenti mozaik, amely emlékeztet Jézus panaszára: „… hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk a szárnya alá gyűjti a csibéit …” Téged hányszor akart összeszedni darabonként az Úr? Hányszor akarta megeleveníteni elfáradt, elszáradt életed, hited?

Virágvasárnap legyen közös sóhajunk: „Tudom, Uram, hogy akartad, de én nem akartam. Kérlek, fogj hozzá még egyszer”.