bizonyságtétel címkével jelölt bejegyzések

Kősziklából vizet

dsc_0121

„Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt nekik, megnyitja a kősziklát, és víz ömlik belőle.” (Ézs 48, 21)

Emlékszem megtérésem idejére. Kétségbe voltam esve, nem volt semmi reményem arra, hogy magamtól jóvátegyem mindazt, amit elrontottam. Isten mégis megszólított, és megmutatta bűneimet. Bevallottam neki mindent, és úgy éreztem magam, mintha hatalmas kövek estek volna le a szívemről. Megtisztultam. Megtanított valami olyanra, amit előtte nem is képzeltem. Ültem a régi, kopott templompadban, és örültem, hogy valóban szól hozzám a Teremtő. Boldogság töltött el: megszabadultam! „Istennel semmi sem lehetetlen! A rablónak is nekirontok, a falon is átugrom!”

olvasás folytatása

Mihez kezdjek?

dsaa

Akkor magába szállva így bánkódott: Hány béres dúskál ennivalóban atyám házában, én pedig itt éhen veszek! Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Fölkerekedett tehát és visszament atyjához…” Lk 15,17-20

Olvasva a fenti igerészt, sokakat biztos a már megint érzés kerített hatalmába. Persze, hogy a Biblia egyik szép példázata, de sokaknak már lerágott csont..

olvasás folytatása

Apály-dagály

cremallera

Ülök a gép előtt, és már-már gépiesen végigkattintgatom a kedvenc fészbúkos oldalaimat. Az egyiken elém jön egy kis videó. Nézem, és hallgatom közben a zenét. És nem értem. Egy ember kisétál a tengerpartra (máris giccses), és több mint egy percig mást se csinál, csak sétál. De a zene bejön, így hát tovább nézem. És akkor a fickó fogja a kis gereblyéjét, amit magával cipelt a tengerpartra, és elkezdi gereblyézni a homokot… Na, ennek is agyára ment az a kevés napsütés! De akkor már kezd tisztulni, mit is szeretne. Mezítláb van, óvatosan lépked, és szépen, egyenletesen, sokáig húzogatja a kis gereblyét. Nyomában pedig minták születnek. Kacskaringós csigavonalak. Egyre több és több és szebb. Lassacskán az egész partszakasz egyetlen szépséges minta. Szemet gyönyörködtető. De akkor a férfi felhúzza gumicsizmáját, felbaktat egy sziklára, és mosolyogva nézi alkotását – és annak pusztulását. Ugyanis alkonyodik, és jön a dagály. S a hosszú percek, órák kitartó, óvatos munkáját homokszemről homokszemre mossa el a sós víz.

olvasás folytatása

Értékes tragédia

falling_w1

Már majdnem egy éve történt… Szeptember másodika volt. Ha akartam, ha nem – vissza kellett költözni a koliba. Vissza az egyetemre, új tanév, új kezdet, újabb nehézségek… Nem volt ínyemre az indulás. Úgy beszéltük meg, hogy most én vezetek. Csak 100 kilométer az út: nem egy ördöngösség. Az idő szép és tiszta volt. Semmilyen baljós előérzetem nem volt. Még édesanyánk is elkísért, meg akarta nézni, hol tanulok. Tehát hárman ültünk a kocsiban: bátyám, édesanyám, és én – a kormánynál. Az út fele már mögöttünk volt. Egy órán belül odaérünk, ha minden jól megy…

olvasás folytatása

Hit másodkézből

10510138_10203219884235679_1917586806_n

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent.  A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. (Jn20,24-25)

Szekönd-hend világban élünk. Használt autók, bútorok, ruhák, lábbelik – ha nincs elég pénzed az újra, vedd meg használtan, másodkézből. Ki van próbálva, működik. Másnak jó volt, neked miért ne lenne az?

olvasás folytatása