bibliaolvasás címkével jelölt bejegyzések

Ezt hiszem az isteni iránymutatásról

Vasárnap az istentiszteleten arról volt szó, hogy honnan ismerheti fel a keresztyén ember minden kétséget kizáróan az isteni vezetést. Volt szó például a számomra is ismerős „igét kaptam” típusú életvitelről, és arról, hogy milyen könnyen félre tudjuk vezetni saját magunkat, ha a Bibliát horoszkópként használjuk. Mivel a mindennapi hitéletünket nagyban meghatározó kérdés az, hogy hogyan képzeljük és hogyan „használjuk” a Szentlélek irányítását, úgy gondoltam, én is megosztom a saját perspektívámat.

olvasás folytatása

Légy boldog hallgató!

Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” (Jel 1:3)  

Amikor először olvastam ezt az Igét, egy lelkész volt a szemeim előtt, aki egy közösség előtt felolvas a Szentírásból. (Nem tudom, hogy neked, aki ezeket a sorokat olvasod, milyen gyülekezeti élményeid vannak, de nekem a legtöbb ilyen emlékemre cseppet sem lehet elmondani, hogy BOLDOG…)  Elképzelem, ahogy a lelkipásztor nagy komolyan bejelenti, hogy honnan veszi a prédikáció textusát, majd némi komorsággal felolvassa a kiemelt igeverseket. Ez  idő alatt pedig a hívek nagy szomorúan  vagy éppen álmosan, kimerülten hallgatják, nem is arra figyelve, hogy mi hangzik el. Természetesen vannak boldogsággal teli élményeim is, hála Istennek, de sajnos nem ezek a dominánsak.

olvasás folytatása

A Bibliát nem Nekem írták, Értem írták…

Nemrég részt vettem egy előadássorozaton, amely a keresztyénséggel szembeni legnagyobb ellenvetéseket dolgozta fel. A sorozatot egy rövid felmérés előzte meg, mely során megkérték az utca emberét, fejezze be a mondatot: Én hinnék, de… A leggyakoribb válaszok között volt például, hogy „nem tudok hinni egy olyan Istenben, aki ennyi szenvedést megenged”, vagy hogy „a keresztények szűklátókörű képmutatók”, és az is, hogy „a tudomány ellentmond a Bibliának”. Az a fajta előadássorozat volt ez, amiről az ember millió gondolattal tele távozik, amelyek még sokáig foglalkoztatják. A fentiek mindegyike megérne, mondjuk, egy TeSó blog bejegyzést, egyetlen üzenet viszont azóta is velem maradt, és minden este, amikor kinyitom a Bibliám (a telefonomon), eszembe jut: nem nekem írták, értem írták.

olvasás folytatása

Öröm az igében (3)

(Az első rész eléréséhez ide, a másodikhoz ide kattints)

Young blond man reading the Bible with bright green background

Ha megvan a megfelelő hely, az erre rászánt idő, már azt is tudod, mit fogsz olvasni, és meg is szólítottad az ige Urát imádságban, akkor indulhat is a munka. Talán kicsit rossz szájízzel fogadod ezt a szót: munka. Igen, az. Befektetett idővel és energiával jár, figyelmet igényel, vagyis hogy ott légy az elméddel és lelkeddel egyaránt. Munka ez – de milyen csodálatos munka! És nem vagy egyedül hagyva benne. Ott van a Lélek, Aki munkálkodik benned az igeolvasás perceiben. Ettől lesz ez más, mint egy iskolai kötelező olvasása. A munkafolyamat pedig általában nálam így megy:

olvasás folytatása

Öröm az igében (2)

(Az első részt itt találjátok)

Bible and Coffee Mug [166764]

Aki már főzött, az tudja, hogy az előkészületek éppen olyan fontosak, mint a főzés maga. Ahhoz, hogy valamilyen finomságot el tudj készíteni, nem spórolhatod meg a tisztítást, hámozást, hántást, felnyitást, apróra vágást, s az erre szánt időt sem. Valahogy így van ez a bibliaolvasással is. Ha csak beleugrasz, hirtelen kezedbe veszed azzal a céllal, hogy „Na, most akkor üzenj valamit, Uram!” – nem valószínű, hogy megtörténik. Persze megtörténhet. Viszont akkor a végeredmény olyan lesz, mintha héjastól főznéd meg a krumplit, és aztán azon vinnyogsz csodálkozva, hogy miért nem sikeredett ez finomra.

olvasás folytatása