beszéd címkével jelölt bejegyzések

„Ne légy ilyen lekezelő velem!”

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép hegyvidék gazdag erdőkkel. Itt éldegélt egy őzgida őzmamájával, nem szenvedtek hiányt semmiben. Az őzgida azonban vágyakozva nézegette a távoli, gyönyörű kék hegyeket, és kicsi szíve minden melegével oda vágyott.

Ismeritek ezt a történetet? Nem mesélem tovább. A sztori röviden annyi, hogy a buta gidácska útnak indult, otthagyta otthonát, hogy a kék hegyeket elérje. Amikor viszont odaért s körülnézett, saját gidakori otthonának távolba vesző csúcsait látta ugyanolyan kéknek.

olvasás folytatása

Számolj háromig

13081865_1031873100222632_519960131_n

Őszinte leszek: nem szeretem, ha arra intenek, hogy fogjam be a szám. Ha édesanyám, egy közeli barátom mondja, legtöbbször egyszerűen nem hallgatok rá. De nemrégen tanácstalanul álltam meg. Isten súgta, hogy jobban tenném, ha türtőztetném az indulatom, és lenyelném a békát. Rögtön kerestem a kibúvót, hogyan mondhatnék ellent Neki. Ha igazam van, miért hallgassak?

olvasás folytatása

Böjti egypercesek 16.

exhale-good-things (1)
Felirat: underthebluedoor.files.wordpress.com

Óriási erővel bírnak a szavak. Amilyen megfelelőek pusztító eszköznek, pont olyan tökéletesek a gyógyításra és az életadásra. Sokszor bele sem gondolunk, hogy milyen hatást keltünk a fecsegésünkkel, vagy a cinikusan odavágott megjegyzéseinkkel. Több ember lassan épülő önértékelését romboltuk már össze, mint hinnénk. Késsel hasítottunk a hátába annak, akinek újból és újból lekicsinyeltük a munkáját egy-egy szánakozó mosollyal. Kritizáltuk, semmibe vettük, bagatellizáltuk a másikat, miközben nem is ismerjük igazán.

„Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít. Péld 12,18

Isten hatalmas felelősséggel együtt ajándékozta nekünk a szavakat.

TeSó, nézz körül! Sokan simogatásra vágynak, te pedig még egyet taszítasz rajtuk lefelé a lejtőn. Mások lelkének egy elismerő bólintás is jól esne, közben a te gúnyos kacajodat kapják meg. A melletted lévő talán pont arra vár, hogy szavakkal is dicsérd, és te közönnyel vagy újabb elvárásokkal válaszolsz.

Sok embernek nehezebb, mint neked. Tedd hát jobbá a mai napjukat! Talán tényleg csak egy elismerés, buzdítás vagy kedves megjegyzés kell ahhoz, hogy valaki új erőt kapjon felülről – általad.

Kihívás: Ma keressük az alkalmat arra, hogy elismerjük valakinek az erőfeszítéseit!

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

A meghallgatás művészete (2)

Ha valaki megtisztel minket a bizalmával és beavat féltett gondolataiba, fájó élethelyzetébe, tanácstalanságába, akkor el kell őt fogadnunk olyannak, amilyen; meg kell próbálnunk együttéreznünk vele, illetve tudni kell értő figyelemmel meghallgatni őt. Ez a legfontosabb, amit tehetünk, viszont el jön az az idő is, amikor meg kell szólalnunk. „Mint az aranyalma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige” – olvashatjuk a Példabeszédek könyvében. Nos, így van ez a leglkigondozásban is: a helyén mondott szavak aranyat érnek, ellenben vannak olyan szavak és mondatok, amelyek ronthatnak a beszélgetőpartner feldúlt vagy szomorú hangulatán. (Komplex lelkigondozói diplomát ugyan nem adhatok, inkább csak felhívnám a figyelmet arra, hogy melyek azok a megszólalási formák, amelyeket érdemes kerülni.)

muvesz1 olvasás folytatása

Zene a fülnek

Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. (Péld 25,11)

Egyik férfiismerősöm egyszer azt kérdezte tőlem: miért van az, hogy a nők nem tudják befogni a szájukat? Amikor kérdően ránéztem, elmesélte, hogy este fáradtan esett haza, éhes volt, a feje zsongott a sokféle impulzustól, ami napközben érte. Csendre, nyugalomra, feltöltődésre vágyott. És akkor előpattant a párja, telecsicseregte a fejét, és csak faggatta, nyúzta. Persze nagy patália lett a beszélgetés helyett. Sokszor kerül szóváltásba a párjával azért, mert az csak fújja a magáét, és nem veszi észre, hogy nem segít vele. Vagy meggondolatlanul perel, vagy nem alkalmas az időpont, vagy olyan hangnemben teszi, amitől ő rögtön viszonttámadásba lendül.

Nem hiszem, hogy csak náluk probléma ez.

Furcsa, pedig a nőkben van egy érzékeny kis műszer, ami képes letapogatni a másik lelkiállapotát. Egyik erősségünk az empátia, az anyáskodás, a megértés. Hogy lehet az, hogy időnként kikapcsol ez a műszer? Lemerül az akku? Meghibásodnak az alkatrészek? Porszem kerül a fogaskerekek közé?

Bevallom, én sokszor vívódom azon, hogy mit mondjak, hogyan tegyem, és főleg mikor. Kimondva valahogy mindig másképp csengenek a szavak, mint a fejemben. Sokszor bánkódom, amikor gyorsabban jár a szám, mint az agyam.

4714268_orig

olvasás folytatása