anyák napja címkével jelölt bejegyzések

Előttem vannak falaid

„De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! 

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.” (Ézs 49,14-16)

A választott nép életét és hitét két alapvető történelmi tapasztalat formálta: az egyik, amikor Isten megszabadította őket Egyiptomból, a másik pedig a babiloni fogságból való kiszabadítás emléke. Az elsőnél megszületett a nép, a másodiknál pedig felnőtt. Ez az igeszakasz, mondhatni így is: a nép kamaszkorában született, a felnőttkor küszöbén. Ezért is indul egy nehéz megállapítással – a fogságban lévő nép kétségek között kiált fel: megfeledkezett rólam az én Uram!

olvasás folytatása

Anyák

Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől. Máté 20,20-21

Ebben a rövidke igében benne van az anyaság lényege: az önfeladás. Zebedeus fiainak anyja Jézushoz megy, hogy kérjen. A két legjobb helyet kéri az Isten országában: a Jézus jobb és bal keze felőlieket. De nem magának kéri ezeket. A fiainak. Ő nem fontos, magának nem kér semmit. Ő megelégszik azzal is, ha háttérben marad, csak a két fiát Jézus mellett lássa.

olvasás folytatása