áldás címkével jelölt bejegyzések

Böjti ige-percek 19.

Biblianyitó imádság: Uram, te ismered a gondolataimat, a bűneimet és a gyengeségeimet, és tudod, milyen nagy szükségem van arra, hogy szólj hozzám. Add, hogy a Bibliámmal együtt a szívem is ki tudjam nyitni előtted, hogy a szavaid gyógyíthassanak, vigasztalhassanak, bátoríthassanak és taníthassanak.

Olvasd el: Jób 1

Nagyító alá: „Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Fiaid és leányaid lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában. De hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!” Jób 1, 16-21

Jób története talán a Biblia legrégebbi tanítása. Nem ismerjük biztosan a könyv íróját, és egész pontosan időben sem tudjuk elhelyezni a történteket – valamikor Ábrahám idejében játszódhat – de annyi bizonyos a Biblia tanítása szerint, hogy Jób valóságos személy volt, és története az keresztyén hit egyik legtöbbet vitatott kérdését hozza elénk: miért engedi Isten, hogy gyermekei szenvedjenek?

Olvasd el Jób könyvének 1. részét, és gondolkodj el az alábbi kérdéseken!

A fejezet elején egy mennyei kép tárul elénk: ott van Isten, a Föld irányítója és igazgatója, előtte pedig megjelennek az istenfiak, és velük együtt a Sátán is. Milyen kapcsolatról árulkodik Isten és a Sátán között az itt lezajló beszélgetés?

A Sátán a történet szerint arról érvel a Teremtőnek, hogy az ember csak addig istenfélő és feddhetetlen, ameddig azt tapasztalja, hogy az Úr cserébe megáldja munkáját és életét. Amint azonban valami tragédia éri, vagy úgy érzi, hogy imái sorra nem kerülnek meghallgatásra, elveszti a bizalmát a Mindenhatóban és hátat fordít neki. Miért hibás, ha így gondolkodunk az Úrról?

Isten végül megengedi a Sátánnak, hogy Jób minden ingóságát, összes hozzátartozóját elpusztítsa. Mi jó származhat ebből a sok szenvedésből Isten szempontjából? Mi a célja Jób viszontagságainak?

És vajon mi a célja a mi életünk tragédiáinak? Isten üzenni próbál nekünk általa, vagy büntetni akar, esetleg Jóbhoz hasonlóan próbára tenni a hitünket?

Ma nem a csendes, mozdulatlan pusztában vagyunk, hanem abban, ahol vihar dúl, ami csak pusztulást, hiányt és fájdalmat hagy maga mögött. Jób csupán néhány óra leforgása alatt elvesztette mindenét. A marhákat és a szamarakat a sébaiak, a tevéket a káldeusok vitték el, a juhokat pedig a tűzvész pusztította el. A legnagyobb gyilkos mégis a puszta volt… A puszta felől érkezett az a szélvihar, amely megölte mind a tíz gyermekét. De Jób ezek közül senkit nem okol a veszteségekért: sem a szolgákat, amiért nem őrizték éberebben az állatokat, sem a pusztai időjárást. Minden másodlagos ok lényegtelen. Az Úr volt az, aki adott, és az Úr volt az, aki elvett.

Gyászol, de közben tudja, hogy meztelenül, üres kézzel érkezett ebbe a világba, így mindene, amije csak volt, Isten nagylelkű ajándéka volt. Ha most kevesebbje van, mint néhány órával ezelőtt, még akkor is többje van, mint amivel a világra jött, és többje, mint amit magával vihetne a túlvilágra.

Az Úr adta… Legyen ma ez a „mantránk”. Amit az Úr ad, az ajándék – vagyis nem érdemeljük meg. Ezért értelmetlen büszkének lennünk, ha valamiből több vagy jobb jutott nekünk, mint valaki másnak. Viszont könnyebb visszaadnunk neki értékeinkből, ha tudjuk, hogy mindenünk Tőle származik, mert az Úr adta…

Áldott legyen az Úr neve.

Megelőlegezett boldogság

spring-park-sunlight-forest

Sokáig tartott a tél, elegünk van már a sötétségből, a hosszú éjszakákból. A hibernált természet és a mi sokszor fagyos lelkünk úgy vágyik már a tavaszra…

Tegnap kisütött a nap. Olyan volt látni az áradó fényt, mintha nyári kánikulában nyújtott volna valaki egy pohár hideg vizet nekem.

Táncóra. Tanterem. Kora délutáni órák. Felfigyeltem egy hatéves kislányra, aki táncfoglalkozás közben a beszűrődő napsugarakat akarta megérinteni. Becsukott szemmel próbált fel-felszökkenve megmarkolni egy-egy sugárnyalábot. Közben pedig mosolyogott.

olvasás folytatása

Böjti egypercesek 37.

hear-voice-prayer-wallpaper_1280x800

  1. Ma hálás vagyok a reggelért, még ha átvirrasztottam is az éjszaka jelentős részét. Kaptam még egy napot a kegyelmi időből.
  2. Hálás vagyok az ágyamért, takarómért, ruháimért, mert van mibe felöltöznöm, takaróznom.
  3. Hálás vagyok az időért. Ha esik, elővehetem a könyvet, amit éppen olvasok és belemerülhetek, míg az esőcseppek az ablaküveget csapkodják. Ha jó az idő, nekilátok a kerti munkáknak.
  4. Hálás vagyok a szomszédaimért. Akkor is, ha olykor ők teszik próbára leginkább a kevés kis türelmemet. Mégis köszönöm, hogy vannak.
  5. Ma hálás vagyok a gyülekezetért, ahol lelkész lehetek. Érzem, hogy folyamatosan gondolnak rám és én is gondolok rájuk. Ha nehéz is, de jó velük.
  6. Hálás vagyok a barátaimért, akik fontosnak tartják, hogy keressenek és akiket én is kereshetek. Köszönöm, hogy megoszthatjuk az életünket egymással.
  7. Hálás vagyok a menyasszonyomért.
  8. Hálás vagyok a szüleimért, hogy élnek és éppen egy betegségből lábalnak ki.
  9. Hálás vagyok, hogy mindezekért hálás lehetek.
  10. Hálás vagyok, hogy nem elég tíz pont, hogy összefoglaljam, mennyi mindent kaptam a mai nap – pedig még ki sem léptem a házból. Köszönöm, Istenem.

Kihívás: Sokszor nem tudod, mennyi mindened van, amíg hálát nem adsz és nem áldod Istent mindenedért. Tedd meg ezt ma és hozzám hasonlóan te is készíts egy listát! Téged ma mivel ajándékozott meg Isten?

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Böjti egypercesek 22.

positive-thoughts-12

Annyi rossz hír vesz körül bennünket. A híradóból csupa erőszakos, elkeserítő információ árad. Ami jó – az nem is hír. Lassan megszokjuk, hogy a tanár, de még a barát is csak a rosszat veszi észre bennünk. És a jótetteinkért nem dicsér meg senki, a rosszak miatt azonban rögtön kapjuk a kritikát. Még mi, keresztyének is előszeretettel beállunk a sorba, ha kritizálni kell.

Egy ideig jártam egy olyan gyülekezetbe külföldön, ahova csupa halmozottan hátrányos ember járt. Börtönből szabadultak, kábítószerfüggők, prostituáltak, szellemi és testi fogyatékosok. Különleges élmény volt velük együtt dicsérni Istent. Az istentisztelet komoly része mindig azzal kezdődött, hogy jó híreket lehetett megosztani egymással. Mindenki elmondhatta mi jó történt vele az elmúlt héten. És mindig volt mit megosztani. Általában 8-10 ember állt fel, és sorolta el, hogy mennyi jót tett vele Isten a héten.

Kedves olvasó, így ismeretlenül is tudom, hogy jobb helyzetben vagy, mint ezek az emberek voltak. És ők mégis megtalálták az okot a hálaadásra. Ilyeneket mondtak: „Lementem a boltba, és én vettem meg az utolsó vekni kenyeret.” Vagy ezt: „Hazamentem, és a kutyám majd kiugrott a bőréből, úgy várt.” Meg ezt is: „A nővéremnek kisbabája született, nagybácsi lettem.”

Egyszer egy hideg téli este vonaton utaztunk a barátaimmal. A társaság panaszkodott, hogy milyen koszos a vonat. „Alig lehet kilátni az ablakon, olyan retkes. Nem igaz, hogy nem lehet megtakarítani.” Addig tartott a panaszkodás, míg valaki meg nem szólalt: „Örüljetek, hogy van ablak. Ha nem lenne, akkor most nagyon fáznánk.”

Mi lenne, ha megpróbálnánk változtatni a beidegződéseinken ebben a böjti időszakban? Ha nem csak a rosszat vennénk észre, hanem a jót is. És tudatosítanánk magunkban, hogy mennyi mindennel megáldott Isten. A látás, a hallás és a többi érzékszerved mind egy-egy csoda. A tudatod, amivel felfogod és értelmezed a világot magad körül – áldás. A tested, amely milliónyi kémiai folyamatot végez percenként és az idegek pályáin szédítő sebességgel száguldó elektromos jelek – Isten mesterműve. Az emberek körülötted, akik szeretnek, megbecsülnek, és segítenek, ha bajba kerülsz – Isten ajándékai számodra. Igen, még a szüleid és a tesód is, bármennyire bosszantanak néha. A barátok és a munkatársak, akik tűrik a hibáidat, és egy kávé mellett megoszthatod velük a lelki gondjaidat – Isten eszközei.

Vedd észre ezt a sokféle áldást magad körül! És mondd el nekik is, hogy milyen fontosak neked! Mondd el a kedvesednek, hogy milyen boldog vagy mellette! A munkatársadnak, hogy milyen jó vele együtt melózni, vagy a boltban az eladónak, hogy milyen jól végzi a munkáját. El sem hiszed, milyen csodákra képes egy kis figyelmesség, egy jó szó.

Minket, keresztyéneket Isten örömhír-mondóknak hívott el: hogy meglássuk és elmondjuk a jót. Vannak elegen, akik a rossz híreket szajkózzák. Te mondj ma jó hírt! Evangéliumot.

Kihívás: Keresd a jót! Figyelj arra, milyen jót kaptál Istentől: család, barátok, munkatársak stb. Mondj el legalább egy dolgot valakinek a nap folyamán, amiben Isten szeretetét ismerted föl.

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Válaszd a nehezebb utat!

„Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki…”
1Mózes 12,1–4a

gd.org-pic-82

 Mostanában sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy menni vagy maradni. A TeSó blogon is olvashattatok már erről. A lehetőségek egyre inkább beszűkülnek Kárpátalján. A megélhetés szinte lehetetlen. Az emberek rá vannak kényszerítve, hogy külföldre menjenek dolgozni. Sokan úgy indulnak el, hogy nem is tervezik a hazatérést.

olvasás folytatása