alázat címkével jelölt bejegyzések

A megalázó üldöztetés

Fotó: Nicolae Rosu, Unsplash

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Mát 5,10)

Mikor a Hegyi Beszédet olvasom automatikusan aláfestő zene kapcsol be a fejemben, de ennél az igeversnél különösen felerősödik a hatása. Megjelenik előttem egy erős, dicsőségteljes Pál karakter, aki megviselten, leharcolva, tetőtől talpig befedve az út porával tör előre a menetszélben az Utolsó mohikán zenéjére. Vagy valami ilyesmi.

Jó lenne ezt hinni. Hogy Isten igéjét képviselni ilyen nemes és felemelő, és az üldöztetés valami rambós életveszélyt jelent. De igazából ez nem így van (azoktól a kivételektől eltekintve, akiket tényleg így üldöznek).  Ez az üldözés most csendes ellehetetlenítés. Meg megalázás. Megalázás dögivel. Azért, mert te nevetségesen buta vagy, hogy egy idejétmúlt buta mesét próbálsz áttolni az embereken. Azért, mert te a legnagyobb tragédiák között is képes vagy átszellemülten, elvetemült tekintettel előtörni, és közben még másokat is felemelni, ha kell. Mint az a bizonyos „Fegyvertelen katona”. Mint aki tényleg teljes szívvel hiszi, hogy tudja azt az igazságot, amiért érdemes felkelni. És azért, mert a teljes elfogadás és tolerancia világában te képes vagy határozottan és szilárdan kiállni valami mellett, és csak amellett az egy mellett. Akkor is, ha csőlátású gonosz diszkriminatív mocsoknak bélyegeznek, mert nem vagy hajlandó Mohamedet Jézussal egy képre rajzolni.

olvasás folytatása

Alázatra tanítva

Elég nehezen viselem el, ha főnökösködnek felettem, pattognak és parancsolgatnak nekem. És itt nem a bölcs vezetői irányításra gondolok, hanem arra a bizonyos fület és lelket sértő hangvételre, amit a hatalom által megbűvölt emberek engednek meg maguknak – feltételezésük szerint szükségszerűen és jogosan. Ha ezt bárhol magam körül csak megneszelem, pillanatok alatt sercegő bombává válok. Viszont hatalmas volt a meglepetésem – inkább szégyenérzetem – akkor, mikor azzal szembesültem, hogy ezt a hangot és ezt a magatartást én is képes vagyok produkálni. Vezetőként vagy bármiféle hatalommal, többlettel, dominanciával rendelkezve sokszor átalakulhat a kép, és a korábban megértett személy a pillanatok töredéke alatt válhat elítélendő magatartásúvá. Ijesztő tud lenni, mennyire túlnőhet rajtunk a hatalom, nyilvánuljon az meg a munkahelyen, az iskolában, a családban vagy épp a baráti körben. Ha nyeregben vagyunk, hajlamosak lehetünk elfelejteni, milyen a pálya szélén állni, elfelejteni kérni, megérteni, dicsérni és biztatni.

olvasás folytatása

A legkárosabb bűn

kutyas-kep [180135]

Tudjuk, hogy Isten kegyelmes és minden bűnt megbocsát: ilyen értelemben a szemében minden bűn egyenlő. Abban viszont nagy különbségek vannak, hogy az egyes bűnökkel mennyire ártunk embertársainknak. A kapzsisággal például legtöbbször csak saját magunknak okozunk problémákat hosszú távon, míg a házasságtörő ember egy egész családot tehet tönkre.

olvasás folytatása

Adventi alázat – alkalmi bocsánat

Nem futhat el a gyors, a vitéz sem menekülhet meg.
Jeremiás 46,6a

Nature-medieval-knights-tags-kni

Ez volt az az ige, amelyet az Úr Jeremiás szívére helyezett Egyiptom ellen. Szól az üzenet: nincs menekvés. Bizony oka van annak, hogy nem futhat el a gyors, és a vitéz sem menekülhet meg. Oka van, ahogyan minden ítéletnek, mégpedig a nem Isten szerint való élet, az Isten ellen való élet. Nagyon nehezen tudjuk elfogadni azt, hogy Isten képes megbüntetni az engedetlenséget. Sokan hisszük, hogy Isten kegyelmes. Annyira kegyelmes, hogy minden bűnösön megkönyörül. Hisszük azt is, hogy szeretetteljes, hiszen minden bűn ellenére feltétel nélkül szeret. Hisszük azt is, hogy Isten megbocsátó, mivel mindenkiért elküldte egyszülött Fiát. Persze ez így igaz; de hisszük azt is, hogy az Isten nem tűri meg a bűnnek semmilyen formáját? El tudjuk fogadni, hogy Ő megbünteti azokat, akik sorozatosan visszautasítják a szavát, és nem az Ő akaratát cselekszik? El tudjuk fogadni azt is, hogy ha az Úr ítél, akkor bizony nincs menekvés?

olvasás folytatása