ajándék címkével jelölt bejegyzések

Felkentjének hatalmat ad

Van néhány dolog, amit fontos észben tartani a karizmákkal kapcsolatban:

A lelki ajándék nem elérni való cél, nem ékszer, nem értékmérő, hanem használatra kapott munkaeszköz. Ha valaki szereti a mindenható Atyát, ott ég a szívében az evangélium tüze, és kész alárendelni magát a Szentlélek vezetésének, szélesre tárul előtte a világ. Lelki tartalmú írásokat olvasgatva senki nem tudja meg, milyen nagy dolgokra rendeltetett, vagy hogy Isten mire képes. Az ajándékok szolgálat közben válnak érzékelhetővé.

Ezek az ajándékok minden esetben kegyelmi ajándékok: annak is, aki felé szolgálnak vele, de főleg annak, akin keresztül Isten elvégzi a feladatokat.

Az ajándékok között nincsen rangbeli különbség. Nem ér többet az, aki látványos, bámulatos dolgokat végez, mint az, aki a háttérben, észrevétlenül munkálkodik. Isten szemében mindössze két kategória van: engedelmesség és engedetlenség.

Szeretet, alárendeltség, odaszánás nélkül a legcsodásabb ajándék is legfeljebb ámulatba ejtő emberi produkció. Isten célja nem a kényeztetés vagy szórakoztatás, hanem a lélekmentés.

„A világ telve van csodákkal és ő maga a legnagyobb csoda.” (Augustinus)

olvasás folytatása

Értelem lelke

reasonablefaith

Nem emlékszem, mikor kezdtem el különbséget tenni a dolgok között. Talán akkor, mikor az anyaméhben megtanultam ráérezni édesanyám rezdüléseire, átvettem a hangulatát. Vagy akkor, mikor gyerekként megtanultam, mi a fény és a sötétség, nappal és világosság. Esetleg mikor beleharaptam egy vöröshagymába majd egy almába és rájöttem, a hasonló forma sokszor egészen más belső tartalmat takar. Nem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy nem tudom elképzelni az életet az emlékeim nélkül. Anélkül, hogy felidézném, újra átélném és, értelmezném őket, tanulnék belőlük. Mindezt azért, mert az emlékezetem, érzéseim, gondolataim, megérzéseim és mindezek továbbadása, fejlesztése egy tényhez kapcsolódnak: értelmes életre lettem teremtve.

olvasás folytatása

Tanácsadó Szentlélek

Valahogy mi, édesanyák úgy gondoljuk, hogy a gyereknevelés terén igazán ott vagyunk szakmailag. Amikor néhány kismama vagy kisgyermekes anyuka találkozik, órákat tudnak beszélgetni a csemetékről – de elsősorban tanácsokat osztogatnak egymásnak. Pontosabban: elmondják a véleményüket arról, hogy a másiknak mit és hogyan kellene tennie. Folyamatos az információcsere a jól bevált módszerekről, sikeres nevelési akciókról, betegség esetére kipróbált gyógyszerekről, komplex táplálási útmutatókról, a cumisüveg alapos fertőtlenítésének legapróbb részletekig kidolgozott módszertanáról és minden tudásról, amire szülőként szükséged lehet. Ember legyen a talpán, aki a sok tudnivalóból ki tudja válogatni a valóban hasznosakat! Mégis el kell ismernünk, hogy vágyunk az útmutatásra. Amikor ismeretlen tájon járunk, szükségünk van a vezetésre, valami fogódzóra, ami (remény szerint) biztonságosan kivezet minket a sötét rengetegből. Ilyenkor kérünk tanácsot.

olvasás folytatása

A bölcsesség lelke

megtévesztés [339570]

Nem szeretem ezt a huszonegyedik századot. Valószínűleg, ha más korban éltem volna, arról is ugyanígy vélekednék, de mivel ez a lehetőség nem adatott meg számomra, így maradnék az előbbi kijelentésemnél. Miért? Mert minden olyan zavaros és kusza. Még a múlt század gennyes sebei sem érkeztek kifakadni, a történelem sem szűrte még le a maga tanulságait a millió és millió értelmetlen halálból, az ember pedig még mindig a 20. század latrinájában vonaglik – erre itt van ez, a még csak kölyökkorú új évszázad. És teljes a köd és a homály. Nem tudni, ki barát és ki ellenség, ki/mi a nő és ki/mi a férfi, ki/mi az igaz és ki/mi hazudik, ki/mi akar segíteni és ki/mi akar csak még egyet belerúgni a szerencsétlenbe. A 21. századi sebesült zsidó még a gyengéden közeledő samaritánust is ellökné magától, a tékozló fiú csak még egy tetemes összeget szeretne lehúzni apja kártyájáról, és talán még Jézust is Nobel-békedíjjal jutalmaznák. Egyszóval: fura minden.

olvasás folytatása